Milyenek ezek az életek?

Szánalmasak. Szomorúak. Nevetségesek.

Olyanok, amilyennek a szerző embertársait látni szokta. Mindenki retteg, szorong, és vagy meghúzza magát, vagy agresszív.

„Érzik, hogy bejöhetnek, és nem lesz bajuk, ide, a beteges ragaszkodások, a túlsúlyosak és anorexiások, leszázalékoltak és elváltak, nincstelenek és bujkálók, menekültek és rákosok, perek és büntetések, balesetek és gyógyíthatatlan pszichés betegségek házába bárki bejöhet.”

Ezek az emberek nem tartanak embert, nem tartanak kutyát: csótányt tartanak, meztelen csigát, szaros galambot maximum.

Aztán drámai fordulat következik: hősünk kap egy kifogástalan, a célnak épp megfelelő, masszív alumíniumlétrát. Fölállítja szobája közepén, fölmászik rá, jelöl, és fúrni kezd.

És akkor váratlanul felfúrja magát egy másvilágba.

És ebben a másvilágban minden tiszta, napfényes, áttekinthető.

„Hajnal volt. Egy tisztáson álltam, egy gyorsfolyású patak partján, amelyben pisztrángok ugráltak. Egy kövön madár tollászkodott, és a túlparton egy szarvasbika oltotta szomját a hűs vízzel. A macska már messze járt a patak mentén sétálva, amely egy völgy felé csobogott, és ahogy követem tekintetemmel a víz folyását, megnyílt előttem a táj a vadvirágos réten túli sűrű fenyvesek, a zöldellő hegyek és a vörösen izzó csúcsaikkal föléjük magasodó távoli havasok…” És így tovább.

Az emberek pedig, akik ebben a világban élnek, és kik szakasztott másai az első világban megismert ázalékoknak, ezek az emberek, ezek az ugyanazok derűsek, boldogok, aranyosak.

Gerlóczy még nem képes aranyos embert látni, de már képes aranyos embert írni.

A szerző elegánsan megemeli a történetet. Egy egész emelettel.

És nemcsak az emberek vannak elemelve itt, de az állatok is. Újra fölsorakoznak, visszaköszönnek, szép szerkezetet feszítve a történet alá a koszlott bérház házi jószágai, a galamb, a meztelen csiga és a csótány.

Csak éppen átlényegülnek ők is.

A galamb sült galambbá. Gerlóczy szemléletesen írja le a madár leölését és emberi fogyaszthatóságra való alkalmassá tételét: megnyúzását, belsőségeinek és fölös alkatrészeinek eltávolítását, lefejezését, fűszerezését, elkészítését.

A meztelen csigáról egy rövid, tárgyilagos leírást kapunk, táplálkozási szokásaitól kezdve természetes ellenségeinek fölsorolásáig.

A könyv a csótány nagymonológjával zárul.

A csótány tapasztalt, bölcs és öreg.

Előadásában rávilágít, hogy a lakók, a véglények, akiket hősünk némiképp megvetett, mi tagadás, emberek, érző emberek, akiknek élete nem elfuserált, hanem hősies, mert elviselik a lehetőségek nélküli életet.

Továbbá a főhőst megcsapta az áram, és most élesztik éppen újra, és legokosabban teszi, ha feléled, és lakótársaival együtt visszamegy a koszos, büdös, zajos városba, mert ott a helye.

Jó könyv. Világos nyelven íródott, sallangmentesen, és kiderül belőle, hogy írni lehet, de élni nem.

Amúgy persze az egész narratívában jóval több az értekező-esszéisztikus elem, mint a nyersen elbeszélői vagy epikai technika, mégis mindvégig ott van az a törékeny, kifinomult epikus jelleg, ami Gerlóczy írásait olyannyira egyedivé teszi.

De hát annyi baj legyen.