Nem érti hazánk oslói nagykövete, miért a felzúdulás, miért a tiltakozás. Nem érti dr. Jeszenszky Géza történész, hogyan feltételezhetik róla, hogy rasszista lenne. Nem érti, miért nyilvánították nemkívánatosnak excellenciás személyét a tegnapi oslói Wallenberg-megemlékezésen.

Hírügynökségi közleményében is kijelentette, hogy ő akár kutatóként, akár külügyminiszterként vagy nagykövetként cselekedett, mindig támogatta, sőt védte a kisebbségeket. Ő – tudtuk meg – csupán általánosan ismert tényeket ismertetett angol nyelven írt jegyzetében. A cigányok között eszerint azért sok a szellemileg sérült, mert körükben folyamatos vérfertőzés dúl. A tudós diplomata csupán racionalizált, megmagyarázta a dolgokat.

Hogy ez valóban igaz-e vagy nem, hogy gyakoribb-e ez a jelenség a romák, mint az arisztokraták, avagy keresztény uralkodócsaládok körében, kit érdekel? A szaloncigányozó, szalonzsidózó tesz így. „Hát ezek ilyenek!” – súgja oda. Vagy: „Nekem számos zsidó jó barátom van, de...” Avagy: „Ismerek igazán rendes, tiszta cigányokat, azokról senki nem mondaná...” A rasszisták szeretik előítéleteiket „tudományosan” megalapozni. Mint a nácik, nekik például szinte tökéletesre sikeredett a vállalkozás.

Mi tudjuk, hogy nagykövetünk tollforgató emberként a minap elítélte azt, hogy a magyar uralkodó réteg elárulta, kiárusította, kirabolta a zsidó magyarokat. A cigánykérdéssel kapcsolatban feltehetően kevésbé volt érzékeny. Az általa Norvégiában képviselt kormány is felemás érzelmű és gondolkozású azt illetően, miért olyan súlyos a cigányság helyzete és vele a magyarságé is. Nem értik, ahol (szalon) cigányoznak, ott zsidóznak, ott magyaroznak is. És ez fáj nekünk, fáj a civilizált embereknek.