Hallgat a mély
Az ügyészség mind gyakrabban áll elő újabb gyanúsítottakkal, ám ha csak a töredéke is igaz annak, amit a sportág kulisszáit ismerők hosszú évek óta mesélnek hirtelen szerződésbontásokról, meghökkentő védelmi hibákról, kaszinózó másodvonalbeli trénerekről, sportautókkal flangáló játékosokról, akkor az eddigi hírek legföljebb lábjegyzetekként kapnak majd helyet a botránykrónikákban.Kérdések, magyarázatok, okok és tények: a hazai bundabotrány anatómiája.
– Százezret keresek a melóhelyemen, tízet kapok, ha meccset nyerünk. Ha ugyanennyit földobok arra, hogy kikapunk, akkor a háromszorosát is behúzhatom – magyarázta a legalábbis kapatos amatőr futballista, amikor föltűnt a piacon az online fogadóiroda, amelynek kínálatában NB III-as találkozók is helyet kaptak. – A játék szelleme? A csapat? – értetlenkedtem a kívülállók naivitásával, mire a labdarúgó így felelt: – Hárman megcsináljuk a bizniszt, nem kell az ellenfél és a társak sem. És el tudom vinni a csajomat az Állatkertbe vagy a moziba.
Értsd: a pénz az úr. Declan Hill, az oxfordi egyetem oktatója, aki a téma leghíresebb kutatójává lépett elő, az International Journal of Sports Marketing and Sponsorship című folyóiratban publikált tanulmányában már korábban elemezte a fogadási csalások megjelenésének fő okait. Aligha meglepő, a brit tudós által leírt tünetek Magyarországon is ismertek. Hill úgy véli, a játékosok alulfizetettsége és az illegális fogadási biznisz létezése a két leggya koribb szimptóma.
A közhiedelem szerint a futballistákmilliókat kaszálnak a semmiért. Ezt azonban árnyalni kell. Kétségtelen, sok játékos tesz zsebre óriási összeget a halványnál is haloványabb teljesítményért. A többség azonban más kategóriába tartozik, a futballisták fizetése ugyanis hosszú ideig a szürke zónábanmozgott. A klubokminimálbérért alkalmazták a játékosokat, akik pénzük nagyobbik részét úgynevezett arculatátviteli szerződések keretében kapták meg, már ha megkapták. A forráshiányos, alulfinanszírozott klubok megtehették, hogy csupán a minimumot utalják át, az extrákat nem.
Ha hónapokig nem fizettek, akkor sem kellett szankcióktól tartaniuk. Sok történetet lehetne mesélni, amelynek az a vége: a játékos fölbontotta szerződését, s szabadon távozott, cserébe nem követelte elmaradt járandóságát. Ennek a profi világban értelmezhetetlen gyakorlatnak igyekezett véget vetni a kormány, amikor az ekhós adózás lehetőségét (egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás) kiterjesztette a sportolókra is. Az NB I-es együttesek többsége élt ezzel, így a labdarúgók jövedelme már nagyrészt „kifehéredett”. Igaz, ez csöppet sem befolyásolja az elmúlt időszak zavaros ügyeinek megítélését.
Hill a bunda megjelenések másik fő okaként az illegális fogadási biznisz jelenlétét jelöli meg. Az eddig nyilvánosságra került magyarországi esetek kivétel nélkül olyan időszakra estek, amikor a „szürkepiac” virágkorát élte Magyarországon.
A hatályos jogszabályok szerint csupán a Szerencsejáték Zrt. szervezhetett volna online fogadást, a cég azonban, miként az APEH is, tehetetlen volt a magukat óriásplakátokon, újságokban és televíziós csatornákon is reklámozó külföldi nevet viselő riválisokkal szemben. Aligha véletlen, hogy a vetélkedő társaságok többségének székhelye különös módon koncentrálódik: Bwin –Gibraltár; Unibet – Málta; Betclick – Málta; Tobet –Málta; Bet AtHome –Málta; Interwetten – Málta. E cégek ugyanis a szolgáltatások szabad áramlásának uniós elvére hivatkoznak, s úgy vélik, tevékenységük legális, a magyar állam szerint azonban működésük törvénysértő. (És akkor még szó sem esett a kevésbé ismert oldalakról, a kelet-ázsiai portálokról, a kideríthetetlen címről működtetett honlapokról.)
