Jó iskolát!
„Irénke néni kiborít – engem is, a gyerekeket is!” Ezzel kezdi panaszait óvodai pedagógus ismerősöm. Vidéki Waldorfból került egy fővárosi hagyományos oviba, ahol nap mint nap szembesül a borzalommal: tisztességben megőszült kollégája és rangidősként kvázi főnöke, a nagyra becsült Irénke néni mindent pontosan úgy csinál, ahogy azt az óvónőképzőben megtanulta. 1970-ben. Napirenden az üvöltés, a dresszúra – most csendben mesét hallgatunk. Mindenki! Egyszerre! Több évtized pedagógiai eredményei leperegnek Irénke néniről. Az óvoda vezetőjének mindegy. A szülőknek fogalma sincs, örülnek, hogy a kicsi ennyi versikét tud. A gyerekek pedig nem is tudják, mit mulasztanak.
A történet folytatódik alsóban, felsőben, gimiben, egyetemen – Irénke néni Smith ügynökként sokszorozódik a közoktatás minden emeletén, a pedagógiai mátrix önmagába záródó dimenziójában. Például a kisiskolások körében egyre gyakoribb szövegértési nehézség és a mozgásszegény életmód összefüggéseit komoly kutatások bizonyítják, ám ez a tudományos eredmény semmilyen formában nem hat az átlag iskolai tanmenetre.
A Jó iskolát! mozgalomhoz csatlakozott szakértők és gondolkodók szerint a legtöbbet a szülők tehetnek az oktatás színvonalának előmozdításáért, mégpedig azzal, hogy lehetőleg nemcsak iskolát, hanem pedagógust választanak kritikus szemmel.
Osztályozás, bizalom, tanárszerep, házi feladat, testnevelés, módszertan és magolás – csak néhány az izgalmas témák közül, melyekről szavahihető emberek szólnak videokommentárjukban a honlapon.
Lengyel példa
A hivatalos oktatáspolitika szemérmesen hallgat a hozzánk minden tekintetben közel álló, tehát jó összehasonlítási alapot nyújtó Lengyelország sikeréről. 1999-ben azon az alapelven alakították át a közoktatást, hogy minden diák kapja meg ugyanazt a jó színvonalú képzést, ezért növelték az egységes rendszerű képzésben eltöltött iskolaévek számát. A bölcsődéktől a doktori iskolákig a képzési rendszer minden szakaszára kiterjedő intézkedések hatására pár év alatt érezhetően javult a diákok teljesítménye. 2000 és
2006 között Lengyelország érte el az OECD-országok közül a leggyorsabb javulást a PISA-tesztek által mért szövegértésben. Tény az is, hogy az utóbbi években Lengyelország a régió egyik legjobban teljesítő gazdasága lett. Hogy van-e összefüggés a kettő között, mindenki döntse el maga.
