Fülkeprobléma
– Nem vagyok boldog ezektől a számoktól. A képviselőházban két évvel ezelőtt, harminc éve példátlan módon, csökkent a nők száma. Ezt most legalább kijavítottuk, és a női szenátorok száma is hárommal nőtt – fogalmazott lapunknak adott telefoninterjújában Debbie Walsh. A Rutgers Egyetem Amerikai Nők és Politika Központjának (CAWP) igazgatója szerint annak, hogy kevés a nő a legmagasabb amerikai választott pozíciókban, számos oka van.
Az első az, hogy a rendszer lassan változik: a hivatalban lévő jelöltet az esetek nagy részében újraválasztják, ami általában férfiakat tart a posztjukon. – Sok nőnek nincs is kedve indulni. Látják, hogy Washington megbénult, a két párt nem képes egymással szót érteni. A nők, ha mégis politikai pályára lépnek, azt azért teszik, mert van valamilyen ügy, amely fontos a számukra – mondta Walsh.
Az American University kutatása is ezt a vélekedést erősíti. Az idén januárban publikált kutatás egy 2001-es és egy 2011-es felmérésen alapszik, s mindkettőből az derül ki: nem azért van kevesebb női képviselő, mert nem választanák meg őket, hanem egyszerűen azért, mert nem indulnak el. Ennek egyik oka, hogy úgy gondolják, a férfiaknak lejt a pálya (ezt Hillary Clinton és Sarah Palin 2008-as elbukott jelöltsége csak erősítette). Az önbizalmuk is kevesebb: úgy érzik, nem elég kemények és képzettek a feladathoz, és elriasztja őket a negatív kampány gondolata is.
És ami nagyon fontos: kevesen biztatják őket arra, hogy induljanak, miközben ez az egyik legfontosabb tényező abban, hogy megpróbálják. Az is fontos szempont, hogy a diplomások, a magas keresetűek között is még mindig a nőkre hárul a háztartás és a gyereknevelés feladatainak oroszlánrésze. Épp ezért az a legfontosabb, hogy rávegyék a nőket, bátran induljanak el a választásokon. A demokratáknak ezért is van sokkal több női szenátoruk és képviselőjük: a republikánusokkal ellentétben számos olyan szervezetük van, amely jelentős pénzzel és apparátussal rendelkezik ahhoz, hogy felkutassa és segítse a női jelölteket. – Az olyan ismert republikánus nők, mint Sarah Palin, majdhogynem kivételek.
Ez azért is alakult így, mert a republikánus nők a társadalmi kérdésekben általában sokkal mérsékeltebbek, mint a férfiak. Mérsékelt politikus pedig most a republikánus pártban nem jut át az előválasztásokon, nem lesz belőle jelölt – mondta a Rutgers professzora. A kongresszusba bekerült nők száma Karen Middleton, az Emerge America igazgatója szerint is nagyon kevés. A civil szervezet olyan nőket képez, akik a demokrata párt színeiben akarnak indulni helyi, állami vagy szövetségi tisztségekért. Idén 104 „diákjuk” nyert, így már kétszáz olyan nő tölt be helyi vagy állami hivatalt, akiknek ők segítettek.
– Azért van ilyen kevés női képviselő, mert a nőket nem érdekli annyira a politikai pálya, és mert sok gátja van a rendszerben az előrejutásuknak. Számít például, hogy ki és hogyan dönt arról, kik a jelöltek – mondta el lapunknak adott telefoninterjújában Middleton. Az országos ismertségű politikusnők sem tesznek jót egyértelműen a nők vállalkozó kedvének.
– Hillary Clinton és Sarah Palin jelöltsége2008-ban kettős hatást fejtett ki. A nők egy része amiatt nem lépett pályára, mert úgy látták, már nincs dolguk, hiszen két nő is elindulhatott az ország legmagasabb tisztségeiért. Másokat pedig az tartott vissza, hogy milyen csúnya támadásoknak voltak kitéve női mivoltuk miatt – mondta.
Ez utóbbit az is erősíti, ahogyan a média a legismertebb politikusnőkkel bánik. Hillary Clinton külügyminiszternek például a hajáról, a ruháiról, az alakjáról és az életkoráról olyan sokat (és sokszor olyan lekezelő, szexista hangnemben) írnak, amilyen egy férfi politikus esetében elképzelhetetlen. Kutatások sora bizonyította, hogy a női jelöltek családjáról, személyiségéről és külsejéről a férfiakhoz képest sokkal többet tudósít a média, mint politikai nézeteikről.
A nők akkor sem kerülhetik ezt el, ha akarják, és erre is épp Clinton a példa. A nevadai egyetem jogi karának folyóiratában megjelent elemzés szerint Clintont már first ladyként, később szenátorjelöltként és elnökjelölt-aspiránsként is sok támadás érte azért, hogy túl kemény. Ruházkodásával (nadrágkosztümjeivel), beszédmodorával elrejtette női mivoltát, hiszen erre volt szüksége ahhoz, hogy magas pozícióra pályázzon, ahol erősnek kellett mutatkoznia. Mégis, emiatt egészen addig népszerűtlen maradt, amíg egyszer „gyengének”, azaz a választók szemében „nőnek” nem mutatkozott, amikor elsírta magát egy kampányrendezvényen New Hampshire-ben.