Ebben a közegben adottak voltak a feltételek a csaláshoz. Ugyanakkor a történet e ponton kétfelé ágazik. Egyik szála az úgynevezett nagy halakhoz vezet, akik bűnözői csoportok helyi „kirendeltségeként” szervezték a bundameccseket. A bochumi ügy éppúgy idetartozik, mint a szingapúri központtal működő bűnszövetkezet tevékenysége. (Azt egyelőre legföljebb a nyomozó hatóságok tudják – ha tudják – pontosan, hogy kapcsolódnak-e egymáshoz a különböző hálózatok. Meglehet, minden út Szingapúrba vezet, de akár meg annyi maffiacsoport párhuzamos tevékenysége is elképzelhető.) A másik szál a „függetleneké”. Ezek a játékosok nem bonyolították túl a feladat végrehajtását, fölismerték, hogy a győzelmi prémium beszerzésénél pénzügyileg előnyösebb konstrukció is akad.
Ha a kapus és a két középső védő arra fogadott, hogy együttese legalább három gólt kap, akkor jó eséllyel járulhatott a kasszához a találkozó után. A trió internetezett egy kicsit, mielőtt elindult a mérkőzésre, s mire hazaért, néhány tíz-(száz-) ezer forinttal gazdagabb volt. Az ilyen akciók elkövetői gyakorlatilag utolérhetetlenek, a „balhé” bizonyíthatatlan, csupán azok tudnak róla, akik részvevői voltak a különös programnak. Egyébként is: miként lenne bizonyítható, hogy a bekk szándékosan rúgta fel a büntetőterületen belül a kapunak háttal álló csatárt, a kapus pedig direkt nem vetődött jó irányba? Nincs nyom, nincs bűnsegéd, nincs szervező, nincs pénzszállító...
A világhálón fölfoghatatlan mennyiségű fogadást hajtanak végre minden percben, képtelenség követni a kavalkádot. Jellemző példa: szerda délelőtt az ismert portálok egyikén az Impuls–Gandzasar örmény kupameccs is szerepelt a kínálatban.Nem csupán a győztesre lehetett tippelni, hanem arra is: hány gólt szereznek a csapatok, mindkét együttes a kapuba talál-e, illetve páros vagy páratlan számú gól esik-e. E modell követői főként az alacsonyabb osztályú bajnokikon, esetleg komoly pénzügyi krízistől szenvedő garnitúrák mérkőzésein tűntek föl, ám a gyanú szerint akár patinás (de az eredetire már nem is hasonlító) fővárosi együttesek futballistái is érintettek lehetnek a bundaügyben. Ekkora akciók kivitelezéséhez persze szervezett bűnözői csoportok kellettek: nagy profitot csupán nagy befektetéssel lehet elérni. Ki kell választani a találkozókat, beszervezni a játékosokat, eljuttatni a pénzt a címzettekhez.
Előfordul, hogy a megvalósítás nem sikerül. Alighanem a kapzsiság következménye a nagy figyelmet kapott, magyar részvevőket is fölvonultató törökországi „bukta”. A Bulgária–Észtország barátságos találkozót értelmezhetetlen körülmények között rendezték Antalyában. A meccs után az észt szövetség vezetői panaszt tettek az UEFA-nál, fogadási csalásra gyanakodtak. A mérkőzés bírája négy tizenegyest ítélt a 2-2-vel zárult mérkőzésen, s néhány ázsiai fogadóirodánál a kezdés előtt módosították a találkozó oddsait, mert szembeszökően sokan tettek arra, hogy legalább három gól esik. A meccset a Lengyel Kolos, Csák János, Selmeczi Krisztián hármas vezette. A trió fölbukkanása a nemzetközi porondon fölfoghatatlan, mivel legföljebb a magyar harmadik ligában működhetett volna. A Magyar Labdarúgó Szövetség azt állítja, mit sem tudott a kalandról, ez alighanem így is van, tekintettel arra, hogy egy mérkőzésszervező közvetlenül a bírókat invitálta Törökországba. A „kapcsolat” korábban többször meghívta a budapesti játékvezetőket Dél-Amerikába is.
A válogatott randevút a Footy International Media szervezte, ahogyan a néhány órával korábban rendezett Lettország–Bolívia meccset (2-1) is. Utóbbin három tizenegyest ítéltek a horvát bírók, azaz a két barátságos mérkőzésen összesen hét büntetőt rúgtak. [Tovább bonyolította a történetet, hogy előkerült egy videofelvétel a decemberi Argentína–Bolívia U20-as mérkőzésről (1-0), amelyet szintén Lengyel Kolos vezetett. Sajtóhírek szerint a fogadók többsége a meccs végére várta a győztes gólt, ennek fényében legalábbis elgondolkodtató, hogy a játékvezető, miután nem adott meg egy szabályosnak tetsző argentin gólt, a 103. (!) percben büntetőt ítélt az azzal a tizenegyessel győztes halványkék-fehérek javára.] A bolgár–észt meccs kapcsán egyébként a Stern című német lap megtudta: hozzávetőleg ötmillió euró értékben fogadtak a mérkőzésre Szingapúrban, s a nyeremény a tét sokszorosa lehetett.
