Hóhérkézen az államfő veje
Vajon miért kellett Csornoky Viktornak 29 évesen, 1948. december 7-én bitófán meghalnia Olti Vilmos ítéletének s Jankó Péter jóváhagyó döntésének köszönhetően? A körülmények összjátéka, Rákosiék kicsinyes bosszúja, vagy egy szerteágazó összeesküvés végzett vele? A Csornoky-per megelőzte a MAORT-, a Mindszenty- és a Rajk–Brankov-pert. Rákosi szavaival élve Csornoky Viktor volt az, aki „kinyitotta a reakció visszatérése előtt a kisgazda hátsó ajtót”. Ha nem a legsúlyosabb büntetést kapja, hanem megússza életfogytiglannal, 83 évesen, 1992-ben még megélhette volna, hogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) bűncselekmény hiányában felmenti a népellenes bűntett vádja alól.
SZÁSZ BÉLA KÖZBELÉP?
– Amikor 1989-ben kormánymegbízás alapján tártuk fel a törvénysértő pereket, külön kellett bekéretnem a Csornoky-aktát a BM Állambiztonsági Operatív Nyilvántartójából. Ugyanis nem szerepelt a kiemelt ügyek listáján, elfelejtették azon „kirakatperek” közé sorolni, amelyeket az igazságügyi tárca, az LB és a főügyészség illetékese előzetesen „átnyálazott”, eldöntendő, alkalmas-e óvásra, vagy sem.Annyit tudtam, hogy két dossziéban lapul az iratanyag. Erre föl átküldtek az állambiztonsági iratőrzők egy nagyméretű, lapos, szürke borítékot – mutatja 22 esztendő elteltével a bizonyítékot Zinner Tibor jogtörténész, az LB főosztályvezetője, a korabeli történészbizottság elnöke. – Nem volt benne más, mint egyetlen, Szász Bélára vonatkozó irat másolata. Ráadásul mellékelték Szász dossziéját, melyben – mint később kiderült – ennek eredetije volt megtalálható. Felkaptam a telefont, hogy jelezzem, nem Szász ügyével összefüggő aktát, hanem Csornokyra vonatkozó iratokat kértem. Mire az volt a válasz, ne vitatkozzon velünk, Zinner elvtárs, ez hozzátartozik a Csornoky-ügyhöz! Akkorra már napvilágot látott a Rajk-per hátterét taglaló Minden kényszer nélkül című Szász-könyv, amelynek magyarázó utószavát és értelmező jegyzeteit én írtam, de csak ekkor, ebből az árva dokumentumból tudtam meg, mily dicstelen (fő)szerep jutott Szásznak a Csornoky-ügyben.
A BM Vizsgálati Főosztályán, 1954. augusztus 10-én kelt, „Szigorúan titkos! Különösen fontos!”minősítésű jelentés szerint Szász Béla elítélt a felülvizsgálat során azt vallotta, hogy 1948-ban kapcsolatban állt az ÁVH-val. Vallomása szerint „Magyarországot még nem kötötte össze futár Kairóval, így ő (Szász), mint az elnöki osztály helyettes vezetője kapott megbízást, hogy az első futárutat megtegye Budapest és Kairó között, és útjával kapcsolatos észrevételeit jelentse. Indulása előtt Szamosi fhdgy. elvtárstól kapott általános útmutatást. Hazatérve jelentette, Csornoky (akkor a kairói magyar nagykövet. A szerk.) gyanúsan viselkedik, Horthyék egyik üzleti barátjával, Páthyval tartja a kapcsolatot.” Valamivel később Nagy Péter kairói titkár (a későbbi irodalomtörténész, aki a szemétkosárból halászta ki a tárgyi bizonyítékként szolgáló indigókat. A szerk.) is jelentette a Csornokyval kapcsolatos gyanúját és az időközben odautazó Tildynével kapcsolatos észrevételét. Szász elismerte, Nagy Péter titkárral megszerezték Csornoky leveleinek másolatát, melyeket ő a washingtoni követnek írt. Ezekben szó esett Tildyék disszidálásáról. Szász hazahozta a dokumentumokat, és egy példányt, valamint jelentését Dékán István államvédelmi őrnagynak adta át. Ezt követően rendelték vissza és vonták felelősségre Csornokyt. A gépelt szövegre kézzel ráfirkantották: „Szász információja fedi a tényeket. Igen értékes munkát végzett ezen útja alkalmával. Dékán”
A Svédországban letelepedett amatőr múltbúvár, a karácsonykor elhunyt Szűcs András vékonyka, kis példányszámban megjelent könyve (Az akasztófa két oldalán) szerint Csornokyt úgy kell felidéznünk, mint egy jól képzett, kétdiplomás, öt nyelven beszélő, oroszul is megtanuló, törekvő fiatalembert. Jövőjét a kisgazdapártban képzelte el egy magántőkén és demokrácián alapuló országban. Erről szóltak a párt lapjában napvilágot látott cikkei is.
