A szakképzési igények mások a Dél-Dunántúlon, mint Észak-Magyarországon, így akár minden megyében különkülön is meghatározhatják azokat a mesterségeket, amelyekre most, vagy a közeli jövőben nőhet a kereslet, s ezek felé irányítják a pályaválasztó fiatalokat. Kathiné Juhász Ildikó, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács képzési bizottságának elnöke elmondta: jó néhány divatszakma szorulhat háttérbe az elkövetkező időkben, mert középszinten hiába képeznek százával üzleti adminisztrátorokat, kereskedelmi, oktatási, közgazdasági asszisztenseket – ezekért az álláshelyekért már diplomások versengenek, s alkalmasint már ők is kiszorulnak a piacról.

A Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megyei szervezeteivel egyeztetve minden régióban kialakultak azok a szakmák, amelyekre igényt tart a „felvevőpiac”. Az Észak-Alföldön például egyre hangsúlyosabb a gépgyártás, mert olyan befektetők települnek a térségbe, amelyek számítanak a jól képzett hegesztőkre, villanyszerelőkre, szerkezetlakatosokra, gépi forgácsolókra. Ezek mellett több olyan szakképzési területet is meghatároztak, ahol a jelentkező fiatalokat ösztöndíjjal és egyéb kedvezményekkel támogatják: ilyen például a szociális gondozó, az ápoló, a kőműves, az ács-állványozó, vagy épp a gazdaképzés, lévén a régió jelentős része mezőgazdasági terület.

Válság, és az ingatlanpiac összeomlása idején talán furcsának tűnhet, hogy épp a kőművesek, ácsok tanulmányait segíti az állam. Babucs József, a gyáriparosok megyei elnöke erre azt mondta: lehet, hogy ma még túlkínálat van ilyen szakmunkásokból, de a képzés tervezésekor jóval előrébb kell látni. Ráadásul most olyan szakmákat kell a fiatalok kezébe adni, amelyekre külföldön is van kereslet, hisz a mobilitás erre a korosztályra jobban jellemző elődeiknél. Az osztrák határszélen most is hamar elkelnek a munkaerőpiacon azok a kőművesek, ácsok, villanyszerelők, akik korábban dolgoztak Ausztriában, Németországban, elsajátították a modern gépek kezelésének technikáját, megismerkedtek a korszerű alapanyagokkal, s megtanulták használni azokat. – Ma már jó, ha egy szakmunkás legalább alapszinten beszél egy idegen nyelvet, számítógépes ismeretei vannak, és naprakészen tájékozott a technológiai újdonságok terén – vélte a munkaadók képviselője. Babucs József hozzátette: ezeket az ismereteket a Térségi Integrált Szakképzési Központoknak (TISZK) kell átadniuk a tanulóknak, hogy később már csak alkalmazkodniuk kelljen a mindennapi gyakorlatokhoz a munkahelyen, netán a saját vállalkozásukban. Kérdésünkre, hogy vajon miért a „fiús” szakmák kerültek előtérbe, hiszen a támogatott képzések közül mindössze a szociális gondozói vagy az ápolói területre kalandozhatnak a gyengébb nem képviselői, a szakértők azt felelték: ez egyelőre komoly hiányossága a rendszernek, de a gépipari szektor érdekérvényesítő ereje most elsöprőnek mutatkozott. Megjegyezték: elvileg nincs akadálya annak, hogy egy diáklány lakatosnak jelentkezzen – hisz az esélyegyenlőség itt is érvényes –, de azt elismerték, hogy ilyesmire a való életben nemigen akad példa.

A jövő kőművese naprakész a technológiai újításokból is