Ann C. McGinley tanulmánya szerint a feministák második hullámához tartozó Clintonhoz képest a 2008-ban republikánus alelnökjelöltként feltűnt Palin már a női politikusok új típusát képviseli. Ő meg tudott felelni annak a kettős elvárásnak, hogy a női politikus legyen kemény, de emelett nőies is. Fiatal, csinos, öt gyermeket nevel, és a feladatához képest kihívóan öltözik (a szűk szoknya és a tűsarok Clintonnál elképzelhetetlen lenne). A kampány során a kemény, Barack Obamát hevesen támadó beszédei után rendszeresen a színpadra hívta egész családját, és magához ölelte kisbabáját.
Persze ez utóbbi nem biztos, hogy mindenkinél pozitív hatást váltott ki: elég sokan úgy vélték, a gyereknevelés és az alelnöki teendők nem egyeztethetők össze. Mindenesetre Palin szinte tökéletesen egyensúlyozott a kemény politikus és a nő szerepe között. De vajon az, hogy több a vezető női politikus, azt jelenti-e, hogy több olyan témával foglalkozik a törvényhozás és a kormányzat, amely a nőknek is fontos? A nőket képviselik-e a nők?
– Nagyon sok nő úgy kerül be a helyi vagy állami törvényhozásba, hogy nem akarja, hogy elkönyveljék annak, aki „a nőügyekkel” foglalkozik. Később azonban kiderül számukra, hogy ha ők nem foglalkoznak ezekkel, akkor senki sem – mondta Debbie Walsh. A nők politikai szerepvállalását már négy évtizede kutató CAWP vezetője szerint a több női képviselő több jogot is jelent. Banálisnak tűnő példát említ: ma már az amerikai egészségügyi minisztérium megköveteli, hogy a törzskönyvezésre váró gyógyszereket ne csak férfiakon, de nőkön is teszteljék. Mielőtt nők is bekerültek volna a minisztériumba, erre senki sem gondolt.
Karen Middleton szerint a képviselőnők számánál is nagyobb kérdés, hogy vajon összezárnak-e, és kiállnak-e a nők képviselete mellett. Szerinte ez jelenleg nincs így az amerikai törvényhozásban, ám az, hogy az idei kampányban kiemelt szerepet kapott a fogamzásgátlás és az abortusz, sok képviselőnőt ráébresztett, hogy foglalkoznia kell a témával. A pártok közötti megosztottságon azonban nehéz lesz átnyúlni.
A CAWP egy kilencvenes években végzett kutatása során Susan J. Carroll amerikai képviselőnőkkel készített interjúkat. Ebből kiderült: úgy érzik, nőként nagyon sok minden összeköti őket a kongresszusba bekerült többi nővel. Sokan úgy érzik, nem is csak választókerületüknek, hanem minden nőnek tartoznak azzal, hogy a számukra fontos témákat felvállalják. Ha ezt nem teszik, akkor az azért történik, mert választókerületük olyannyira konzervatív, hogy azt nem nézné jó szemmel, és veszélybe kerülne az újabb mandátum.
A kutatás szerint azok vannak kisebbségben, akik egyáltalán nem akarnak „női” témákkal foglalkozni: szerintük az ország gazdasági helyzetének vagy a szociális ellátásnak a javítása a nők helyzetén is segít. Ám az iowai egyetem kutatójának, Tracy L. Osbornnak az idén publikált könyvében olvasható kutatási eredmények ennél kevésbé rózsás képet festenek. E szerint helyi és állami szinten a képviselőnők férfi társaiknál gyakrabban vállalnak fel nőjogi kérdéseket, ám a szavazásnál már fontosabb a párthovatartozás, mint a képviselő neme.
Abban mindkét amerikai szakértő egyetért, hogy Hillary Clinton inspiráló lehet mind a jövőbeni jelöltek, mint a jelenlegi törvényhozók számára. Szenátorjelöltként addig hordta fekete nadrágkosztümjeit, míg a média abba nem hagyta, hogy mindennap a ruhájáról tudósítson. A külügyminisztériumban eleinte megmosolyogták érte, de kitartott amellett, hogy a női egyenjogúság témája kiemelt fontosságú legyen a munkájában.
És a sajtójelentések szerint soha nem látszik olyan boldognak, mint amikor arról a kezdeményezéséről beszél, amelynek célja, hogy százmillió, fejlődő országokban található háztartásba juttasson tisztán égő, egészségre és környezetre nem ártalmas tűzhelyet. Hogy az indiai anyák ne betegedjenek meg csak attól, hogy főznek. „Megváltoztatta azt, ahogyan arról gondolkodunk, mit tehet meg egy nő politikusként” – összegezte Middleton. Walsh szerint „elképesztő volt”, ahogyan a média támadásait viselte. „Nem hátrált meg, az arca meg sem rezzent, és ez sokak számára ösztönző lesz.”
