Regehű
Mikor a lány felkelt, a fiú már nem feküdt mellette az ágyban. Mindig is ez volt a vágya: egy óriási franciaágy, a fakeretben vastag, puha matraccal. Pesten vették az IKEA-ban, már talán egy éve. Még kicsit hempergett a Sultan matracon, élvezte a szinte végtelen teret, gyerekkorában 10 évig kellett a húgával együtt aludnia egy kényelmetlen, szűk és kemény díványon.
Hallotta, hogy a nappaliban megy a tévé. Belebújt fehér fürdőköpenyébe (a szíve feletti zsebre egy piros R betű volt hímezve), és a fürdőszobába indult fogat mosni. Mikor a fogkrémet a csapba köpte, látta, hogy vére rózsaszínűre festette a fogkrémet. Erről az jutott eszébe, hogy már két hete meg kellett volna jönnie. Megfésülködött, majd feltűzte kese haját. Mielőtt beállt volna a zuhany alá, belesett a nappaliba. A fiú a Tullsta fotelben ült, a hokedli tetején pihenő lábán viseltes Nike edzőcipő volt.
Egyik kezével a kacorjával játszott, a másikban egy dobozos Ursus sört tartott, s közben valami Disney-rajzfilmet bámult: a nagyfülű kutya régi automobilt vezetett és lakókocsit húzott maga után, melyben egy egér énekelt. A fiúnak két éve nem volt munkája, a nappalokat a lakásban, az estéket a sarki kocsmában töltötte. A kocsma helyén valamikor kupleráj működött, ezért a fiú és a barátai „Röpülő Picsának” hívták az ivót, mert állítólag ez volt a neve a bordélyháznak. A kocsma hivatalos neve csak ennyi volt: 356-os számú italbolt.
Szeretlek – mondta a lány az ajtóból.
Szeretlek – mondta a fiú, de nem nézett a lányra, tovább bámulta a tévét.
A lány a zuhany alatt testét Palmolive Mineral Massage tusfürdővel mosta. Két hete egy kendős, kövér cigányasszony állította meg az utcán, és azt mondta neki: „Kisnaccsága, hát fedezze mán fel a Holttenger ősi titkait zuhanyozás közben! Különleges, holt-tengeri sókat és aloevera-kivonatot tartalmazó összetétele révén kíméletesen bőrradírozó hatású. A bőrét selymesen simává varázsolja, és a teste nyugalmat lel a kényeztető otthoni SPA élmény során! A rák egye ki a gyerekem szívét, ha nem mondok igazat!”
A cigányasszony a bolti ár harmadáért adta, a lány vett egy kartonnal a tusfürdőből. És nem csalódott. A Holt-tenger ősi titkai ugyan nem tárultak fel előtte zuhanyzás közben, de tény, hogy kellemes, frissítő hatású készítménynek bizonyult a Mineral Massage. A lány tisztálkodás közben képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy ez a test nem az övé. Szép, vékony, feszes ez a test, de nem az övé. Mosta hosszú combját, és végig az járt a fejében, ez nem az én combom. A tusfürdőt felhabosította körte alakú mellein, és közben az járt a fejében, ezek nem az én melleim. Samponozta göndör haját, és csak az járt a fejében, ez nem az én hajam.
Sokáig állt a megállóban. Két hazafelé tartó spicces szobafestő (az egyik a festékfoltos létrát cipelte, a másik a nagy vödröt) az utca túloldaláról fütyült neki, aztán felajánlották, hogy elviszik magukkal sörözni. Ügyet sem vetett rájuk. A Mercedes trolibusz megérkezett, tele volt emberrel, de a megállóban mindenki leszállt. A troli az utca végén megfordult, és a lány egyedül utazott a városközpont felé. Mintha taxival járnék, gondolta. Útközben a házak falára tekert kábelkoszorúkat számolta. Hetvenhetet számolt meg összesen.
