Talán valamiféle mennyei igazságszolgáltatásnak gondolták, hogy váratlanul megnyílt az ég, netán a bankokban nem bízó Holle anyó rázta ki a dunyháját az ország fölött a benne elrejtett húszezresekkel. Azon már nem tűnődött senki, hogy Holle anyó alighanem sürgős elmeorvosi vizsgálatra szorulna, amennyiben forintban tartaná megtakarított pénzét.

Valószínűleg csak a filmbéli jelenetre odaérkező Tompa Mihály gyanakodott kissé, lévén szemfényvesztő amatőr bűvész, amikor nem becsületes mérnöki foglalkozását gyakorolja, vagy a Skatula-duó zenészeként éppen nem celebeket parodizál.

Tompa ösztönösen a kandikamerát kereste, s miután meggyőződött róla, hogy sehol egy jó kis játékpénzes átverés, azonnal szolgálatba helyezte állampolgári lelkiismeretét, lezárta az utat, telefonált a rendőröknek, s elhessegette a pénzvadászokat. Ennek eredményeképpen egyet megmentett a másfél millióból, mely – mint utóbb kiderült – egy eladott autó vételára volt. Miután az üzletet nyélbe ütötték, az eladó megkérte a vevőt, hogy fuvarozza haza, s a pénzt egy dossziéban a kocsi tetejére tette, innen röpködtek szét a húszezresek.

A jogászok szerint a jogtalan eltulajdonítás szabálysértését vagy bűncselekményét követte el az, aki vitt el abból a pénzből. A szabálysértés értékhatára húszezer forint, tehát ha valaki csak egy címletet gyűrt zsebre, az szabályt sértett, ám aki kettőt, az már a súlyosabb alakzatot, a bűncselekményt valósította meg. Büntetési tétel pénzbírság, közérdekű munka vagy akár egy évig tartó szabadságvesztés lehet.

Olcsó és méltatlan dolog volna most azon moralizálni, hogy bezzeg aki magánnyugdíj-elvonás formájában sok húszezrest rak zsebre az állampolgároktól, az nem tolvaj, hanem szabadságharcos, de ne süllyedjünk ilyen pokoli mélységekbe.

Inkább figyeljük az eget.