Szereti a meggyfát. Szolid gyerek, az egyetlen baja, hogy nem a sajátjukat, a kertben lévőt szereti, hanem azt, ami a szomszéd háza előtt nő az árokparton. Az jelent kihívást, odáig elmenni. Megölelni a fát, suttogni neki, hogy ne féljen ettől a világtól, minden jó lesz, csak tartson ki, álljon ellent viharnak, villámcsapásnak, óvja leveleit hőtől, vegyszerektől, adjon árnyat, s gyümölcsöt seregélyeknek, még ha más ember szemében károsak is Istennek ezek a zajos, szeleburdi, mindig csapatban repülő madarai.

Nem tudom, miért pont a meggyfa, tűnődik el az asszony, s erősebben nyomja meg a bal vállcsúcsomat. Semmi bajom, „kármenteni” jöttem a kisvárosi fürdőbe, anyám karácsonyra kapott utalványait masszíroztatom le, neki nem kellettek, nem bírja a vizet, rosszul érzi magát a gőzben. Apám nélkül amúgy is bizonytalan lett neki az élet, itt meg kusza labirintusok vezetnek fura nevű tangentorkamrákhoz, Caracalla-fürdőkhöz, Ilidzsékhez és Hamamokhoz. Lerovom én a szabott időt, ne vesszen kárba. Ismerem a masszőzt, de nem ismerem fel mindjárt. Együtt dolgoztunk egy időben, aztán ő elment biztosabb állás felé, átképezte magát.

Stabil munkahely kellett a gyerek mellé, aki kissé sutának született, olyannyira, hogy apja nem is bírta ezt a sutaságot, focizni akart, meg birkózni vele, de a gyerek csak a meggyfákat ölelte, és térképet memorizált. Kívülről ismerte többtucatnyi település szerkezetét, ha utaztak valahová, nem kellett dzsípiesz, a gyerek mondta az irányt. Egyetlenegyszer akadt el egy kis bükki faluban, nem tudta, jobbra vagy balra. Később kiderült: a térkép volt rossz, olyan utat is mutatott, ami még nem épült meg. Csak papíron létezett. Van ilyen. De a gyerek fejében rend uralkodott, ő kiborult. Ha utat jeleznek, akkor ott útnak kell lennie. Aztán már nem mentek többet kirándulni, a fiú otthonba került, hetente kétszer jár hozzá az anyja, hétvégére pedig mindig hazaviszi, immár az apa nélküli házba.

Ilyenkor szokott a fiú meggyfát ölelni. Az otthonban túl kicsi a kert, nincs mihez odasimulni, s az iskolában sem, ahová kertgondozást jár tanulni. Néha persze kimennek a társaival a közeli erdőbe kirándulni, de ott meg éppenséggel az a baj, hogy túl sok a fa, és van, amelyik a gyerek szerint nem sugároz annyi szeretetet, mint egy meggyfa.

Sőt némelyik gonoszságot sugároz. Akár a szemközti szomszéd, aki először csak kioktatta az anyát, hogy rosszul neveli a fiút, mert egy autistát nem úgy kell, túl sokat enged meg neki, lám, azt se tiltja, hogy kijöjjön a házból. És azt is hagyja, hogy a kamaszfiú madarakat meg fákat rajzoljon az útra krétával, hát milyen dolog az, összefirkálni a közterületet. Melegszik az asszony keze, jobban érzem az olaj illatát. Gyümölcsaromája van. Még az is lehet, hogy meggy. Ha bor lenne, azt mondanám, kadarka.

Vagy egri borvidék, mert annak van egy jó palócom szerint cseresznye- és meggyillata. Hát hogyan zárhatnám be, nem őrült az a gyerek, suttog az asszony, de a ritmusból nem esik ki, izomcsomónként lazítja belőlem az összes kötöttséget. Aztán folytatja, hogy a szomszéd többször is elkergette a gyereket, az meg sírva ment haza, nem értette, miért nem foghatja át a fát, miért nem mondhat neki becéző szavakat. A férfi meg átkiabált, hogy az ő portája előtt ne motyorásszon senki, majd tesz róla, hogy véget vessen az ölelgetéseknek. Egy hét múlva kivágta a meggyfát, a gyerek a szoba ablakából nézte, hogy hullik minden forgácsokra. Belesóhajtottam a masszázságy fejtámlájába, az arcnak kialakított lyukon keresztül szállt el belőlem a remény, hogy jó történetet hallok végre.

De aztán az asszony tovább mesélt. Hogy van az utcában egy másik szomszéd, kicsit távolabb, beszélni se igen szoktak vele, hol józannak látják, hol meg igen vidámnak, a köszönésen kívül nincs kapcsolat köztük. Ám egyik reggel bekopogott hozzájuk, és azt mondta, hallotta, mi történt. S hogy elültetne ő egy meggyfát a saját háza előtt az árokparton, csak hozzanak csemetét, mert neki arra nem telik. Most ott van az új meggyfa, törékeny, fiatalka, ölelésre még nem való. De már oda lehet mellé állni, suttogva biztatni, hogy ne féljen ettől a világtól, minden jó lesz, csak tartson ki, álljon ellent viharnak, mord időknek.