Persze nem csupán a magyar játékvezetés perifériája szoruló, ezért egyéb utakon érvényesülő trió lehetett érintett a csalássorozatban. Erre utal, hogy amikor Finnországban elkapták Wilson Raj Perumalt, a nemzetközi fogadási maffia meghatározó tagját, telefonja híváslistáján magyar számokat is találtak. A férfi a FIFA illetékesei, valamint az Interpol nyomozói szerint több millió dolláros bevételt könyvelhetett el az illegális fogadásokból. Ennek fényében nem meglepő, hogy akár 300 ezer dollárt is elköltött egyetlen találkozó manipulálására. Bűnlajstromában több válogatott mérkőzés is szerepel. Az ázsiai szélhámos kapcsolatai között a nemzeti szövetségek vezetői, a legnépszerűbb fogadóirodák alkalmazottjai, körözött bűnözők, játékvezetők, valamint korábbi és jelenlegi válogatott labdarúgók is szerepeltek. Mi több, a Tampere Unitedet azért zárták ki a finn élvonalból, mert 300 ezer eurót kapott Perumal cégétől. Ha ez a malőr nem történik meg, akkor az üzletembernek befolyása lett volna az egyesület irányítására, az igazolásokra, azaz közvetlenül manipulálhatta volna az eredményeket. A szingapúri férfi sajtóinformációk szerint kapcsolatban állhatott honfitársával, Anthony Santia Rajjal is. Az illető a Footy International Media irányítója: ez a társaság kötötte le az Antalyában rendezett Bulgária–Észtország találkozót...
Perumal a hírek szerint mintegy háromszáz meccs eredményét befolyásolhatta az utóbbi három és fél évben. Jellemző adalék: a minden idők legnagyobb európai botrányaként emlegetett bochumi ügy fővádlottja, Ante Sapina hozzávetőleg húsz találkozó manipulálását vallotta be. Az idei fejlemények a FIFA-t sem hagyták hidegen, a szervezet elöljárói fokozottan figyelték az U17-es az U20-as vb találko zóit. Sőt a nemzetközi szövetség húszmillió dollárt utalt át az Interpolnak, hogy segítse a nyomozást.
Elmúlt a nyár, s a magyar hatóságok is akcióba léptek. Egyre-másra állították elő a gyanúsítottakat: H. Gábor, L. Mátyás, K. Zoltán, S. László, A. Attila futballistát, K. Zsolt menedzsert, L. Kolos, S. Krisztián, Cs. János, M. Tamás játékvezetőt. A labdarúgók alkalmanként több ezer euró ellenében vállalták a piszkos munkát. Az ügyészség nem árul zsákbamacskát: már most előrevetíti, hogy a kör tovább bővül. Ugyanakkor, ha bármi igaz azokból a történetekből, amelyek valószínűtlenül elvégzett tizenegyesrúgásokról, hihetetlen fordításokról, utánpótlás-együttesek meghökkentő vereségeiről szólnak, akkor még csak az előjátéknál tartunk. A név nélkül előadott, „Nem tudom bizonyítani!” felkiál tással elmesélt sztorik hossza a Krúdy-összes terjedelmével vetekszik.
Egyébiránt a témával foglalkozó kutatók egyetértenek abban: azok a ligák veszítik a legtöbbet a csalási ügyekkel, amelyek elmulasztják a nagytakarítást. Ha a gyanú árnyéka vetül a meccsekre, akkor a szponzoráló cégek kihátrálnak, a szurkolók bojkottálják a találkozókat, a hitelesség évtizedekre elvész. A nyomozók összesítése szerint jelenleg tizenegy „megvett” mérkőzésről tudni. Pedig...
Aki kételkedne abban, hogy az élvonalban is időről időre előfordultak minimum „érdekes” találkozók, annak ked véért fölidézünk egy jelenetet: Szentes Lázár a 2010. májusi ZTE–Nyíregyháza meccs után nyilatkozott a Sport TV-nek. A vendégegyüttes trénere azután állt a kamera elé, hogy az esélytelen szabolcsiak 2-0-ra vezettek, majd az élbolyban tanyázó nyugat-magyarországi együttes 4-3-ra nyert. A szakvezető a riporterkérdésére aztmondta: elege van a meccsből, mert a pályán látott forgatókönyvet nem az edzők írták. A dialógus folytatódott: Hát akkor? Nem tudom. Van valami tippje esetleg? Nincs tippem, és ezt a szót ne is használjuk.
A bilincsbe vert kézzel sétálgató H. Gábor a Hír TV-vel közölte: „Ötszáz olyan labdarúgó van, mint én. Ötszáz.”