Átvágott a tágas, macskaköves téren, aminek a közepén egy régi templom és egy jókora lovas szobor állt. Késő délután volt, majdnem este, már sötétedett. A régi templom toronyórájára nézett, és rájött, még korán van. Egy divatüzlet kirakatát bámulta sokáig, arra gondolt, jól állna neki ez a kis sárga Gucci blézer. De aztán eszébe jutott, hogy amíg a fiúnak nincs munkája, addig spórolniuk kell. Különben is, két hete nem jött meg. Nem baj, gondolta, éppen olyan jó lesz a piacon vásárolt hamisított Gucci blézer is. De hiszen a táskám is hamisított Dolce & Gabbana, s ugyan ki veszi észre? Főleg ilyenkor, szürkületben?
Belépett a félhomályos kávézóba, caffé lattét rendelt Illy kávéból, édesítőszerrel. A falon ódon fotográfiák függtek szépen bekeretezve. A képeken a régi város: tornyok, templomok, várfalak, szeszgyár, vasútállomás, fürdő, a főtéri szálloda. Rágyújtott egy hosszú és vékony Vogue Filter Super Slim cigarettára, és belekortyolt a forró tejeskávéba. Ez nem az én szájam, nem az én nyelvem, nem az én torkom, gondolta. Kint már zuhogott a hó, a lány a kávéház ablaküvegén keresztül látta, ahogy a fekete király fejére fehér sapkát varázsol a tél. Arra gondolt, ő senkit sem ismer ebben a kávézóban, de őt biztosan többen is ismerik. Talán éppen ő ott, a szakállas, almazöld garbós fickó, aki pipázik és közben a vörös nő haját dúrja. Vagy talán az ott, a kopasz, kövér úriember, aki Unicum nextet iszik egymagában. Még (Uram bocsá’!) az is lehet, hogy az a tigrismintás cicanadrágot viselő középkorú hölgy is ismeri őt. Nem valószínű, de meglehet.
Ám a lány senkit sem ismert a városban, csak a fiút. És neki ez éppen elég volt. A fiú sem ebben a városban született és a lány sem. A fiú a hegy egyik oldalán, ő pedig a hegy másik oldalán nőtt fel. A vonaton találkoztak először, két és fél éve, mindketten ebbe a városba tartottak, senkit sem ismertek errefelé. Szerelem volt első látásra. A fiú már a büfékocsiban megfogta a lány kezét. És azóta se engedtük el egymást, gondolta a lány, csak ez számít, minden más megoldódik.
Úgy érezte, mindenki őt nézi a kávéházban. A szakállas garbós, a kopasz kövér, még a cicanadrágos nő is. Felvett az asztalról egy újságot, és az arca elé tartotta. Most jobb volt. Most jobb volt ugyan, de a kávéját így nem tudta kortyolni, és cigarettázni se tudott, mindkét keze tele volt. Letette az újságot, rágyújtott, kiitta a kávéját, aztán újra maga elé vonta a pletykalapot. Most megint jobb volt, úgy érezte, végre nem látja senki. „Villamossín fúrta át a szabályosan közlekedő Dacia alját,” – olvasta az újságban – „majd a járművezetőt sem kímélte, a sín áthaladt a férfi gyomrán is.
Vasárnap este a fővárosi férfi szó szerint szembenézett a halállal, amikor látta kifröccsenni a beleit, és a gyomra tartalmát, miután felpattant egy villamossín, amelyen áthaladt, és átdöfte a testét. A Dacia sofőrje szerencsére megőrizte lélekjelenlétét, és sóbálvánnyá vált testvére előtt visszagyömöszölte beleit, már amennyit tudott, a többit pedig a kezében tartva juttatta a kórházba. Az autóban valóságos mészárlás nyomai látszottak: vér, belek, ételmaradványok mindenfele. A fővárosi közlekedési rendészet szóvivője szerint azon az útszakaszon engedélyezett a járművezetőknek, hogy a villamossíneken közlekedjenek, így a fővárosi férfi nem követett el szabálytalanságot. A fővárosi tömegközlekedési vállalat szóvivője azt emelte ki, hogy túl nagy a forgalom azon az útszakaszon, és ezért nagyon hamar rongálódnak a sínek.”
