Libikóka a kilókkal
Az azonnali siker reményében a nők negyede szélsőséges koplalásba kezd fogyókúra címén. Az önkínzó étrendi reguláknak legtöbbször az esti nassolás vet végen, aminek a kiéhezett fogyizók nem tudnak ellenállni. Idén májusban több mint 700, rendszeresen fogyókúrázó magyar nő megkérdezésével készült felmérés a diétázás buktatóiról. Az eredmény lesújtó: a leadott kilókat a nők közel hatvan százaléka rövid idő alatt visszaszedi, majd újabb diétába kezd. Elindul a véget nem érő libikóka, a fogyás és hízás szenvedéssel teli körforgása. Gergye Laura, a felmérést végző Turbó Diéta Központ szakértője szerint néhány csoportba besorolhatók a fogyókúrázók, aszerint, hogy miként reagálnak a diéta kihívásaira.
Türelmetlenek
A fogyizók negyede sorolható ebbe a kategóriába. Ők azonnali eredményt szeretnének látni, a mérleget figyelik izgatottan, és áldozatnak élik meg a diétázást, aminek rögtön szeretnék megkapni a jutalmát. Rendre csalódniuk kell. A türelmetlenek látványos siker hiányában jellemzően felhagynak a kúrával. Nem számolnak azzal, hogy a szervezetnek át kell állnia a megváltozott életmódra, és hogy sokszor azért nem indul be a fogyás, mert nem a számukra optimális étrendet választják. Nekik olyan módszer való, ami nagy lendületet ad a fogyókúrának, és segít gyorsan megszabadulni az első kilóktól. A sikerélmény átlendítheti őket a holtponton, hogy később tartani tudják a diétát.
Önámítók
Fogyókúrázni csak őszintén lehet. Itt nincs mellébeszélés, minden felvett és leadott kalória számít. De kinek is hazudna a fogyózó, kinek tartozik elszámolással? Csak magának. Az önámítók apróbb-nagyobb kifogásokkal élnek, hogy például ezt most megehetem, majd holnap ennyivel kevesebbet, vagy reggelire többet, de majd vacsorára semmit. Ez mind csak ámítás. Ahol igazán megcsúsznak és átverik magukat az önámítók, az az esti nass. A fogyózók közel kétharmada ugyan nagyon jól tudja, hogy a sikeres diéta kulcsa és aranyszabálya, hogy este hat után már semmit nem szabad enni, mégis tízből kilenc diétázó elcsábul, és nem tud nemet mondani a finom falatoknak. Minden negyedik fogyizó megrögzött önámító: valamilyen kifogással gyakorlatilag egyáltalán nem tartja be ezt a szabályt, és rendszeresen nassol este. A szakértő szerint nekik kötelező kalórianaplót vezetni – persze csakis őszintén! –, amibe feljegyeznek minden falatot, amit megettek. A kétséges esti nassolást tudatosan kiválthatja a legmakacsabb nassolási vágy időpontjára időzített, vacsorának beillő fehérjeturmix, ami fizikailag eltelít, pszichésen pedig eltereli a vágyat a további evésről.
Magányosan koplalók
A válaszadók fele úgy érzi, egyedül is meg tud birkózni a feladattal. Alapvetően a kudarctól félnek, már előre tudják, hogy nem fog sikerülni a diéta, ezért titokban fogyóznak. Ennek legsúlyosabb következménye, hogy általában saját maguknak állítják össze az étrendet, mégpedig rosszul. Detre Annamária pszichológus felhívja a figyelmet arra, hogy a diétás étrend nemcsak a kalóriák és tápanyagok, hanem mindenképpen alkati és egyéni összetevők függvénye is, ezért dietetikában jártas szakember nélkül szinte biztos a kudarc.
Persze aki fogyózik, az gyakran utánaolvas annak, hogy mit is kellene csinálnia. Elméletben mindenki tudja, hogy a kúra ideje alatt fokozott figyelmet kell fordítani a kiegyensúlyozott, minőségi tápanyagokból álló étrendre, és pótolni kell a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. Ennek ellenére a diétázók közel harmada hajlamos ezeket az elveket mellőzve szimplán éhezni. A kitartó és magányos koplalók nemritkán el is érik a kitűzött célt, büszkék lehetnek a leadott kilókra, viszont a siker mámorában nem tudják, hogy veszélyes terepre értek: az így elért fogyás a legkevésbé tartós. Minden második nő visszatér majd eredeti életviteléhez, és a kiéheztetett szervezet bosszút áll: több pluszkilót szednek vissza, mint amennyit leadtak.
