Elbocsátások a Gyulainál
Az agrártárca államtitkára a Békés Megyei Hírlapnak nyilatkozott ezzel kapcsolatban, miután országjáró körútján Békésre érkezett. A már unalomig ismételt politikai ígéretek ellenére a legrégebbi hazai élelmiszer-ipari vállalat lényegében már beleesett a szakadékba: a helyzete most rosszabbnak tűnik, mint a felszámolás megkezdésekor. Ennek egyik biztos jele – a folyamatban lévő felszámoláson túl –, hogy múlt pénteken 29 embernek mondtak fel. Lapunk erről szóló információit Máté Istvánné felszámoló megerősítette.
Elsősorban az adminisztrációban dolgozó alkalmazottakat küldtek el, így ha a társaság az érdemi termelést újra tudná kezdeni, akkor elég szakember állhatna rendelkezésre a gyártáshoz –tette hozzá. A vállalat azonban olyan helyzetbe jutott, hogy hamarosan a termelésről sem lesz értelme beszélni. A cég lényegében csak a boltjaiból befolyó árbevételekből tudja finanszírozni a termelést, ami nagyon kevés. Alig heti egy napot – vagy annyit sem – dolgoznak a gyártósoron.
Abból a tervből tehát, amely szerint a felszámolás alatt sikerül működtetni az üzemet, eddig semmi sem valósult meg. Ha sürgősen nem lesz változás a pénzügyi hátteret illetően, akkor tartósan eltűnhet a piacról a gyulai kolbász. Úgy tudjuk, a húskombinátnak több nagy kereskedelmi vállalat is jelezte: más termékekkel pótolták a gyulait, s a Békés megyei cég csak akkor jelentkezzen náluk, ha biztosítani tudja a tartós termelés feltételeit. Vagyis egyre jobban kopnak a cég kapcsolatai.
– Annak eldöntésére, hogy a Gyulai működő társaság marad-e, alig egy hét maradt – véli a felszámoló. Ha a pénzügyi lehetőségekben nem lesz változás, akkor a csoportos létszámleépítés – bár ezt senki sem szeretné – már elkerülhetetlenné válik, és a közeljövőben végrehajthatják. Máté Istvánné elmondta: abban bíznak, hogy a bíróság nagyon gyorsan dönt arról, hogy a cég számlájára vagy a bankokhoz kerüljön az a közel 400 millió forint, amelyet a Gyulai a vevőitől vár.
Nagyjából ekkora követelésük van a felszámolás megindulása óta, de a cég vásárlói azért nem fizetnek, mert nem tudják, kinek kell utalniuk (ezért ügyvédi letétbe helyezik a pénzt). A hitelező bankok ugyanis arról tájékoztatták a vevőket, hogy a kintlevőségeik fejében a számlák ellenértéke a pénzintézeteket illeti, így azokra igényt tartanak. A húskombinát viszont azt szeretné, hogy a számlájára kerüljön a pénz.
Ebben az esetben egy darabig biztosítva lenne a működésük, tehát ha a bíróság a Gyulai számára kedvező döntést hozna, akkor kicsit javulna a vállalat helyzete. Ellenkező esetben csak abban bízhatnak, hogy a napokban kidolgozott, a jövő év végig szóló pénzügyi finanszírozási terveket az állam támogatja. Ez ismereteink szerint arra épít, hogy az időszak végére némi pozitív eredményt össze tud hozni a társaság. Tudomásunk szerint azonban ehhez is legalább 700 millió forintra lenne szüksége a társaságnak.
A tervvel kapcsolatban bizonytalan, hogy ha a működése utolsó hónapjaiban sem jutott központi forráshoz a Gyulai, akkor vajon most, a teljes leállás szélén miért nyílna meg az állami pénztárca. Ha a két forrás (a vevői kintlevőség és az állami juttatás) közül végül egyik sem válik elérhetővé, akkor lényegében véget ér a Gyulai több mint 140 éves története. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor azoknak lesz igazuk, akik úgy vélik, a kormány által segítségül kínált kiemelt stratégiai státusz a legnagyobb baj elhárítására nem elegendő.
