Akkor hívták először, amikor 2008 augusztusában a keceli diszkóból öt fiatalt szállítottak eszméletlenül, életveszélyes állapotban kórházba. Rosszullétüket kábítószer-túladagolás okozta. Akkor került szóba, hogy van egy Ercsiben élő fiatalember, aki szót ért a problémás kamaszokkal. Jánosi azóta rendszeresen vezetett interaktív foglalkozásokat osztályfőnöki órákon: például a drogmegelőzésről, a szexualitásról, a családi élet zavarai ról, anorexiáról, bulimiáról. Foglalkozott konfliktuskezeléssel, karriertanácsadással is – olyan témákkal, amelyek érdeklik a gyerekeket, de a hivatalos iskolai órákon ritkán kerülnek szóba. Jánosi tizenhárom-tizennégy éve dolgozik fiatalok között. Jelenleg négy megyében 13-14 intézményben tart interaktív foglalkozásokat – évente 12-13 ezer gyerekkel találkozik. Egyetlen másik intézményben sem vádolták azzal, hogy téríteni próbált.

2011. augusztus 1-jétől a közel kilencezer lakosú Kecel egyetlen általános iskoláját az önkormányzat a római katolikus egyház fenntartásába adta. Az egyházi fenntartásba adással évente százmilliós nagyságrendű összeget spórolmeg a város – a katolikus egyház eközben gyors tempóban igyekszik a maga képére formálni az iskolát.

Az első elképzelés szerint megosztották volna a korábban már egyesített intézményt. Így maradt volna világnézetileg semleges iskola is Kecelen. Solti Kálmán jelenlegi keceli iskolaigazgató, aki az iskolaátvétel előkészítése idején Bábel Balázs kalocsai érsek tanácsadója volt, azt mondta: félő, hogy ha két iskola marad, úgy járnak, ahogyan egy közeli kisvárosban történt. A katolikus iskolából elitiskola lett, az önkormányzatiban pedig összezsúfolódtak a hátrányos helyzetű gyerekek. Ha átveszik az iskolát, vegyék át egyben, és vállalják fel, hogy az összes gyerekkel ők foglalkoznak! Először volt némi felzúdulás. Egy MSZP-s képviselő aláírásokat gyűjtött, de nem gyűlt össze annyi, hogy helyi népszavazást kiírhattak volna. A városban működő kisebb egyházak úgy látták: jobb lesz megegyezni az erős katolikusokkal, mint konfrontálódni velük. Solti Kálmán jó példát akart mutatni: az is eldőlt ugyanis már tavaly, hogy Kiskőrösön és Soltvadkerten az evangélikus egyház veszi át az iskolát –ott a katolikusok vannak kisebbségben.

– Hétféle hittanóra van az iskolánkban. A katolikus egyházon kívül tart hittanórát a református, az evangélikus egyház, a Hit Gyülekezete, a Pünkösdi Egyház, a Jehova Tanúi, a Krisztus Szeretete Egyház. A nyolcadik az erkölcstanóra, amelyre kevesen járnak, az ő szüleik sem nevezhetők tudatos ateistának – mondja Solti Kálmán. Az átadás óta valamilyen hitoktatásra, vagy erkölcstanra minden diákot be kell íratni. A 660 gyerek közül azonban a százat sem éri el azoknak a száma, akik nem a katolikus hitoktatásra járnak. Azt hallottam, a gyerekeknek kötelező misére járni. A tanárok számára szintén nyomatékos elvárás, hogy részt vegyenek a misén, gyónjanak és áldozzanak. Félévenként van úgynevezett lelki nap, amikor kötelező egyházi rendezvények vannak; például különböző papok előadásait kell hallgatni. Solti Kálmán azt mondja erre: a katolikus vallá súak számára követelmény, hogy minden vasárnap elmenjenek a misére. Havonta egyszer külön diákmise van a belvárosi templomban – azon is kötelező a részvétel. A tanároknak senki nem írja elő, hogy járjanak misére – de korábban is voltak közöttük, akik aktívan gyakorolták a vallásukat.

– A lelki nap valójában az oktatási törvényben előírt, félévenként kötelező tantestületi értekezlet – magyarázza tovább az igazgató. – Az tény, hogy verbita atyák jönnek, és a katolikus nevelési módszerektes egy katolikus iskolában. A nevelésügyi képzés szentmisével végződik – ezt is természetesnek tartjuk. A nem katolikus vallásúak számára is kötelező a lelki nap –mindenki a saját felekezetének a szabályai szerint szervezi meg a programját.