Sokaknak úgy tűnt, csak egy ambíciókkal telt, agyafúrt fiatalember csapta a szelet a Tildy lánynak, Erzsébetnek. Szűcs szerint azonban Csornoky valóban szerelmes volt. A pártban építgette karrierjét 1945 előtt, s inkább törekvő, fiatal entellektüel volt, mint „dandy”. Szorgalmas és eszes, zsidó származású, asszimilálódott keresztény értelmiségi család tagja volt. Nagyapja, Bun Samu a mai Burgenlandban született, a felsőkereskedelmi iskola igazgatója, királyi tanácsos lett. Samunak két fia született, József autodidakta banktisztviselő lett, Károly pedig jogász, ő volt Viktor apja. Korán hunyt el, akkorra már a táblabíróságig vitte. Viktor taníttatását nagybátyja, József, a Leszámítoló és Pénzváltó Bank egyik igazgatója vállalta.
KÉM, VAGY NÉPELLENES BŰNÖZŐ? Próbálok a végére járni, miért pont Csornoky került Rákosi célkeresztjébe, miért lett bűnbak, miért épp rajta verték el a port a kezdet kezdetén. Kivégzése másnapján az volt olvasható a Szabad Népben „indoklásként”: Csornoky célja az volt, hogy „a népi demokratikus államrend helyett a magyar állam területén egy kapitalista gazdasági rendszerre alapuló polgári, liberális államhatalom és társadalom épüljön”. Amikor megérezte, a lehetetlenre vállalkozik, megpróbálta a családját külföldre juttatni. Gondoljunk bele, világraszóló botrány kerekedett volna abból, ha disszidál egy hivatalban lévő köztársasági elnök!
Csornoky sokat tanult főnökétől, Szegedy Maszák Aladár washingtoni követtől, és szoros kapcsolatban állt Horthy Amerikába küldött megbízottjával, Eckhardt Tiborral, akit valóban szakembernek tekinthetünk az akkori világpolitikában. (Ő üzente később „mentőövként”: legalább Bécsig jussanak el, ott az „első amerikai parancsnokságon jelentkezzenek TOE jelszóval. Tudni fogják!”)
Kémnek titulálták, de bűnöző volt-e valóban a diplomáciai mentességét felhasználó kisgazda személyiség, aki útlevelekkel és űrlapokkal manipulált, vagy hamis vádak alapján tőrbe csalt s ártatlanul kivégzett politikus? A „hűtlenségi ügy” elegendőnek bizonyult Tildy menesztéséhez és a szociáldemokrata Szakasits Árpád állami pozícióba ültetéséhez. Zinner sem cáfol: hónapokkal később, midőn létrejött az MDP, a szociáldemokraták likvidálásában szerepet vállaltaknak is stallumok szükségeltettek, s az elnöki méltóságot Rákosi a volt szocdemeknek szánta.
