A Szerk.: Meztelenül
Mivel szerinte az egyenlő esélyek nem adottak, nem küzd tovább az Amerikai Doppingellenes Ügynökség keresete ellen. Ezzel tehát tudomásul vette az életfogytig szóló eltiltást és az 1998 óta szerzett címek elvesztését – köztük hét elsőséget a Tour de France körversenyen. A közlemény visszaadja Armstrong hozzáállását az élsporthoz és a doppingellenes harchoz. Az amerikai kerékpáros inkább odadobja a sárga pólóit, de továbbra se lehessen leírni róla, hogy bizonyítást nyert, győzelmei tiltott szerek bevételén alapultak.
Lance Armstrong nem bajnok többé, de papíron örökre tiszta marad. Mi viszont tudjuk: ő a csalók és hazudozók bajnoka. Armstrong a hűtőjében tárolta az egész csapatnak beszerzett tiltott szereket, társai szeme előtt fecskendezte be ezeket magának, és elintézte, aki fel mert szólalni ellene. Ezt az embert nem a sportágának szövetsége és nem is a doppingellenőrök vagy laboratóriumi vizsgálatok fosztották meg a címeitől, mert ezek erőtlenek és gyakran álszentek a csalók elleni harcban.
Az Egyesült Államok, azon belül is szülőföldje, Texas bírósága volt, amely lehetőséget teremtett a késői elégtételre – ahogy tette ezt az amerikai igazságszolgáltatás az ország egy másik ikonjával, Marion Jonesszal szemben is. Elismerés jár érte. Attól persze nem lesz jobb a sport világa, hogy az olimpiai aranyérmek egy részét még tíz év múlva is újraosztják a mélyhűtőből felengedett minták vagy bírósági döntések miatt. De ha a doppingolás ilyen eseteken keresztül értelmét veszti, számtalan tehetség mentesül a lehetetlen kérdéstől: hajlandó mindent, de mindent megtenni a győzelemért?