– A protestáns egyházakkal is jót tettünk, mert az ő aklukba is mi tereltünk be egy csomó elveszett báránykát – mondja Burányi Roland keceli plébános. – Sok ember úgy képzeli: az, hogy misére kell járni a családoknak, olyan mintha berekesztenénk őket egy lángoló erdőbe, valami iszonyatos szenvedés, ami azelőtt nem volt az életükben. Kétségtelen, hogy lehetne még többet fetrengeni a tévé előtt, de a katolikus egyház már ezer éve tanít és nevel. Most is az a célunk, hogy adjunk a gyerekeknek valami lelki útravalót, amelytől többek lesznek, mintha egész nap bámulnák a celebeket, akiket a média állít példaként eléjük.

Kérdem a plébánostól, igaz-e, hogy megbuktatják hittanból azt a gyereket, aki nem jár misére. Azt feleli, nem azért bukik meg valaki hittanból,mert nem jár a templomba, hanem mert az ilyen gyerek rendszerint nem foglalkozik a tananyaggal sem. Matekból is jobb jegyet kap, aki elmegy a tanulmányi versenyre. Fegyelemre szükség van, mert a gyerek olyan, hogy ha rajta múlna, nem járna be matekórára meg magyarórára sem.

– Én még nem gyóntattam tanárt, és a többi gyóntatónál sem látom, hogy be lennének hozzájuk terelve, mint valami karámba. Mindenkinek a lelkiismereti szabadsága, hogy gyón és áldozik. De azért egy pedagógusnak az is kötelessége, hogy példát mutasson a gyerekeknek.

Jánosi Ferenc azért nem tarthat több osztályfőnöki órát, mert az órája végén egy nyolcadikos gyerek, aki elmesélte, hogy narkózik és be szokott rúgni hétvégén, még beszélgetett volna vele. Jánosi azt mondta neki: menjen el az ifjúsági klubjukba, ott lehet csocsózni, szendvicset enni és komoly dolgokról beszélgetni. Ezt meghallotta az osztályfőnök, elmondta az igazgatónak, ő pedig úgy döntött: nem tarthat tovább osztályfőnöki órán foglalkozásokat.

– Igaz, hogy a férjemnek lelkészdiplomája is van, és a Magyar Pünkösdi Egyház Ifjúság- és Családépítő Szolgálatának vezetője, de azokon a foglalkozásokon nem lelkészként, hanem családsegítőként, addiktológiai konzultánsként dolgozott már évek óta – mondja Jánosi felesége, Deák Julianna Dorka, aki a Magyar Pünkösdi Egyház hitoktatója az iskolában. – Az osztályfőnöktől sokkal nehezebben fogadják el a gyerekek, hogy ne drogozzál, ne igyál, ne élj felelőtlenül szexuális életet, mert függnek tőle. A férjemtől viszont nem függnek, előtte megnyílnak. Volt olyan diák, akiről az osztályfőnök nem tudta, miért ájul el rendszeresen – a férjemnek elmondta, hogy ő ápolja a rákbeteg édesanyját. Más arról beszélt, hogy milyenek a diszkódrogok, amiket az italába csepegtetnek, és olyankor különböző események történnek az emberrel az akarata nélkül. Ezeknek a gyerekeknek rettenetesen nagy szükségük volna, hogy valakivel valahol beszélgessenek ezekről a dolgokról. Nem téríteni akart a férjem, a klubunkban nem is folyik egyházépítő tevékenység – csakhogy ott jól érezhetik magukat a fiatalok úgy is, hogy nem dobják el az agyukat. Csitu bának becézik, mert amikor a gyerekek egymás szavába vágnának, azt szokta mondani, hogy „csitu!”. Kérdik is a gyerekek, ha meglátnak az iskolában: Csitu bá mikor jöhet vissza?

Solti Kálmán igazgató szerint az osztályfőnök szólt neki, hogy Jánosi szombat-vasárnapra hívta a gyereket a pünkösdi egyház klubjába. Ő ezt egyértelműen misszio nálásnak tartja.Misszionáláson azt érti, ha valaki olyan légkört teremt, hogy a gyerek az adott közegben egyértelműen jól érzi magát. Ha már többször is jól érezte magát, akkor pedig csatlakozni fog ahhoz a vallási közösséghez, amelyik ezt szervezi.

– Azt sem engedem meg, hogy a katolikus közösség tegyen ilyet más vallásúakkal – jelenti ki az igazgató. – Válságok idején a kisebb egyházak vonzereje felerősödik, mert kevesen vannak, mindenki mindenkit ismer. Nálunk a létszámunkból következően mások, de nem rosszabbak a módszerek. Nem szeretném, ha bármelyik felekezet hívei egymás gyerekeit misszionálnák a saját hitükre.