Meglehet, Csornokyban túlbuzgott az önbizalom, azt hitte, túljárhat mindenki eszén. Ráadásul olyanokban bízott meg, akikben nem kellett volna. Tildy nem alakíthatott egyedül kormányt az 1945-ös választások után, amelyet pedig fölényesen megnyertek a kisgazdák, mert koalíciót követelt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Mindinkább balra sodródva szinte Rákosi és köre „bábjává” vált. Elmozdítani azonban nehéz lett volna, hisz mindent megtett, amit elvártak tőle. Ezért „ürügyet” kellett találni hirtelen eltávolításához. Veje letartóztatása épp ezt a célt szolgálta. Ha a köztársasági elnök egyik legközelebbi rokona vét a kommunista „erkölcs” ellen, megpróbálja a családtagjait amerikai segítséggel külföldre szöktetni, azért a legsúlyosabb megtorlás jár, s Tildy lemondását is ki lehet kényszeríteni. Aligha elhanyagolható: 1947 februárja és 1948 júliusa között a ’45-ös választásokon abszolút győzelmet aratott kisgazdák legnevesebb vezetőit sikerült likvidálni a közéletből: a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, Nagy Ferenc miniszterelnök jobbnak látta Svájcban maradni, ezt követően Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke is emigrációba kényszerült, megelőzvén letartóztatását. A református lelkipásztor Tildyt 1956 májusáig (!) házi őrizetben tartotta a politikai rendőrség.
Egyesek szerint Tildyné volt férje rossz szelleme, s orránál fogva vezette a lelkészt. Annyi biztos, hogy valószínűleg ő tárgyalt Rákosival, amikor Csornokyt hazahívták, legalábbis ez volt Szűcs meggyőződése. Egy Szeleczky nevű titkár az egész Tildy családról jelentett az ÁVH-n, s vallomásában igen gyászos szerepet osztott Tildynének. Csornoky is vele volt, mikor az elnök felesége Amerikában járt 1947 májusában. Rákosi szerint az volt a cél, hogy az ottani magyarok között a köztársaság mellett agitáljanak, de „nemsokára jöttek a jelentések, hogy ez az agitáció csak ürügy, s Tildyné az amerikai reakció képviselőivel tárgyalgat”. Ekkor is beszélhettek a szökésről, nemkülönben kairói tartózkodása alatt. Csornoky tehát – Szűcs meggyőződése szerint – Tildyné „segédletével” sétált bele az előre felállított csapdába.
Szerencsétlenségét tetézte, hogy volt gimnáziumi osztálytársa, az ezredessé előrukkolt Tímár István lett államvédelmi kihallgatója, aki már a Pócspetri-ügyben is jeleskedett. Főnökének, Péter Gábornak címzett, 1948. augusztus 17-én kelt jelentésében amiatt aggódott, a zárt tárgyaláson „olyan megállapítások hangozhatnak el, melyek politikailag nemkívánatosak”. Egyik tárgyalás sem volt nyilvános, kizárólag a hivatalos személyek lehettek jelen. A vádlottól még a védőválasztás lehetőségét is megvonták. Teljesült Tímár kívánsága, semmilyen negatívum sem szivárgott ki Tildyékről, a vádlott kizárólag Csornoky volt.
Vajon miért hagyta magát „két vállra fektetni” Tildy, unokája apját is beáldozva? Zinner szerint miután korábban bejelentette, hogy „teljesen egyetért a magyar demokrácia eddigi helyes politikájával, és azt mindenben támogatja” – legalábbis ezt harsogta Rákosi Kecskeméten augusztus 20-án –, a Tildy családból senkit sem lehetett meghurcolni, csak a vő maradt áldozatnak.
