Világszerte gondot jelent a dolgozó vagy dolgozni kívánó szülőknek, hogy gyermekeiknek megfelelő gondozást biztosítsanak: a meglévő gyermekgondozási szolgáltatások a legtöbb országban ugyanis messze nem tudják kielégíteni az igényeket –derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tanulmányából. Különösen a 3 év alatti gyerekek esetében hiányoznak a minőségi gyermekgondozási szolgáltatások, ezért egy kisgyerek teljes munkaidős ellátása többe kerülhet, mint az egyetem. A megfelelő gyermekgondozási formák hiánya ugyanakkor komoly hatást gyakorol a nők munkaerő-piaci részvételére és a nemek egyenjogúságának érvényesülésére, emellett kihat a munkahelyi termelékenységre, a gazdaságra, a gyermek fejlődésére, a családok és így a teljes társadalom jólétére – állapítja meg a tanulmány. Hazánk sem kivétel: Magyarországon szintén a 3 éven aluli gyermekek számára nyújtott napközbeni ellátási formák hiánya jelenti a fő problémát. Tardos Katalin, az ILO-tanulmány magyar helyzetről szóló fejezetének szerzője rámutat: az állami támogatások ellenére a legtöbb kistelepülés önkormányzata nem képes a bölcsődék finanszírozására. A családi napközik ugyan rugalmasabb szolgáltatást nyújtanak, azonban a viszonylag alacsony állami támogatás, valamint az, hogy a helyi önkormányzatok vonakodnak támogatni ezeket, korlátozza ezen intézménytípus népszerűségét.

A nők visszatérését a munkaerőpiacra gyakran a gyermekgondozási ellátások hiánya akadályozza meg. A KSH még 2005-ben készült felmérése azt állapította meg, hogy az inaktív és 15 évnél fiatalabb gyermekeket nevelő szülők 39 százaléka hiába szeretett volna dolgozni, nem tudott, mert vagy nem volt elegendő férőhely a bölcsődében, óvodában, vagy nem tudta megfizetni a gyermekgondozási szolgáltatást. A helyzet a falvakban élő anyák esetében a legkritikusabb. Mindezek miatt az anyák számára nagyon gyakran egyetlen megoldás, hogy nem mennek vissza dolgozni, hanem a gyermekgondozási támogatási rendszerre támaszkodnak a gyermek 3 éves koráig. Ezzel csökken foglalkoztathatósági esélyük, és a munkaerőpiacra is nehezebben térnek vissza.

Ennek is tulajdonítható, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedben csökkent a nők foglalkoztatási aránya, és más fejlett országokkal összehasonlítva ez a ráta kifejezetten alacsony a kisgyermekes nők körében. Általában véve Magyarországon a női foglalkoztatási ráta az 1990-ben mért 57,3 százalékról 51 százalékra csökkent 2007-re. Az 57,5 százalékos OECD-átlaggal öszszehasonlítva Magyarországon kifejezetten alacsony a 3 év alatti gyermeket nevelő nők foglalkoztatási rátája: mindösszesen 11 százalék. A 3–5 éves gyermekeket nevelő anyák foglalkoztatási aránya már sokkal kedvezőbb képet fest hazánkban – 46 százalék –, ám még ez is elmarad a 61,8 százalékos OECD-átlagtól, annak ellenére, hogy az ebbe a korcsoportba tartozó gyermekek 90 százalékának már jut óvodai férőhely.