Tudósítónk kérdésére a bizottság költségvetési elvárásaival kapcsolatban azt válaszolta: „Mondják be a számot, és mi az előre jelzett intézkedésekkel teljesíteni fogjuk. Mindezt fontos, hogy humorral és jókedvűen értelmezzük, és ne lássunk benne Magyarországgal szembeni ellenszenvet vagy összeesküvést, erről szeretném lebeszélni a Népszabadság olvasóit.”

Próbáljuk meg ezt humorral és jókedvűen értelmezni. Biztos, ami biztos, megnéztük, hogy vajon a mi újságunk munkatársai vonultak-e a békemenet első sorában a „Nem leszünk gyarmat!” felirat mögött. De nem. Mi sosem igyekeztük meggyőzni az olvasóinkat arról, hogy az Orbán-kabinet brüsszeli összeesküvés áldozata, és Matolcsynak azért kell folyamatosan tekernie a srófon, mert az unió vezetői zsigeri ellenszenvvel tekintenek az Orbán-kormányra. Az viszont igaz, hogy a miniszterelnök és társai mindent megtettek ennek az ellenszenvnek a kierőszakolása érdekében. Ez a politikai verekedés nem úgy kezdődött, hogy az EU visszaütött.

A gazdasági szabadságharc mostani menetében viszont a kormányfő már leengedett kesztyűkkel lépett a brüsszeli ringbe. Három a magyar igazság. Meg az uniós is. Három százalék. Ez alatt kell tartania a költségvetés hiányát, ha van békemenet, ha nincs. E számtól kormányzása kezdetén szívesen szabadult volna, de Angela Merkel megmondta neki, hogy mindenkinek el kell végeznie a házi feladatát. Neki ez a három százalék az, amelyhez most a harmadik Matolcsy-csomagra lesz szükség. Vagy ahogyan fideszes terminológiában mondják: a 2/b-re.