„TANULJON BELŐLE A NÉP!” Rákosi a Politikai Bizottság előtt világméretű fantáziarémképet vázolt fel: egy kalapba rakták Tildyné amerikai útját, Nagy Ferenc miniszterelnök Svájcbamenekülését, az olasz kommunisták hatalomból való kiszorítását, valamint az amerikaiak által kigondolt tervet, a magyar kommunisták hatalomból való kiebrudalását – természetesen a köztársasági elnök feleségén keresztül, mivel „Tildyné ennek a vonalnak a kidolgozására ment Amerikába”. Majd Csornokyra vonatkozóan egyes „tények” ismertetése után bejelentette, „gondos politikai tervet készített a párt”, miként lehet a Csornokyügyet felhasználni, hogy „tanuljon belőle a nép”, másrészt „megerősödjön belőle a párt”. A Rákosi által megjövendölt erősödés 1948. augusztus 3-án, a Tildy–Szakasits-„cserével” következett be, melyért az új államfő – Rákosi feljegyzései szerint –nem győzött eleget hálálkodni.
Tildyné hosszú ideig rá tudta venni a férjét a kommunistákkal való kooperációra, és talán hitt is Rákosinak. De nem gondolhatta, hogy „cserébe” kötélre juttassa egyetlen leánya férjét, unokája apját. Csornoky már 1945-ben erős, leplezetlen kommunistaellenes kijelentéseket tett, amit soha nem bocsátottak meg neki. Azt hitte, túljár(hat) Rákosi eszén. Szomorú tény: a család cserbenhagyta a nagykövetet, mosták kezeiket. Tildy fia, László, mint közeli hozzátartozó nem lett volna köteles vallomást tenni, mégis megtagadta sógorát, sőt azt is közölte, hogy Csornoky egyéni akciója volt a szöktetés terve.
Már a tárgyalás előtt készült egy aláírás nélküli jegyzőkönyv, mely tartalmazta: a „tanú” nem tudott a Csornoky kitalálta tervről, vagyis „akaratán kívül” akarták külföldre csempészni (sic!). A periratok között más, alá nem írt jegyzőkönyveket és vallomásokat is találni. Zinner summázata: pestiesen szólva Csornokyval vitették el a balhét.
Tildy végül is az MDP PB döntése után két nappal, Csornoky hazatérése és lefogása után egy héttel, 1948. július 30-án, pénteken „mondott le”. Viktor letartóztatása, bírósági pere és kivégzése után Tildy Erzsébet – leveleiből tudható – elhagyta a kairói követség területét. Rákosi különböző ígéretekkel és fenyegetésekkel több embert küldött utána, hogy hazatérésre bírja. Anyagi bázisát elvesztette, saját autóját sem adták oda. Kisfiával, Lászlóval egy teherhajón jutott Amerikába. Megismerkedett egy Boyd nevű férfival, aki feleségül vette, s örökbe fogadta a fiút, aki a gazdasági szférában találta meg számításait. Hírlik, mindketten ma is az USA-ban élnek.
Csornoky sorsa is hozzátartozott Rákosi szalámitaktikájához. Tildy szótlanul aláírta a Magyar Közösség elleni kreált perben született ítéletek végrehajtását, majd később a Nagy Imre-perben is bíróság elé állították. Nem állt ki kellőképpen sem Nagy Ferenc, sem Kovács Béla mellett. Meglehet, embernek, szónoknak, papnak jó volt, ám magas pozíciójához ezek a képességek nem bizonyultak elegendőnek – rakható össze a történelmi tabló. Zinnerehhez hozzáteszi: a Magyar Testvéri Közösség 260 tagjának hét büntetőperben történt meghurcolása – köztük Donáth György és Pünkösthy László kivégzése – a többségi párt felszalámizásához, a koalíciós berendezkedés, a polgári rendszer felszámolásához vezetett. Tildy elmozdításával, Csornoky halálával e mozzanatokból született a Rákosi–Gerő-féle rendszer, vagyis a sokszorosan elátkozott 50-es évek Magyarországa.
