A Mahir Cityposter ultimátumot adott az ARC szervezőinek: felmondja az együttműködést (ez a kiállítás meghiúsulásával lett volna egyenlő), ha kiteszik Szerényi Szabolcs és Bártfay Attila A médium az üzenet című munkáját az Ötvenhatosok terére. A plakáton az áll, hogy a Simicska-érdekeltségű Mahir-cég 2011-re százmilliós osztalékot fizetett, és iparági adatok szerint soha nem volt még olyan aránytalan az állami pénzek elosztása a közterületi reklámpiacon, mint a jelenlegi kormány idején.

Az alkotók másik plakátja, a Fiktív tájkép oligarchákkal: Simicska Lajos és Nyerges Zsolt a Publimont állami hirdetésektől roskadozó plakátsora előtt, gond nélkül kikerülhetett. A kifogásolt művel aligha esztétikai problémái akadtak a támogatónak, a piros-fehér-zölddel egy falragaszon lenni nem lehetett gond. Marad a lényeg: az iparág meg az adatai. A plakát három mondatából kiderül, kire, kikre lehet a leginkább jellemző mos tanában az ARC idei témája: Jókedvvel, bőséggel. Hát mi van ezen szégyellnivaló?

A cég mindenesetre a leghatásosabb módját választotta annak, hogy a plakátot a lehető legszélesebb közönség megismerje. Sokkal többen, mint ahányan ellátogatnak az ARC-kiállításra. Most ugyanis egy ország akarja látni, amit nem láthat – és a neten meg is találja könnyedén. A plakát igazi csapda volt a cégnek: ha hagyja, puhának tartják „ott”, ha tiltja, cenzornak „itt”. A tilt-tűr-támogat hármasából a legnehezebb úgy támogatni, ha tűrni is kell miatta. Ez a képesség nem a gyengeség jele lenne, hanem a nagyságé.