A recept nem volt ismeretlen a történelemből: a szűk látókörű politikusok hada dobta sutba a jövő biztonságát a cukormázas szavakon megvehető, rövid távú hatalomért. A mostani válságot azonban világosan előre lehetett látni. A 2008 őszén kirobbant pénzügyi válság csak gyorsította a lefelé ívelő társadalmi és gazdasági folyamatokat. Akkor mégis miért szavaznak tömegek a felelőtlenül ígérgető populistákra?

A belgiumi flamand író, David Van Reybrouck A populizmus védelmében című, magyarul a Könyvfesztiválra megjelent elgondolkodtató esszéje az elitek és a tömegek közötti képzettségbeli és kulturális szakadékban látja a fő okot. A populista vezér felismeri azt, hogy a választók túlnyomó többsége nem kap megoldásokat az őt érintő problémákra, mert a tanult elit elszakadt a többség valóságától, ezért megkerüli az elit által uralt parlamentet, közvetlenül az általa homogénnek tekintett néphez fordul. A populista fölnagyítja az elit–tömeg ellentétet, az emberek félelmére, dühére és elitellenes gyűlöletére apellál. A demokratikus társadalom nyitott, amit a politikai hatalom nyitottsága biztosít. A demokrata lételeme a sokféle értékrendszer egyidejű jelenléte és versenye, a társadalom stabilitását ezen legitim értékek és érdekek ütköztetése, végső soron a kompromisszumok folyamatos keresése árán véli biztosíthatónak. A populista ezzel szemben azt akarja, hogy a nép közvetlenül kerüljön hatalomra, ez a törekvés viszont kizárja a vitákat és ellentmondásokat.

Vékony a határmezsgye a szélsőséges populisták és a demokraták között, mert – ahogy ezt számos helyen látjuk Nyugat-Európában – a demokraták úgy próbálják a demagóg populisták lába alól kihúzni a szőnyeget és védeni befolyásukat, hogy maguk is élnek a felelőtlen ígérgetés eszközével. Így azonban egyenes út vezet a csődhöz. Egyetértve Van Reybrouckkal, a megoldás egyik legfontosabb eleme nem lehet más, mint a minőségi oktatáshoz való hozzáférés biztosítása minél több ember számára. A populista ugyanis kevesebb termékeny talajra lel ott, ahol a provincializmus mellett uralkodóvá válik a széles látókörű szemlélet, ahol a mindinkább tanult emberek a problémákat nem végtelenül leegyszerűsítve, hanem a maguk összetettségében képesek látni.

A gondolkodó ember mérlegeli saját bonyolult életének a lehetőségeit, ezért több az esélye annak, hogy elfogadja a másik embernek az övétől eltérő véleményét. Minél nagyobbak ugyanis az ismereteink a világról, annál jobban megismerjük önmagunkat is, és annál kevésbé leszünk hajlamosak délibábokat kergetni, annál inkább értékeljük azokat a szellemi és anyagi javakat, amelyekkel mint egyének vagy közösségek rendelkezünk. Ezáltal lényegtelenné válik számunkra, hogy ki különb kinél, mert minden egyén és minden nemzet a maga nemében egyedülálló és különleges. Az oktatás tehát egyszerre javítja a demokrácia minőségét és járul hozzá döntő mértékben a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez.

A populizmus másik fontos ellenszere, ha a demokraták becsületesen politizálnak, és őszintén beszélnek. A populisták előszeretettel és gyakran joggal hivatkoznak a politikusok korruptságára és képmutatására. A becsületesség és az őszinteség nemcsak erkölcsileg helyes, hanem célszerű is. Jogállami körülmények között ugyanis hosszabb távon saját csapdájukba esnek a populisták. Délibábos ígéretekkel, a realitástól elrugaszkodva és gyűlöletre alapozva nem lehet jólétet teremteni. A hazugság nem épít, hanem rombol. A szebb jövő puszta ígéretével, a „csak akarni kell, és megoldódnak a bajaid” primitív állításával nem lesz jólét és felemelkedés. Harmadrészt, a demokratáknak szakmailag is fölkészültnek kell lenniük. Pontosan azokkal a problémákkal kell foglalkozniuk, amelyek az embereket érdeklik, és ezekre a populistáktól eltérően a lehető legpontosabb és legaprólékosabban kidolgozott válaszokat kell adniuk úgy megfogalmazva, hogy ezt a társadalom legszélesebb rétegei is megértsék. A demokratáknak vissza kell találniuk az emberekhez, újra föl kell fedezniük a képviseleti demokrácia lényegét. Nem a néppel van baj, ha elszaporodnak a populisták, hanem velünk, demokratákkal. Csak tisztességesen és szakmailag felkészülten építhetjük a szabadságot és szolgálhatjuk a demokráciát. Igaz ez Magyarországon és mindenhol Európában.