A munkahelyváltás trükkjei
Pedig piaci krízis ide vagy oda, mindenki életében vannak olyan időszakok, jöhetnek elő olyan problémák, melyekre az egyetlen megoldás a váltás. Függetlenül attól, hogy van-e új ajánlat vagy nincs, egy-két dologra nem árt odafigyelni annak érdekében, hogy az ember ne essen két szék közül a padlóra, s az eddigi nehéz helyzet ne forduljon kilátástalanságba.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor a váltás nemcsak egy homályos lehetőség, hanem szükségszerű is, mert valamely külső vagy belső ok erre kényszerít. Ha az egészség kerül veszélybe, akkor nincs ismin gondolkodni –mondja Herczku Mónika karrier-tanácsadó.
A fásultság a kiégés, vagy az állandó stressz komoly egészségügyi tényezővé válik. Előbb álmatlanság, krónikus fáradtság, ingerlékenység, majd emésztési problémák, migrénes fejfájás jelentkezik,míg végül szív- és érrendszeri betegségek, vagy egyéb, az életminőséget véglegesen leromboló problémák lépnek fel. A kiváltó ok lehet maga a munkavégzés módja vagy annak körülményei, esetleg az ellenséges légkör. Ha a fenti okok miatt érezzük magunkat rosszul, nemcsak a munkahelyünkön, hanem otthon is, akkor mindenképpen váltani kell.
Ugyancsak megfontolandó, de nem feltétlen szükséges a távozás, ha lehetőség nyílik a kényszerpályáról a saját és vágyott szakmára áttérni, vagy ha ugyanarra a munkakörre és pozícióra máshol magasabb fizetést ígérnek. De az is okot adhat a váltásra, ha maga a munka izgalmas ugyan, ám a cég filozófiájával, termékeivel vagy szolgáltatásaival nem tudunk azonosulni.
A munkahelyváltás előkészítéséhez és lebonyolításához Herczku Mónika először is azt javasolja, hogy vegyük sorra a távozás mellett és az ellene szóló érveket. Először magunkkal tisztázzuk, hogy mennyire van elegünk. Előfordul, hogy egyszerűen csak elfáradtunk, de egy kéthetes, környezetváltozással együtt járó szabadság újra feltölt. Esetleg meg lehet kísérelni egy őszinte (de nem túlzottan kitárulkozó) beszélgetést a közvetlen felettessel, hátha a cég hajlik arra, hogy közösen oldják meg a problémákat. A karrier-tanácsadó ezen a ponton óvatosságra int, mert ha a dolgozó egyszer már kiejtette a száján, hogy esetleg távozik, lehet, hogy azonnal elkezdik keresni az utódját, és nem lesz többé lehetősége visszatáncolni. Ilyen helyzetben óvatosan kell fogalmazni, nehogy sértődés legyen a vége.
Ha a beszélgetés nem érte el a célját, vagy kifejezetten a vezetőség jelenti a fő problémát, akkor diszkréten el lehet kezdeni új állás után nézni. Tanácsosabb nem nagydobra verni a dolgot, és amennyire lehetséges, munkahelyen és munkaidőn kívül intézni mind az állásportálok böngészését, mind a telefonálgatást. A rosszindulatú, pletykás munkatársak révén könnyen eljuthat a főnökség fülébe, ha valaki titkon a távozását készíti elő, így előfordulhat, hogy útilaput kötnek az ember talpára, még mielőtt megtalálná az új munkahelyét. A diszkréció azonban nem egyenlő a tisztességtelen lapítással, sunyítással. Ha interjúra hívnak, azt munkaidőn kívül illik elintézni, de ha nagyon fontos a dolog, akár ki lehet venni egy fél nap szabadságot. Megszívlelendő tanács, hogy ne nyilatkozzunk negatívan a jelenlegi főnökről vagy a cégről, maradjunk lojálisak, mert a reménybeli új munkaadó számára ez jelzésértékű a jövőre nézve. A felmondást csak azután szabad benyújtani, ha az új munkahelyen adnak valamilyen írásos ígéretet a foglalkoztatási szándékról. Ez egy kis ország, könnyű bárkinek rossz hírét kelteni, ezért távozzunk szépen, és ne hagyjuk cserben a régi munkáltatót – figyelmeztet a karrier-tanácsadó, hozzátéve: működjünk közre az utódunk kiválasztásában, tanítsuk be, és ajánljuk fel a régi munkatársaknak további segítségünket, persze ésszerű határokon belül. Nem kell megijedni akkor sem, ha az új főnök azonnal munkára akar fogni: meg fogják érteni, sőt valószínűleg méltányolják is, ha valaki nem akar káoszt hagyni maga után.
A felmondási idő 30 nap, amiből elengedhetnek két hetet. Megéri tisztességesnek lenni, mert ha segítőkészek vagyunk, nem akarnak majd kitolni velünk, és könnyen elengednek, és én még olyat nem hallottam, hogy ezt a két hetet az új munkaadó nem volt hajlandó kivárni – összegzi tapasztalatait Herczku Mónika.
Életkori sajátosságok
A dolgozó ember életében van három nagy időszak, amikor különösebb külső ok nélkül is felmerül a váltás szükségessége. 25–35 év közötti munkavállalókat például könnyű elcsábítani magasabb fizetéssel, magasabb pozícióval, külföldi munkalehetőséggel vagy valamilyen pluszjuttatással. Ez a korosztály könnyebb helyzetben van, mert fiatal, ambiciózus szakemberekre mindig nagy az igény.
Az élet felénél sok ember megkérdezi magától, hogy elégedett-e az eredményeivel: vannak, akik ilyenkor nemcsak munkahelyet, hanem hivatást is váltanának. Negyven év fölött szívesebben vállalunk olyan feladatokat, melyek rövidebb munkaidővel és kevesebb felelősséggel járnak, hogy több idő és energia jusson a magánéletre. Az ötödik x után aztán megint visszavennénk a tempóból, a karrier kevésbé lesz fontos az értékrendünkben, és felkészülünk a visszavonulásra, de ez nem az inaktivitásba való menekülést jelenti: sokan ilyenkor kezdenek önkénteskedni, mások új élményekre vágynak, például utazgatni szeretnének.
Ez a pályamodell teljesen természetes, és ez lenne a normális – mondja Herczku Mónika és hozzáteszi: az az egészséges, ha 7-9 évenként valami jelentős (lehetőleg önként vállalt) változás áll be az életünkben, a munkánkban.
