Körülbelül ezer ápolást, gondozást vagy átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény, százezernyi érintett és hozzátartozóik próbálnak ésszerű kompromisszumot kötni – sokszor horribilis áron. Ügyes nyugdíjas vagy gondoskodó hozzátartozó legyen a talpán, aki kiismeri magát a szociális rengetegben, és megtalálja a legjobbat.

Lapunk 2011. június 3-i számában már vázoltuk az idősotthonok nagy kérdőjeleit, a beérkezett levelek és vélemények alapján úgy tűnik: méhkasba nyúltunk. Egy otthonban élő 80 éves olvasónk levélben számolt be saját tapasztalatairól, rávilágítva korosztálya helyzetének fájdalmas abszurditására.

ZSEBSZERZŐDÉSEK

Otthonba bekerülni hosszadalmas, esetleges és sokba kerül. Ha sikerül találni egy elfogadható és megfizethető otthont, ha bizonyítható a szociális vagy egészségügyi rászorultság – a napi négy órát meghaladó felügyelet szükségessége – és rendelkezésre áll egy rendes adag készpénz, akkor rátérhetünk a lényegre: az egészségügyi ellátás feltételeit rögzítő megállapodásra. Ne szépítsük, ez zsebszerződés a javából. A megállapodás legalizálja a törvény által egyébként tiltott egyszeri belépési díjat. A tetemes, előre fizetett összegről igazából mindenki tudja, hogy piaci helypénz, amivel az elhelyezést, a lakhatást váltjuk meg, bizonytalan időtartamra. Az érintettek kényszerből mennek bele, az ár-érték arányt erősen megkérdőjelezik, de nincs más alternatívájuk. Többek igazságérzetét és szociális érzékét bántja, hogy egy életen át fizettek járulékot, biztosítást, adót, amiért cserébe ingyenes egészségügyi ellátást reméltek. Ne felejtsük el, hogy a most 70–80 éves korosztály élete javát egy olyan rendszerben élte, ahol rengeteg lemondás, megalkuvás és kompromisszum fejében ezt ígérték nekik. Most joggal remélnék aprópénzre váltani azt, amire ráment az életük. Apróról viszont szó sincs, kemény 5–15 millió az ára az otthonba kerülésnek, egészségügyi szerződéssel lepapírozva. Ennek ellenére az otthonokban lakók arról számolnak be, hogy az egészségügyi ellátás háziorvosi rendszerben zajlik, OEP-finanszírozással.

A beugrón felül sincs ingyenleves, a leszurkolt milliókból papírforma szerint egy fillér sem megy kosztra és kvártélyra. Erre van a nyugdíj, aminek a szociális törvény szerint korábban a 80 százalékát vonhatta le a szolgáltató ellátás fejében. A létező szocializmus piacgazdaságon belüli kis zárványa volt a nyugellátás mértékéhez kötött személyi térítési díj, aminek semmi köze a valós szolgáltatáshoz: mindegy, hogy valaki ágyhoz kötött, ápolásra szoruló beteg, vagy képes ellátni magát. Annak érte meg otthonba kerülni, aki alacsony nyugdíja után keveset fizetett, viszont volt egyéb jövedelme, megtakarítása. Aki egy papíron három éve visszaminősített, de egyébként emelt szintű ellátást nyújtó otthonba magas, de még elfogadható beugró összeggel időben be tudott kerülni, úgy, hogy az ellátó kapja utána az államtól a fejpénzt – az élhet, mint Marci Hevesen. Gyakorlatilag egy kényelmes apartmant, élelmezést, orvosi ellátást váltott meg előre jó érzékkel. Aki viszont egyetlen ingatlanját tette pénzzé, hogy elfogadható helyre kerüljön, és tisztes nyugdíjat kap, az ugyanazt kapja sokkal többért, nagyjából kisemmizve. Nem beszélve azokról, akiknek semmilyen forrásuk nincs – ők elesnek az államtól kapott intézményi térítéstől is, velük az „akinek nincs, attól elvétetik” elve szerint bánik el az állam.

JOGSZABÁLYOK MENTÉN

A tarthatatlan és igazságtalan állapoton némileg javít a 2011. január 1-jével módosult szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, és az annak igénybevételéről szóló rendelet. Lényegi változás, hogy a tartós bentlakásos intézményi ellátás esetén a kérelmezőnek vagyonnyilatkozatot kell tennie. Mentesülhet ez alól, ha önként vállalja a személyi térítési díj megfizetését. A legtöbben ezt választják. A szociális rászorultságot sem kell már kétévente kötelezően felülvizsgálni, ami nonszensz követelmény volt és csak az adminisztrációt szaporította.

De nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül gyökeresen átalakítanák a rendszert. Munkálkodnak ugyan a nemzeti szociálpolitikai koncepció tervezetén. Ez lesz hivatott összefésülni a szociális és gyámügyi igazgatás szerteágazó jogi elemeit.

SZOCIODRÁMA

Talán nem véletlen, hogy senki nem siet a reformmal. A jelenlegi status quo 20 év módszeres gazdátlanságának az eredménye. Az össz népi szociodráma főszereplői a szolgáltatók és ellátók, akik nagyrészt hitelekből finanszírozták az otthonok építését, üzleti tervüket az állami normatívára, az egészségügyi szerződésekre és az OEP-alapú orvosi ellátásra alapozva, minimalizálva az építési és fenntartási költségeket. A vevő kettőt fizet, felet kap, eszi a híg levest az egyre jobban lerobbanó otthonban. „Milliárdok mentek a süllyesztőbe, az ügyészeknek lenne mit kapargatni, ha akarnák,” vallja egy több idősotthon működtetésében részt vett szakember, aki szerint „érzékeny érdekeket sértene, ha feltárnák a teljes igazságot.” A csökkenő normatíva és a jogszabályváltozások miatt ma már nem buli nyugdíjasotthont építeni. De ettől a problémák még nem szűnnek meg. Megnyugtató megoldást jelentene, ha egyetlen törvényben, kiskapuk nélkül rendeznék a rászorultsági és piaci alapon működő otthonok szabályozási elveit.

Szakértők szerint a mostani rendszer legnagyobb abszurditása a szolgáltatók negatív motivációja és ellenérdekeltsége: nekik az a jó, ha az új lakó leperkálja a beugrót, kicsit termel az intézményi vagy személyi térítéssel, aztán diszkréten kihal a szobájából, hogy vetésforgóban jöhessen a következő alany. Így hogyan lehetne értékarányos szolgáltatást nyújtani?

Tiszta helyzetet teremtene, ha álságos módon nem egészségügyi és szociális szolgáltatásnak tekintenék az idősotthonokat, hanem valóban otthonnak, lakóingatlannak. Ennek híján a nyugdíjasház csak a katalógusokban tűnik édes otthonnak. A valóságban időseink kisemmizett, keserű földönfutók.

KOMMUNIKÁCIÓ

A kormányzati honlapok célcsoportja leginkább a közigazgatási törvényben jártas adminisztrátorok, a pályázni szándékozó vállalkozók és szervezetek. Az NRSZH oldalán nincs direkt utalás az idősek ellátására vonatkozó információra. A Szociális és Gyermekvédelem menüpont alatti szociális regiszterben kereshetünk a fenntartók és szolgáltatók adatbázisában, keresve sem találnánk azonban összegyűjtve az aktuális jogszabályokat és közérdekű információkat.

www.nefmi.hu www.orszi.hu