Mars és Vénusz
A neves amerikai történész, publicista és külpolitikai kommentátor a hasonlat alatt azt értette: míg a háború istenéről elnevezett bolygóról „érkezett” amerikaiak az erő használatában hisznek, addig a szerelem istennőjének „leszármazottai” a jog és az intézmények fegyverében. A Marsról és a Vénuszról jöttek azonban több mint hatvannégy éve, a NATO születése óta katonai szövetségesek. Igaz, nem egyenrangú partnerek, és belátható időn belül nem is lesznek egymással szemmagasságban.
Azt, hogy Európa mennyire rá van utalva az USA katonai támogatására, a Moammer Kadhafi rendszerét megdöntő líbiai légi háború is jól mutatta. Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2011 tavaszán elrendelte az észak-afrikai ország feletti repülési tilalmi zónát, az akciót hivatalosan a britek és a franciák vezették. Katonai, hírszerzési és logisztikai szempontból azonban az egész hadművelet az amerikai támogatástól függött. Mint a bostoni The Christian Science Monitor (CS Monitor) írta, a líbiai célpontokra kilőtt száz cirkálórakéta közül állítólag mindössze kettő volt európai.
Mármint a festése szerint, mert a brit tengeralattjáróról elindított Tomahawkokat is az Egyesült Államokban gyártották. A légi utántöltéseket végző, repülő benzinkutaknak is hívott óriásgépek nyolcvan százalékát is az USA biztosította. Amerika régóta sürgeti Európát, hogy vállaljon nagyobb szerepet saját hátsó udvarában. A felszólítás mögött eltérő stratégiai érdekek húzódnak. Míg Washingtont Kína, Észak-Korea és Irán izgatja, addig Európa számára Észak-Afrika, a szubszaharai régió, illetve a Közel-Kelet egyes részei érdekesek.
Más kérdés, hogy expedíciós hadviselésben, az erő „kivetítésében” az európaiak messze elmaradnak. Ha az USA az ázsiai évszázadban katonailag is szembekerülne Iránnal vagy Kínával, a britek és a franciák sem tudnának igazából döntő katonai erővel felsorakozni tengerentúli szövetségesük mellett. A Stockholmi Békekutató Intézet, a SIPRI adatai szerint az USA évente 680 milliárd dollárt költ katonai célokra, az Európai Unió három vezető katonai hatalma, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország összesített hadikiadása 166 milliárd dollár körül mozog. Ötven évvel ezelőtt az Egyesült Államok közel 280 ezer katonát állomásoztatott Európában, manapság mindössze 80 ezret – hívta fel a figyelmet a Reuters.
Más idők voltak, a hidegháborúban az öreg kontinens központi szerepet játszott. Az egykor a szovjet fenyegetést elhárítani hivatott európai támaszpontok immár a közel- és közép-keleti amerikai katonai tevékenységet támogatják. Több elemző úgy látja, Európa csak akkor lesz katonailag releváns, ha Németország változtat – történelmi okokból érthető – álláspontján, és komolyan beszáll az expedíciós képességek fejlesztésébe. Ha Európa globális játékos akar lenni, úgy nem elég puha erőt, azaz diplomáciai kvalitásokat felmutatnia – idézte a CS Monitor a NATO dán főtitkárát, Anders Fogh Rasmussent.
A szabad kereskedelemtől kezdve a korszerű távközlési technológiákon át az energiabiztonságig számos olyan terület létezik, amely szorosan összeköti Amerikát és Európát. Összeköti abban is, hogy az általuk elképzelt globális rendet folyamatosan megkérdőjelezik a feltörekvő gazdaságok, a „haramiaállamok” és a nemzetközi terrorizmus. Mars és Vénusz kétségkívül furcsa pár, de katonai értelemben leginkább mégis csak egymásra számíthatnak. Még úgy is, ha az egyik akkor is folyamatosan tüzel, amikor a másik tölt vagy lőszerre vár.
