Programozott császár
Az anya és a magzat egészségét vagy akár életét veszélyeztető magas kockázat – farfekvés, nagy magzati testsúly, vagy idősebb korú szülő nő – miatt a szülészek természetesen eddig is javasolhatták a beavatkozást, ám a várandósok egy része nem egészségügyi, hanem személyes okból kéri a császáros szülést természetes vajúdás helyett. Van, aki a fájdalomtól fél, van, aki későbbi szexuális életét látja veszélyben a hüvelyi szüléstől.
A törvény egyrészt biztosítja a nők számára a szabad döntést ebben a számukra kulcsfontosságú kérdésben, másrészt – és tegyük hozzá: szerencsére – határozottan és szigorúan előírja a várandósok alapos tájékoztatását és felkészítését a műtétre. Talán ennek is köszönhető, hogy a brit bábák között végzett friss felmérés szerint az eredetileg programozott császárt fontolgató terhes anyák döntő többsége a kockázatok és következmények alapos megismerése, illetve a szülésről kapott bővebb, naprakész információk nyomán inkább a hagyományos szülés mellett dönt.
Sokféle oka lehet annak, hogy a császármetszéses szülések statisztikái óriási eltérést mutatnak Európa-szerte – a kulturális háttér és a törvényi szabályozás mellett valószínűleg az egészségügyi ellátás jellege, finanszírozása és színvonala, az anyák tájékoztatásának és a bábák hálózatának szervezettsége állhat az eltérések hátterében. A brit anyáknak például közel negyede szüli műtéti úton a gyermekét. A császármetszések száma az északi országokban a legalacsonyabb, nem éri el az összes szülések 15 százalékát, ami összefüggésben lehet a kis népsűrűséggel, az otthon szülések magas arányával és általában a természetes életmód és gyógymódok tiszteletével és gyakorlásával. Kiugróan magas ugyanakkor a császárral szülők aránya Olaszországban – 40 százalék. Magyarországon pontosan minden harmadik szülés végződik valamilyen okból a műtőben, a tervezett, programozott császárszülések aránya pedig lassan, de emelkedik.
