- A válság kissé lelassította az indulást, de már fogad hallgatókat az Ait. mik az első tapasztalatok?

2007-ben, a Graphisoft értékesítése után indult a projekt, és 2010 nyarán tartottuk az első próbakurzusokat. Kezdetben még egy teljes egyetemet képzeltem el, időközben azonban radikálisan megváltozott a terv – bizonyos értelemben szerényebb lett, de az eredeti ambíció lényege nem változott: az AIT abban, amit oktat, a világon a legjobb szeretne lenni. Ehhez viszon erősen fókuszálni kell.

Ennek megfelelően az AIT nem komplett egyetem, hanem egy speciális szakirány, és nem diplomát ad, hanem egy féléves kurzust kínál – azt viszont nagyon magas színvonalon. Egy egyetemnek nemcsak formai, hanem tartalmi előírásai is vannak, és olyan széles skálán kell oktatást nyújtania, amiben nem tudnánk világelsők lenni. Egy szűk szakirányban viszont – ezt „kreatív szoftverfejlesztésnek” neveztük – megpróbálhatjuk.

- Ez a modell nem áll messze agraphisoft eredeti üzletfilozófiájától. Működik ez az oktatásban is?

Pontosan ugyanúgy. Annak idején mi sem a szoftveróriásokkal versenyeztünk, hanem csak egy szűk területen akartunk a legjobbak lenni. Ez sikerült. Itt is hasonlóan egy részterületre fókuszáltunk, ebben nyújtjuk a lehető legjobb képzést. Egy önálló vállalkozásban működő egyetemi szakirány vagyunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem égisze alatt akkreditálva. A BME látja el a szakmai felügyeletet, és garantálja, hogy a képzés a felsőfokú intézmény színvonalának megfelel. Ezért cserébe tandíjmentesen biztosítunk keretet az egyetem legjobb hallgatóinak.

- Milyen arányban vesznek részt magyar hallgatók a kurzusaikon?

A leadott óraszám 10-15 százalékában. Az AIT teljes hallgatói létszámát tekintve azonban ez közel 50 százalék, ugyanis amíg egy amerikai diák 4-5 tantárgyat hallgat a félév során, a műegyetemisták általában csak egyet, hiszen párhuzamosan az „otthoni” tárgyakat is hallgatják. Így viszont több diák kap lehetőséget; a külföldi hallgatókat is inspirálja a hazai diákok jelenléte, akiknek pedig kapcsolati tőkét jelent együtt tanulni a legjobb tengerentúli egyetemekről érkező hallgatókkal.

- Hogyan és miért kerül egy elit amerikai egyetem diákja Aquincumba?

Ez az, amiért a világ legjobbjának kell lennünk a szakterületünkön: hogy egy kiváló egyetemnek megérje ideküldeni a legjobb hallgatóit egy szemeszterre. A tavaly nyári és az idei tavaszi kurzusra a világ legjobbjai között számon tartott amerikai egyetemek (köztük a Princeton és a Harvard) küldtek már diákot és fogadják el az itt szerzett kreditet, ami nem rossz visszajelzés. Van olyan, hogy a diákok maguk fizetik a félévi tandíjat (a hazai tandíj helyett), de gyakoribb, hogy maga az egyetem utalja ezt át nekünk. Tehát az amerikai egyetem mindenképp lemond egy félévi tandíjról azért, hogy az arra érdemes diákja valami különleges képzést kapjon. Erről nekünk kell meggyőznünk őket, és úgy tűnik, hogy ez sikerül is.

- Milyen jövőt lát ebben az intézményben?

Szeretnénk bővülni, de csak anynyira, hogy megtarthassuk az elit státuszt és a legjobbak maradhassunk. Az optimális létszám száz fizetős hallgató lesz ennek az intézménynek. A működéshez elegendő egy programigazgató, dr. Recski András, és 2-3 adminisztrátor. A húszfős tanári karból mindenki óraadó és meghívott előadó, akiknek a fele az iparból jön, fele az akadémiai világból. Ezt egészíti ki az amerikai csapat, amely a marketinget végzi.

- Az Ait erőssége és alapításának motivációja a graphisoft Park és az ott megtelepedett szoftvercégek közelsége. Kivételes helyzetben vannak, hiszen az iparral való közvetlen kapcsolat, vagy inkább annak hiánya nagy probléma a hazai felsőoktatásban.

Nemcsak a hazaiban, de szinte mindenütt. Ha nálunk a távolság az ipar és az egyetem között, mondjuk, száz, akkor ez még Amerikában is van vagy hetven. Előrébb vannak, mert erősebb a piac nyomása, de nem sokkal. Ennek Európában az állami, Amerikában pedig az alapítványi finanszírozás az oka, vagyis hogy az egyetemek sem itt, sem ott nincsenek kitéve a a piac nyomásának.

- Ez meglep, hiszen Amerikában a technológiai ipar az egyetemek köré települt, így alakult ki például a szilícium-völgy is a stanford körül.

Vagy Budapesten az BME és az ELTE köré települt Infopark. Ez az általános modell: az egyetem mellé települt ipari központ. Ez viszont meghatározza a mentalitást, miszerint az oktatás utat mutat az ipar számára. Mi ezt meg szeretnénk fordítani. A Graphisoft Park már létezett, és azért jött létre az AIT, hogy ezt kiszolgálja. Ebben a szakmában ugyanis megváltoztak a viszonyok. Néhány évtizede még valóban az egyetemi kutatók diktálták a trendet és látták jobban a jövőt – nemcsak a holnapot, hanem a holnaputánt is –, ma viszont azok érzik és látják pontosabban, hogy merre megy a világ, akik közvetlenül érzik a piaci nyomást és folyamatosan kapják a visszajelzést.