Talán nem érezte a fájdalmat, talán ez a fővárosi férfi is úgy érzi, a teste nem az ő teste, gondolta a lány. A kávézó ablakához kicsit közelebb hajolt, felnézett a régi templom kivilágított toronyórájára, de még mindig korán volt. Nem szeretett késni, de előbb sem akart odaérni a munkahelyére. Azt szerette, ha éppen pontosan érkezik. A szülei rendszeretetre és pontosságra nevelték.
A lány szörnyen éhes volt, hallotta, ahogy korog a gyomra. Úgy érezte, magába tudna tömni akár 3 adag Chicken McNuggetset is. De nem szeretett teli hassal dolgozni, az ételtől elnehezült, elálmosodott. Akkor szeretett enni, ha már túl volt a munkán, és nyugodtan ehetett bármennyit. A fiú néha főzött este valamit, ha volt kedve. Sokszor nem volt kedve, mert depressziós volt a munkanélküliségtől.
A lány Pepsi lightot rendelt a nagymellű pincérnőtől és fél deci Jamesont jéggel. A lány főnöke (bajszos, antipatikus fickó, aki mindig fehér Armani öltönyben jár) annak idején, még a castingon azt mondta, tilos az ivás munka előtt és munka közben. De a lány az azóta eltelt csaknem másfél év alatt észrevette, a főnök tulajdonképpen le se szarja, hogy a dolgozók isznak-e munka előtt és munka közben. Ezért néha ivott munka előtt, és néha munka közben is, a cigarettaszünetekben.
Általában Jim Beamet, kis féldecis üvegből. Szerette az italt, mert minden könnyebb volt itallal, csak éppen azt az egyet nem szerette az italban, hogy felerősítette benne azt az érzést, hogy a teste nem az ő teste. Belekortyolt a whiskey-be, és rágyújtott egy újabb hosszú, vékony Vogue Filter Super Slim cigarettára. Úgy fújta a füstöt, mintha ő lenne a Karády Katalin. Kinézett az ablakon, és a régi templom toronyóráján látta, már csak öt perce van. Kért egy számlát, angolul, hátha azt hiszik, turista. Szerette, amikor turistának nézik.
A lány pontosan 4 órát dolgozott. Közben megivott 3 kis Jim Beamet. Miközben dolgozott, végig azt érezte, hogy valakik bámulják őt. Meg azt, hogy a teste nem az ő teste. De már megszokta ezt a furcsa érzést. Miközben dolgozott, eszébe jutott a gyermekkora és az a falvédő, amit az anyja hímzett, és az apja erősített rajzszegekkel a konyhájuk falára. „Naptól virít, naptól hervad a rózsa, hogy szeretlek, nem tehetek én róla.” Hol lehet most ez a falvédő, ezen törte a fejét. Az anyja és az apja évekkel ezelőtt meghaltak, náluk nem lehet. A húga Londonban dolgozik, egy marokkói étteremben pincérnő, ő biztos nem vitte magával. Pedig meg kell valahol lennie, gondolta.
Hajnalban, mikor a lány hazaért a peep show-ból, az előszobában lerúgta a havas Humanic bőrcsizmáját. Izomláza volt. Hallotta, hogy a nappaliban megy a tévé. Elkiáltotta magát: megjöttem. De nem érkezett válasz. Biztosan azért, mert a hangom nem az én hangom, gondolta. Hullafáradtan nyitotta ki a hűtőt. A Nasal sajt kiáradó bűzétől kissé megtántorodott. A hűtőben volt még fél tál penészes puliszka és egy üveg köményes pálinka is. A lány meghúzta a butéliát, rágyújtott egy hosszú, vékony Vogue Filter Super Slim cigarettára. Akkor vette észre a konyhaajtónak támasztott botot. Az volt belevésve rovásírással: „Már nem szeretlek, Regehű!”
Kicsordult a könnye. Úgy érezte, a fájdalmat, ami a lelkét tépi, nem éli túl. Elmosolyodott, mert ez a lélek most végre az ő lelke volt.