Ésszel fogyni
A szakemberek már hosszú ideje állítják, hogy az elhízás oka a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás. Ennél azonban jóval összetettebb a probléma. Az elhízás hátterében komoly pszichés tényezők is állnak. Normális esetben az éhségérzet fiziológiás szinten a gyomorból érkező inger hatására keletkezik az agyban. Ha csillapítottuk az éhet, az idegrendszer megszünteti az evés iránti vágyunkat, telítettségérzést kelt bennünk, nem gondolunk az evésre egészen addig, amíg újra üres és korog a gyomrunk.
Az éhség-telítettség természetes rendszere még működik a kisgyermekeknél, felnőttkorra azonban ezt sok minden felboríthatja. Az első rossz irányba ható tényező, ami később súlyfelesleghez vezet, a kora gyermekkori anya-gyermek kapcsolat zavarának eredménye. A kicsik gyorsan eltanulják a szülők helytelen étkezési szokásait, amiken később nagyon nehéz változtatni. Gyakori probléma, hogy a szülő úgy érzi, nem ad elegendő gondoskodást és szeretetet a gyermekének, amit öntudatlanul étellel igyekszik pótolni. Az étel a szeretet kifejezőjévé válik, ezt a mintát a gyermek is megtanulja, és élethosszig tartó, leküzdhetetlen habzsolás lesz az eredmény. Más gyökérből indulva, de hasonló eredménnyel jár a túlzott mértékű vegetatív stressz, melynek következtében tartósan csökken a kielégülésérzésünk. Semmi nem okoz kiadós örömöt. Ez újabb fogyasztásra ösztönöz. A túlsúlyos ember külső kontrollos, azaz nemcsak akkor eszik, amikor éhes, hanem amikor meglát valami számára vonzó ételt. Ezzel ellentétben a sovány ember csak akkor eszik, amikor valóban éhes, tehát pontos belső kontrollja van. A külső kontrollos ember sokszor a stressz ellen is evéssel küzd, ami viszont tovább növeli a súlyfelesleget. Maga a sikertelen, rosszul megválasztott diéta is stresszforrás lehet, ami ördögi kört indukál.
Tartós testsúly
Diétázóknak fontos tudni, hogy az evolúció során az emberi szervezetnek kialakult egy olyan irányítórendszere, amely igyekszik minden körülmények között fenntartani testünk optimális súlyát. Ezt nevezik a szakemberek fogyási platónak. Vagyis a testsúly diétánál nem meredeken és egyenletesen csökken, hanem lépcsőzetesen: fogyási szakaszok és stagnáló platók váltják egymást. A szervezetünk körömszakadtáig ragaszkodik utolsó stabil testsúlyunkhoz, például úgy, hogy lecsökkenti az alapanyagcserét. Ennek ismeretében és ezt tudatosítva a fogyókúrázók könnyebben átlendülhetnek a holtponton, folytatva a helyesen megválasztott diétát akkor is, amikor a mérleg nyelve éppen nem mutat változást.
Szemrevaló fogyókúra
Agyunk képes csak a látvány alapján megbecsülni a táplálék kalóriatartalmát, ráadásul evés közben érzékszerveink együttesen határozzák meg az étel ízélményét – derül ki a svájci Nestlé Research Center kutatásának meglepő felfedezéséből. A dietetikusok szerint, ha evés közben egy kalóriadús étel képét nézzük, akár a soványka salátát is finomabbnak érezzük, és jobban eltelünk vele, mint ha csak a nyers zöldség lenne előttünk. A rendhagyó kísérlet során nehéz, de ízletes ételek fotóit tették felnőttek elé, akik így a semleges ízű, könnyű harapnivalókat is nagyobb élvezettel fogyasztották. Eszerint a fogyókúrázók megkönnyíthetik a dolgukat azzal, hogy diétás fogásaikat kiadós lakomák képeivel fűszerezik. Egy próbát mindenképpen megér.
Vigyázat! A módszer fordítva nem feltétlenül működik: a báránycsülök nem lesz kalóriaszegényebb attól, hogy bekötött szemmel esszük, vagy ha közben kínai kel fotóit nézegetjük.
