Francia orvosvadászat
Talán kevéssé közismert, hogy Franciaországban a nagyvárosokat kivéve, már-már akkut az alapellátásban az orvoshiány, és a helyzet várhatóan tovább romlik. A „mostoha” körzetekből nyugdíjba ment gyógyítók pótlása már most is reménytelen a hazai erőforrásokból, és a kilátások csak romlanak. Legalább 4000 tapasztalt szakemberre lenne szükség, hogy a felkapott központi helyek ötven kilométeres sugarú körén kívül eső régiók ban megnyugtató ellátást biztosítsunk az ott lakóknak.
A francia orvosok elkényeztetettek, megtalálják a boldogulásukat a kulturális központokban, ahol a család számára is vonzóbbak a körülmények, mint a kisebb településeken. Az utóbbi időben mintha nem is akarnák megismerni a vidék előnyeit, a barátságos, emberibb légkört és nem érinti meg őket az sem, hogy ezen helyek többségén kiváló infrastruktúrát biztosít az önkormányzat, jól felszerelt rendelők, korszerű diagnosztikai gépek segítik az orvos munkáját.
Az orvoshiány már a lakosság öregedése okán is égető gond, az öregek ellátása nyilvánvalóan olcsóbb otthon, mint ha idősotthonba kényszerülnének –magyarázza Xavier de Penfentenyo az okokat, amelyek végül is figyelmét a külföldi szakemberek felkutatása irányába terelték. Nem könnyű a feladat és ezt az eredmények is tükrözik. Az elmúlt öt esztendőben a szakmát immár tíz éve űző „orvosvadásznak” 80 szakembert sikerült toboroznia, Romániából, Bulgáriából, Belgiumból és Németországból. Magyarországon alig fél esztendeje kezdett kutatni, jelenleg összesen négy aspiránssal tárgyal.
A legnagyobb probléma a nyelvtudás, hiszen egy vidéki háziorvosnak jól kell érteni és beszélni is franciául ahhoz, hogy megnyugtatóan el tudja látni a feladatát, a frankofón területeken kívül, így Magyarországon is ritka, mint a fehér holló a franciául beszélő orvos. A szakmai felkészültség mellett, amit mellesleg csak a papírok és esetleg egy kamarai vélemény igazol, inkább csak az emberi hozzáállást vizsgálja a szakember, mérlegeli, hogy ő maga bizalommal fordulna-e a jelölthöz, és azt számba veszi, hogy a várható körülmények mennyire felelnek meg a jelentkező habitusának, egyéniségének. Ha valaki síelni szeret, annak a hegyek között ajánlunk helyeket, míg másoknak a tenger közelében – érzékelteti a figyelmet, amelynek köszönhető a kitelepülők tartósan jó közérzete.
– Az általunk toborzott szakemberek 80 százaléka minden jel szerint elégedett, évek óta nem mozdul arról a helyről, ahová nyilvánvalóan bizonytalan érzésekkel érkezett, hogy 40-50 évesen (ez a kitelepülők átlagéletkora), családosan új életet kezdjen. Ami az anyagiakat illeti ott sem kellett csalódniuk – állítja Xavier de Penfentenyo, a helyi önkormányzatok által ígért juttatások és kereseti lehetőségek a vártat minden esetben felülmúlták.
A külföldi orvosnak ugyanis egy pillanatig sem kell megélhetési gondokkal küzdeni, túl azon, hogy indulásképpen 10 000 eurót kap autóvásárlásra, lakásberendezésre, a rendelkezésére bocsátott, igényeinek megfelelő lakást és a felszerelt rendelőt fél évig teljesen ingyen használhatja. Bérleti díjat csak akkortól kell fi zetnie, amikor a páciensek száma meghaladja a napi 15 embert, azaz a havi bevétel 3000 euró fölé emelkedik. Egy konzultáció díja egyébként 22 euró, amelyet a beteg fizet számla ellenében, ennek – az adó, és a működési költségek levonása után – mintegy a fele marad az orvosnál. Penfentenyo tapasztalatai szerint az átlagforgalom mindenütt meghaladja a napi 25 beteget, akikre fejenként átlag negyed órát kell szánnia az orvosnak, azaz ötnapos munkahetet feltételezve, alig több mint hatórás munkaidővel, bruttó 11 000 euró kerül a kasszába. Ha ehhez hozzávesszük a vállalható hétvégi készenléti ügyeleteket, amelyeknek a díja 250 euró, plusz az ugyancsak hétvégi konzultációkkal megkereshető 700 eurót – mellesleg mindkettő adómentes – szép summa jön ki.
Hogy ez miért nem vonzza a francia orvosokat, arra a válasz az unalmasnak tartott vidéki lét mellett, a nagyvárosok korházi orvosainak a keletről jötteket szíven ütő jövedelme, amely Xavier de Penfentenyo szerint egyegy sztárorvos esetében 30 000 euró fölött van havonta.
Német munkaerő-piaci nyitás: 140 ezer kelet-európai
Mintegy 100–140 ezer fő érkezését jelentheti évente Németországba a német munkaerőpiac jövő májusi megnyitása a kelet- és közép-európai uniós országok munkavállalói előtt. A német munkaügyi hivatal becslései szerint a kelet- és középeurópai uniós országokból évente ennyien próbálnak majd meg időlegesen vagy tartósan munkát vállalni Németországban. A hivatal egyik vezetőségi tagja szerint az újonnan érkezőkkel már a szakképzettség nélküliek, illetve a betanított munkások között is verseny alakulhat ki, ugyanakkor ez a munkaerő-mennyiség nem lesz nagy jelentőségű a szakmailag képzett munkaerő piacán. Egy nemrégiben megjelent munkaügyi tanulmány szerint 2015-től évente közel félmillió külföldi munkaerőre lenne szükség a német gazdaságban a demográfiai foglalkoztatási lyukak befoltozására. Ha a gazdaságban nem történnek alapvető változások, Németország munkaerő-potenciálja 2030-ig 6 millió aktív korú, 20–64 év közötti munkavállalóval csökken. Ennek következményei mind a növekedésre, mind az innovációra, mind pedig Németország versenyképességére nézve fatálisak lennének – véli a munkaügyi kutatással foglalkozó IZA intézet igazgatója. Klaus Zimmermann szerint kifizetődne, ha Németország 2015-től évente félmillió képzett munkaerőt csábítana az országba, ez az államháztartásnak 5–20 milliárd euró pluszbevételt jelentene. Az IZA igazgatója – Kanada és Ausztrália mintájára – pontrendszer bevezetését javasolja, amelyben a reménybeli bevándorlókat egyebek között képzettségük, nyelvtudásuk, szakmai tapasztalataik, koruk szerint pontoznák.
