Fényvakság
A szem legérzékenyebb része, az ideghártya (makula) ugyanis különösen szenzitív a fényspektrum rövid- és ultrarövidhullám-tartományára, így elsősorban a kék, viola és ultraviola színekre. Hathatós védelmet csak az UV-szűrős napszemüveg viselése és táplálékkiegészítők szedése jelent.
A fény okozta makuladegeneráció olyan progresszíven előrehaladó idő skori szembetegség, amely a központi látótér kiesésével jár. Ennek oka, hogy a szemlencse a fényt a Macula Lutea területére fókuszálja – a látáshoz fontos képi információval együtt azonban erős napsugárzásnál a szokásost többszörösen meghaladó mennyiségű sugárzás is éri az ideghártyát, ami fokozott oxidációt indít el, szabad gyököket termel, amelyek aztán károsítják a retinát. A károsodás idővel fokozódik és visszafordíthatatlan, súlyos esetben vaksághoz vezethet. Természetesen a szervezet bizonyos mértékig képes védekezni a környezeti hatások ellen. Több különféle tényező játszik szerepet a károsodások kialakulásában, az egyik legfontosabb védőfaktor mindegyik esetben közös: a sértetlen és jól működő pigmenthámréteg az ideghártya alatt. Ennek a rétegnek a sejtjei végzik a fényérzékeny idegsejtek napi karbantartását, ezáltal központi szerepük van az idegsejtek túlélésének biztosításában. A lutein és zeaxanthin megszű ri a kék fényt, és hatékony antioxidánsként óvja a retinát. A kor előrehaladtával azonban ezek a védelmező tápanyagok és nyomelemek egyre kisebb koncentrációban vannak jelen és termelő dnek újra, ezért szükségessé válik pótlásuk célzott diétával és táplálékkiegészítőkkel.
Az eddig is jótékony szemvédő hatásáról ismert E-vitamin és lutein mellett a legújabb kutatások kiemelik az omega-3 esszenciális zsírsavak szerepét. Ezek csak kívülről vihetők be a táplálékkal, a szervezet maga nem képes az elő állításukra, és leginkább hideg vízi halakban – tonhal, lazac, pisztráng, hering – és a dióban találhatók meg.