Az élethosszig való tanulás és az új munkapiaci igényekhez való gyors alkalmazkodás versenyképességi kérdés, ahol ezt komolyan veszik, ott előnyre tehetnek szert a gazdasági szereplők. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a 2006 és 2009 közötti időszak adatait megvizsgálva úgy látta, nálunk sem a célokkal van a gond, hanem a jogszabályrendszer bonyolultságával és hiányosságaival, a képzésben részt vevő intézményrendszer széttagoltságával és az ebből fakadó szervezetlenséggel. A felnőttképzésért felelős minisztérium 18 háttérintézményt működtetett, s a többszintű irányítási rendszer sem vált be. A képzésre vállalkozó cégek, intézmények száma igen magas volt, megközelítette a kilencezret, miközben érdemi munka, oktatás csupán egynyolcaduknál folyt.

A fi nanszírozásban rejlő kaotikus állapotokra is felhívta a figyelmet az ÁSZ. A fejezeti költségvetésből, elkülönített alapból, önkormányzati, uniós, vállalati forrásból a képzésre beérkezett pénzek – megspékelve az szja-kedvezménnyel – olyan kavarodást okoztak, amelynek kezelése meghaladta a oktatási, illetve a szociális és munkaügyi tárca kompetenciáját. Ráadásul a felnőttképzésre szánt források növekedése messze elmaradt az álláskeresők számának emelkedésétől. A vizsgált időszakban 43 százalékkal nőtt az álláskeresők havi átlagos létszáma, addig a központi források csupán 2,1 százalékkal bővültek.

S hiába jutott a 2006 és 2009 között 102 milliárd forint közpénz és 75 milliárd uniós és hazai társfinanszírozás a felnőttképzési rendszer működtetésére, a kiemelt célok, közte a régiós különbségek kiegyenlítése nem valósult meg, sőt a szakadék az elmaradott északmagyarországi és a fejlett közép-magyarországi régió között tovább mélyült. A vizsgált négy évben a felnőttoktatás valamennyi formáját egybevéve 105,5 ezer kurzust indítottak, ezeken 1,425 millióan vettek részt.

A közép-magyarországi régióban zajlott a képzések 60 százaléka, 850 ezer emberrel. Ehhez képest a dél-dunántúli és dél-alföldi régióra például 6 százalék alatti tanfolyamarány esik. Vagyis a központi régióban több képzés indult, több hallgatóval, mint az ország többi részén együttvéve.

A hallgatók közül 713 ezren tettek eredményes vizsgát, azaz kereken 50 százalékuk. Azt a pozitívumot az ÁSZ is elismeri, hogy a maturáltak aránya öszszességében évről évre nő, igaz nem mindenhol. Az állami irányítású regionális munkaügyi központok (RMK) által támogatott képzéseknél ellentétes a tendencia: ott a negyedik év végére 13,5 százalékos elmaradást mértek az eredményesen vizsgázók számában. Ebben a létszámkeret csökkenése is ludas, de leginkább a jelentkezők aluliskolázottsága: bő kétharmaduk nem jutott túl a nyolc osztályon.

Az önkormányzatokról is leszedi a keresztvizet az ÁSZ. A helyhatóságok 2006-ban még 1,8 milliárddal szálltak be a képzésbe, 2009-ben már csak 1,2 milliárd forinttal, nem utolsó sorban a válság miatt.

S amit a képzett, rugalmas és mobilizálható munkaerőre vágyó külföldi cégek és potenciális beruházók mindig is fájlaltak, a támogatott munkaerő-piaci képzések nem voltak összhangban a gazdaság érdekeivel. Olyan szakmákra képezték ki az embereket, ahol eleve kevés volt az elhelyezkedési esélyük. Jól mutatja ezt, hogy a végzettek közül csak minden második kapott munkalehetőséget. Az összes regisztrált álláskereső körében ez az arány még rosszabb, még a 40 százalékot sem éri el.

A képzések hatékonyságán bőven van mit javítani, mivel egy elhelyezkedett hallgatóra kétharmaddal több támogatást használtak fel, mint 2006-ban. A képzés minőségét illető kritikákra némi magyarázatul szolgálhat, hogy a tanfolyamok elavult költségnormáján nem változtattak: költséges, magas eszközigényű, de értékesebb tudást adó képzések kényszerűen háttérbe szorultak.

Az ÁSZ szerint a felnőttoktatásban megfogalmazott célok részben és hiányosan teljesültek, ezért törvénymódosítást javasolnak, kiemelten kezelve a hátrányos helyzetű térségek és emberek, valamint az idősebbek esélyeinek javítását. Szorgalmazzák egy követelményrendszer és az értékeléseket rögzítő központi információs rendszer felállítását is.