De az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabad kereskedelmi tárgyalások, amelyeknek a második köre indul most hétfőn, kenyértörésre vitték a dolgot a világ két vezető mozis országa, Amerika és Franciaország között. A franciák, akik egyébként az európai filmgyártás egészében is központi finanszírozóként lépnek fel, régóta tartanak az amerikai filmdömpingtől, amelynek fő eszközei az angol nyelv, az angolszász kultúra iránti globális érdeklődés, illetve olyan forrrásbevonási lehetőségek a magánszektorból, amelyekkel Európa nem tud versenyezni.

Dijonban, a francia filmesek októberi találkozóján megkongatták a vészharangokat, számolt be róla a Miroir Mag. A filmszínházak látogatottsága 9 százalékkal csökkent tavalyhoz képest, a francia filmek aránya pedig az amerikaiakkal szemben 40-ről 31 százalékra csökkent. – Idén a 200 millió mozilátogató alá megyünk. A kalózkodásnak közvetlen hatása van erre: a nézők megértették, hogy már harc sem folyik ellene. Gyakran hallom a mozitermeinkben, „nem nézzük meg ezt a filmet, mert az interneten már láttuk” – fakadt ki Richard Patry, a Francia Moziszövetség elnöke. Az amerikaiak azonban úgy vélik, atlanti versenytársaik korszerűtlen módszerekkel folytatják utóvédharcaikat.

 – A francia rendszer tökéletes a múlt megőrzésére, de nem annyira bölcs a jövő előmozdítására –állítja Dana Gioia, az amerikai Nemzeti Művészeti Alapítvány (NEA) volt elnöke, úgy vélve, „nehézséget okoz Franciaországban, hogy a szubvencionált kereteken kívül is fenntartsanak egy művészeti célú vállalkozást. Egy erősen központosított országos rendszernek megvan ugyan az előnye, hogy kiszűri a kockázati tényezőket, de nem kedvez a kulturális pezsgésnek”.

Michel Hazanavicius Oscar-díjas francia rendező, az ARP szakmai szervezet elnöke arra panaszkodott a Le Monde hasábjain: elferdíti a francia szisztémát, hogy a filmgyártók nem is érdekeltek művük sikerében. Amerikában bezzeg minden dollárra, amelyet a NEA kultúrafinanszírozásra áldoz, a magánmecenatúra további kilencet tesz rá, idézi a Huffington Post francia kiadásában megjelent írásában Flavius Mihaies, a Világbank konzulense. Washington nem volt elragadtatva a szabad kereskedelmi tárgyalások vétójával fenyegető franciák hozzáállásától, de Párizs ezzel együtt csak csatát nyert, nem háborút.

Nicole Bricq kereskedelmi miniszter júniusban azt érte el, hogy egyelőre nem egyeztetnek Washingtonnal a „kulturális kivételről”. Újra csak akkor térhet rá az Európai Bizottság, ha a tagok egyhangúlag, azaz a francia vétónak kiszolgáltatva döntenek így. Francia értékelés szerint az Európai Parlament mellett olyan rendezők álltak Párizs álláspontja mellé, mint Costa-Gavras vagy Steven Spielberg, a tagállamok közül pedig a lengyelek, az olaszok, a belgák, a románok és az osztrákok támogatását emelték ki.