Az este, mikor a féllábúval találkoztál, Liza a barátoddal csókolózott, és fegyelmezned kellett magad, mert még jártak, a barátod fogadására gyűltetek össze a Baross utcai szükséglakásban, pár napig külföldön tartózkodott, optikai termékeket csempészett a két Berlin közt, remélted, hogy Liza még aznap szakít vele, de úgy tűnt, erremég várnod kell, azzal vigasztaltad magad, hogy a zsúfolt nagyvárosokban a szerelem kibontakozása bonyolult folyamat, ki kell szakadni a szövevényes érzelmi viszonyok hálójából, a szerelem keserves harc és hosszú gyászmunka után teljesül be,

sokan belefásulnak a kikényszerített boldogságba, mert valójában a szerzés vonzza őket, a kisajátítás, és amiért ölni lettek volna képesek, haszontalan kacattá válik, mintha szerelmük tárgya kusza előélete, körülményei nélkül nem is létezne, amit lehántanak róla, ő maga, nincs mögötte, csak az ásító unalom, és szívük még kotyog langyosan egy ideig, agyuk érvel, ám deréktól lefelé megbénulnak, és ez a legkínosabb,mert inkább idióta vesztesek, szerencsétlen balfácánok, mint tehetetlen férfiak, velük szemben te hűséges és kitartó szeretőnek gondoltad magad, és aznap este, mikor a féllábúval találkoztál a Holdban, vártad,

hogy Liza adjon valami jelet, hogy nem felejtette el az elmúlt éjszakát, a fogadkozásokat és ígéreteket, és azzal magyaráztad ridegségét, hogy ebben a társaságban ő is mélyen bele van gabalyodva bonyolult érzelmi kötődéseibe, régi barátok veszik körül, és az is lehet, hogy valami rejtélyes, női rafinériával éppen ezen kapcsolatok lebontásán buzgólkodik, megtisztítja a terepet, hogy utána rád irányíthassa kizárólagos figyelmét, miközben arról, hogy egy másik körben te ugyanígy húsodig, csontodig családi és nosztalgikus viszonyok hálójába vagy szőve, mit sem tud, inkább kivártál tehát, lementetek italért, együtt, az egész társaság, ki a Kálvin térre,

és Liza még mindig nem szólt hozzád,mintha ott se lennél, te pedig háttal állva is tudtad, kivel beszélget, kivel évődik, a hangjára, nevetésére összerezdültél, egyre kevésbé látszott valószínűnek, hogy bejelenti, hogy mostantól veled akar lenni, egyik fiútól röpködött a másikig, rajtad szinte már feltűnő módon keresztülnézve, az egyetlen voltál, akivel nem kacérkodott, beleértve a lányokat is, ebbe a következetes kirekesztésbe beleképzelhettél valami titkos vallomást vagy üzenetet, vehetted lovagi próbatételnek, de aztán egyszer csak eleged lett, sértődöttségedben nem kerestél számára több kifogást, nem kerestél magyarázatot, nem mentegetted mondvacsinált ürügyekkel, és mikor a második kocsma felé indultatok, mert persze az italvásárlásból kocsmázás lett,

egy komoly szesztúra vette kezdetét az egyre kapatosabbá váló társaság legnagyobb örömére, akkor egyszerűen leléptél, észrevétlenül elsodródtál mellőlük, befordultál egy mellékutcába, köszönés nélkül távoztál, amit valószínűleg észre sem vettek, legalábbis egy ideig, nehéz ólomlábakon indultál haza, egyedül, az üres lakásba, saját csoszogó lépteidet hallgatva, növekvő szorongással a rád váró magányos éjszaka miatt, és már majdnem hazaértél, mikor a Marx téren egy másik társaságba botlottál, rettenetesen beállva azt játszották, hogy haragszanak rád, elkövettél ellenük valamit a múltban, az nem derült ki, hogy mit, nem is ez volt a lényeg, hanem hogy most végre elkaptak, fülön csíptek, és egyáltalán nem volt biztos,

hogy konkrétan nem vernek-e meg, csak mert rád osztották a védekezésre képtelen áldozat szerepét, de aztán figyelmük hirtelen egy közös iránytű delejező hatása alatt másfelé kezdett fókuszálni, egy rögtönzött házibuli ideája kerítette hatalmába őket, újabb rémület szállt meg, mert a házibulit, mivel tudták, hogy közel laksz, nálad óhajtották megrendezni, egy nagy, kelet-európai pop hábét, szerencsére erről a vágányról is sikerült őket letéríteni azzal, hogy a Hegedűs Gyula utcában punkkoncertet tartanak, házibulizni még utána is lehet majd, és persze velük kellett tartanod, amit nem bántál, mert lakásodhoz közeledve mellkasod kezdett behorpadni, ez a tünet szabályosan enyhült, ahogy a Hold nevű pinceklubhoz közeledtetek,

lent egyszerre kiabált mindenki, és vak remény ébredt a szívedben, hogy Lizáék valahogy idekeveredtek, de nem voltak ott a Holdban, és te inni kezdtél, most már komolyan, elszántan, nyakló nélkül, ahogy mondani szokás, és mielőtt az egyik hátsó helyiségében egy utolsó vodka után elájultál volna, azt láttad, hogy újdonsült haverod, egy szakállas pasas lehajol, felhúzza a nadrágszárát, egyetlen mozdulattal lecsatolja a lábát térdtől lefelé, és bebújik az asztal alá aludni, félórája ismerted, azonnal a legfontosabbakról kezdtetek eszmét cserélni, Istenről és létről, de a gyémánt keménységű, tűpontos monda-

tok elhangzásuk pillanatában elenyésztek, a fény azonnal a sötétség kamrájába zárult, a tudás a felejtésbe, csak nehogy ezt is elfelejtsd, gondoltad, villanás, kihunyás, felejtés, ezt ismételgetted, vég nélkül, szóval ez volt az a nap, mikor a Holdban a féllábúval találkoztál, asztal alá bújt pihenni kezében saját lábával, te pedig fölötte az asztallapra borultál, tested felmondta a szolgálatot, nem engedelmeskedett többé, már csak a füled élt és az orrod, ismerős illat húzott vissza az éberségbe, sikerült kinyitni a szemed, Liza föléd hajoló árnyát láttad és nem értetted, mit suttog, nem menekültél el, nem bújtál odúdba sebedet nyalogatni, új csatába vonultál, és itt, a Hold mezején estél el végül, ajkadon nevével, lágyan nézett rád, buta, makacs gyerekre, aludj, mondta, aludj most már,

Liza vigyáz rád, és úgy aludtál el, hogy ha felébredsz, ott lesz veled, de nem volt ott, és csak hetekkel később láttad újra, egy nyár végi, teraszos buliban, egy új srác oldalán, nem köszöntetek, mintha nem is ismernétek egymást, rád nézett és üresmaradt a tekintete, vakfolt vagy, jelentés nélküli jelölő, minden figyelmét az új fiúra összpontosította, te meg arra, hogy természetesen viselkedj, és ekkor értetted meg, hogy Lizának a szerelmek nem hoszszú harc és gyászmunka után teljesülnek be, hanem azonnal, a megismerkedés pillanatában, és azonnal el is enyésznek, kialszanak, mint egy gyufaláng, kész, vége, a szerelem haszontalan kacat, ásító unalom, új kaland után kell nézni, és elirigyelted tőle ezt a tiszta, kétségek nélküli, állati energiát, és elhatároztad, hogy mostantól mindent megteszel, hogy olyan legyél, mint ő.