Az életkor hosszabbodása Európában és a fejlett világban a XVIII. században startolt, de jelentős áttörés a XX. században következett be, amikor is a várható élettartam megduplázódott. Magyarországon például 1837-ben harminchét év volt a várható átlagéletkor, 1955-ben viszont már hatvanöt. Jelenleg a férfiak esetében 70, nőknél 78 év az átlagos várható életkor.

Az életkilátások a világon igen eltérően alakultak: a fejlett térségekben dinamikusan javultak, a elmaradottabb országokban ez két évszázadot késett, és lényegesen visszafogottabb mértékű volt.

Az életkor meghosszabbodása részben a csecsemő- és a gyermekhalálozás csökkenéséből adódott, míg a további emelkedés a felnőtt és az idősebb generációk jobb életesélyeivel magyarázhatók. A KSH adatai szerint az újszülöttek a világon ma átlagosan 67 megélt évvel számolhatnak. (A világ vezető országai akár 90 évre, a fejlődő országok lakói ennek a felére.)

Egészségünk megőrzésében sokat segít, hogy számos fertőző betegség sikeresen gyógyítható. Ugyancsak előrelépés, hogy a korábban gyógyíthatatlannak hitt betegség közül többet – idesorolható néhány daganatos elváltozás is – hatékonyan tudunk kezelni.

Évekkel, évtizedekkel hosszabbítja meg életünket, hogy az infarktust is egyre többen élik túl – nyilatkozta lapunknak Jákó Kinga, a Semmelweis Egyetem orvosszakmai igazgatója. Az orvostudomány rohamléptű fejlődése mellett előremutató, hogy az emberek tudatosan figyelnek magukra.

Egyre kevésbé dugják a fejüket a homokba, amikor egy szokatlan tünetet, elváltozást vesznek észre magukon – ehelyett a lehető leggyorsabban szakemberhez fordulnak. Egy év elején ismertetett felmérés szerint a pozitív gondolkodású szívbetegek túlélési esélyei messze felülmúlják a pesszimistákét.

A kutatást ismertető Archives of Internal Medicine című folyóirat szerint a több mint 2800 beteg által kitöltött pszichológiai kérdőívvel arra kerestek választ, hogy az érintettek mennyire hisznek gyógyulásukban, és abban, hogy visszatérhetnek korábbi életükhöz.

A vizsgálatot követő tizenöt évben 1637 beteg halt meg – 885 szívbetegségben. Ami megdöbbentő: az optimisták közül 30 százalékkal kevesebben hunytak el a megfigyelt időszakban. Az egyik szerző, John C. Barefoot szerint egyértelmű, hogy a beteg hozzáállása nem csak a normális életvitelhez való visszatérés képességét befolyásolja, de hosszú távon egészségét és túlélését is. Az optimisták valószínűleg könnyebben birkóznak meg állapotukkal, jobban betartják a kezelési utasításokat. A pesszimisták több nyomást és stresszt élnek meg, amely károsan hat szervezetükre.

A pozitívumok mellett egy lényegi dilemma: mit tud kezdeni az ember a huszonegyedik századi kihívásokkal, például a mérhetetlen mennyiségű és döntően tökéletesen felesleges információkkal. Jákó Kinga szerint századunk embere akkor élhet sokáig, ha mentálisan el tudja viselni korát.

Stresszel bennünket egy földrengés a világ túl felén, de nem tudunk mit kezdeni ezzel a hírrel – annyi hatása azért lehet, hogy az ember biztonságérzetét csökkenti.

A társadalmi szintű mentális betegségek száma emiatt bizonnyal emelkedni fog. És az is biztos, hogy újabb kihívások várnak ránk, hiszen az emberiség újabb és újabb környezeti károkozásnak teszi ki magát.

Meddig élünk?

Erre különféle válaszokat lehet adni, de megdöbbentő, hogy egy hatvan év óta halott nő méhnyakrákjából származó sejt, pontosabban sejttenyészet ma is burjánzik – ez az úgynevezett HeLa sejtvonal. Ez az első Petri-csészében nevelt halhatatlan emberi sejtvonal. Az eredeti szövetmintából mára már jóval több sejt jött létre, mint amennyit az 1951-ben méhnyakrákban meghalt donor, Henrietta Lacks szervezete valaha tartalmazott. Az a helyzet tehát, hogy egy véges életű ember halálát egy nálánál sokkal életképes daganat okozta.

Jelenlegi tudásunk szerint az idegsejtjeinken kívül minden más sejtünk képes megújulásra – azaz amíg az idegsejtek bírják, addig él az ember.