Amerika magához térése
A Devon Energy szakértői vezették körbe – ez az a cég, amely úttörő szerepet vállalt a nem szokványos szénhidrogének feltárásában az új kincsben gazdag Oklahomában. Az úton persze eltöprenghetett Morris azon a még hosszú ideig éles viták tárgyát képező kérdésen, vajon a jegybank nem szokványos intézkedései mennyiben járultak hozzá századunk nagy válságának enyhítéséhez. De kézzelfogható bizonyítékokkal szolgáltak útitársai, hogy a nem szokványos energiahordozók, a palagáz, a folyékony gáztermékek és a távlataiban nagyon ígéretes palaolaj igenis megalapozhatja Amerika új fellendülési periódusát, és az ötvenes-hatvanas évek aranykorszakát idézheti fel.
Föltéve, hogy a politika képes fölmérni az esélyeket, s a kormány és a törvényhozás megragadni a kínálkozó alkalmat. A közelmúltban publikálta új könyvét Charles R. Morris Comeback (Magához térés) címmel, amely éppen e fordulatra utal, s hogy senki se értse félre, az alcímben egyértelműen leszögezi: Amerika új gazdasági fellendülés előtt áll. Az elemzés nemcsak derűlátása miatt kelt figyelmet, hiszen a pénzügyi válság hatásai még nem múltak el, hanem azért is, mert Morris néhány hónappal a Lehman Brothers 2008. szeptemberi bukása előtt publikálta a Billiódolláros összeomlás című munkáját. Most, öt évvel a bankház csődje után viszont érdekes, tanulságos és vitára ingerlő elfoglaltság végigolvasni Morris tanulmányát.
Egyes hivatkozásai, adatai ráadásul megegyeznek azokkal, amelyeket e hasábokon áprilisban már ismertettünk (Kína fogyaszt, Amerika termel, 2013. április 20.). Mielőtt a gazdasági következményekre kitérne, Morris beavat abba is, hogy a kutatások ugyan már Gerald Ford elnöksége alatt megindultak, de technológiai áttörésnek és olaj piaci árátrendeződésnek kellett végbemennie, hogy a nagy kiterjedésű, mélyen fekvő, de lapos kőzetrétegből felhozzák a gázt. Négyezer méter mélységben a fúróval kilencvenfokos fordulatot kell venni, s pontosan a célra tartani, hogy nagy mennyiségben gázt termelhessenek. Közepes méretű cégek vágtak bele az oklahomai, texasi és más mezők kiaknázásába, de az Exxon és riválisai is jelen vannak már, csak széles tevékenységi körükben ez még kis szelet.
A Financial Timesban Gillian Tett megjegyzi Morris könyve kapcsán, hogy öt éve még alig tudtunk valamit a palagázról, ma meg Amerika megmentőjeként emlegetik. Mi jöhet még? mint Morris emlékeztet rá, Obama elnök az unió helyzetéről szóló tavalyi beszédében azt mondta: annyi gáz, amennyi száz évre elegendő. A szerző szerint ez túlzás, de ha a legrosszabb forgatókönyv valósulna is meg, s mondjuk csak húsz-harminc évig tartana ki a gázkincs, az is rendkívüli fejlemény, mert az amerikai feldolgozóipar ötvenes-hatvanas évekbeli aranykora sem volt hosszabb. A palaforradalom azonban Morris szerint csak ígéretes adalék. A feldolgozóipar a magasabb hozzáadott értékek létrehozására szakosodott, s ahogy Kína és más ázsiai versenytársak esetében növekednek a bérek, mind kevésbé érdemes a termelést kihelyezni, sokkal nyereségesebbnek látszik inkább visszahozni mindazt, ami elment.
Iparágak sorában zajlik ez a folyamat – utal Morris a Boston Consulting Group áprilisban e hasábokon is bemutatott elemzésére –, s az olcsó gáz, a nagy piac, a durva méretű elbocsátások és a válság által kikényszerített modernizálás nyomán igen termelékeny munkaerő és a nemzetközi összehasonlításban csökkenő költségek miatt európai és ázsiai cégek települnek az Egyesült Államokba, s inkább onnan exportálnak más kontinensekre. Ráadásul az Egyesült Államoké a technológiai előny a palagáziparban, s a nagyon érdeklődő Kína csak amerikai segédlettel képes a maga mezőinak a feltárására. De a kihívás mindkét oldalon óriási, ezért 2009 óta kínai cégek szerezhetnek kisebbségi részesedést amerikai társaságokban, és fordítva. Morris programot is ajánl a döntéshozók figyelmébe.
Korlátozná a gáz exportját, hogy az olcsó – például az oroszoknak kiszolgáltatott európainál jóval olcsóbb – energia támogassa az amerikai fellendülést, s ezt olyan kormányzati programmal egészítené ki, amely bátorítja, ösztönzi, finanszírozza olykor az infrastruktúra, valamint az élenjáró technológiákat alkalmazó egészségügy fejlesztését, átalakítását. Azért reméli, hogy mindez megvalósulhat, mert úgy érzi: az Egyesült Államokban liberális korszak vette kezdetét. Igazat ad Ronald Reagannek, hogy az ötvenes években indult liberális korszak kifulladt a nyolcvanas évek elejére, és a magánszektor megerősítésre szorult, most azonban az államot kell helyzetbe hozni a túlzásokba eső, botrányokat, válságokat okozó magánérdek érvényesülésével szemben. Ha a republikánusok ezt megértik, ők is adhatnának elnököt az országnak 2016-tól. Mert ha a mai szerénynek látszó növekedési prognózisokhoz képest csupán egy százalékponttal emelni lehetne az ütemet – s Morris szerint nyilván lehetne –, akkor a költségvetési hiány és az államadósság problémája is viszonylag hamar és egyszerűen eltűnne.
Charles R. Morris: Comeback, 192 oldal, Public Affairs, New York
