Ezzel szemben ezt a bizalmat sorozatban kezdik ki olyan hajmeresztő ügyek, amelyek a gyanakvó állampolgárnak inkább azt üzenik: az említett intézményeket jobb messziről elkerülnie, mert ha nem elég óvatos valaki, akkor ártatlanból könnyen bűnössé válhat. Véletlenül egyszerre indulsz haza a kocsmából valakivel, akit pár óra múlva holtan találnak? Hamarosan kommandósok törik rád az ajtót, és három év múlva szabadulsz. Hazamész egy szalonnasütésből, s holtan találod az anyádat? Öt év múlva azon veszed észre magad, hogy még mindig a vádlottak padján ülsz, s reménykedsz benne, hogy megúszod az életfogytiglant.

Hosszú zsarolás után halálfélelmedben lelövöd a téged üldöző és megtámadó verőlegényt? Börtönbe csuknak, ahol a zárkában a társai teszik pokollá az életedet. Ha ezt látod, akkor legközelebb a rendőrségen inkább be sem jelented, hogy a villamoson ellopták a pénztárcádat, mert félő, hogy pikk-pakk zsebtolvaj lesz belőled. A kirakatügyek jogi szempontból semmiben sem különböznek azoktól, amelyekről nem írnak az újságok.

Ha azonban ilyen ügyekben az eljárás során elképesztő hibákat vétenek, és végül egy sok évre elítélt gyilkosról derül ki, hogy ártatlan, az is a kirakatban lesz. Nincs miért csodálkozni, ha valaki ezek után már nem szívesen megy be a boltba. Jogállamban viszont nem szabad hagyni, hogy jogot és igazságot a feketepiacon keressen az arra szoruló. Ehhez a kötelezésnél több kell: a bizalom.