– Sajnálatos, hogy vallásos emberek sem tudnak különbséget tenni az evangelizáció és a lélekmentés között – mondja erről Jánosi Ferenc. – Szerintem ebben benne van a félelem is, hogy ha máshoz jár, akkor nem őhozzájuk fog járni. Térítő tevékenység-e az, hogy ha látom egy fiatalról, hogy intravénásan adja be magának a kábítószert, akkor azt mondom neki: tudod, lehet más út az életedben, és netalán még a hit is szóba jön? Az egyszerű fizikai leszoktató programok kevésbé eredményesek, mint azok, ahol közösséget és hitbéli meggyőződést is nyújtanak a szer helyett. Nem azért lesz drogos valaki, mert annyira szereti szurkálni magát, hanem mert olyan problémái vannak, amelyekre segítség nélkül csak így képes megoldást találni. Nem az a lényeg, hogy hozzám, vagy más közösségbe jön az ilyen fiatal, mert nem egy egyháznak, szervezetnek akarok megnyerni embereket, hanem az isten számára.

– Jánosimissziós felelős apünkösdi gyülekezetnél, vagyis tiszténél fogva a missziós munka vezetője – mondja az igazgató. –Az iskolaorvos nem tud róla, én pedig nem is hiszem, hogy az általános iskolás gyerekeink között intravénás droghasználó lenne. A pünkösdiek hittanóráján, a saját gyerekeiknek azt mondanak, amit akarnak. De az osztályfőnöki órát nem lehet kisajátítani, hogy ott az egyik vallás előnyben részesüljön a másik rovására.

Burányi Roland plébános még egyértelműbben fogalmaz: a gyerekes szülők nyolcvan százaléka katolikus, ami abból adódik, hogy katolikus érseki alapítású a település.

– Nekünk is vannak családsegítő, drogprevenciós oktatóink, és lehet az ilyen problémákról a hitoktatóval és a pappal is beszélni. Arról van szó, hogy a pünkösdiek szeretnének misszionálni. Mi pedig nem szeretnénk, ha a mi gyerekeink között tennék ezt, mert azok között mi magunk akarunk misszionálni!

Több forrásból hallottam, hogy rossz a hangulat az iskolában. A tanárok féltik az állásukat. Nem szeretik, ha a hitoktatók, akiknek külön tanári szobájuk van, bemennek a nagyobb tanáriba, mert attól félnek, valaki besúgja az igazgatónak, miről beszélnek egymás közt. Solti Kálmán igazgató szerint egyetlen pedagógust sem bocsátottak el, csak az iskola vezetősége cserélődött ki. Évek óta először kaptak jutalmat a tanárok, akik egy részének veszélybe került volna az állása, ha az egyház nem veszi át az intézményt. Igyekeznek összekovácsolni a tantestületet – nemrég szerveztek tanári kirándulást.

A belső feszültségekről nyíltan nem hajlandó beszélni senki. Az MSZP-s képviselő, aki a katolikus iskola elleni aláírásgyűjtést szervezte, azt mondja: neki már nem mondanak el semmit. Hasonlóképpen alulinformáltnak mondja magát az egyik friss nyugdíjas pedagógus, akinek az egész város és a fél tantestület a tanítványa volt. A Hit Gyülekezete képviselői először megígérték, hogy nyilatkoznak, aztán visszamondták. Az iskola igazgatója szerint, ha ennyire nem vállalja ezt az állítást senki, akkor talán ő tudja jól, és nem is léteznek ilyen feszültségek.

Városi Ferenc, a Magyar Pünkösdi Egyház keceli gyülekezetének lelkésze egy hónapja vár arra, hogy leüljenek Roland atyával megbeszélni a problémát. Kecelen még mindig sokkal jobb a helyzet, mint másutt. Városi Ferenc úgy igyekszik az érdekeit képviselni, hogy ne rontson a meglévő kapcsolaton. Azt azonban szeretné tisztázni, hogy a keceli iskola nem katolikus, hanem katolikus fenntartású egyházi iskola. Nem lenne jó, ha nem a városban meglévő sokféleség érvényesülne, hanem az egyik felekezet diktatúrája. A plébános nem zárkózik el a megbeszéléstől, csak éppen nem találtak eddig megfelelő időpontot.

– Nem muszáj szeretni Jánosi Ferit, de nem lehet nem elismerni, hogy amit ő csinál, az ifjúságmentése, az igenisműködik –mondja Városi Ferenc. – Mi valóban evangelizáló egyház vagyunk, ahogyan a katolikus egyház is az volt hosszú ideig. Evangelizálni azt jelenti: odavinni, kívánatossá tenni az evangéliumot, nem pedig kötelezni és diktálni. Mi nem hiszünk az anyakönyvezett egyháziasságban, csak az élő hitben. Lehet, hogy sok ezer anyakönyvezett tagja van egy-egy vallásnak, de kérdés, menynyi közülük az élő hitű keresztény. Talán jobb lenne a világ, ha rá tudnánk erőltetni a bibliai értékeket az emberekre. Csakhogy az ember nem így működik: ha szeretettel, meggyőzéssel nem megy, akkor más eszközünk nincsen.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD