Így panaszkodott lapunknak Villányi Benjámin, a Corvinus Egyetem hallgatója, aki úgy százezer hallgatótársával együtt elsőként szembesült a hazánkban is bevezetett képzési rendszer anomáliáival.

Bőven kijutott belőlük, s valószínűleg ezekkel is kénytelenek lesznek foglalkozni azon a kétnapos konferencián, amelyen 47 ország oktatási minisztere értékeli a folyamat első tíz évét ma Budapesten, holnap pedig Bécsben.

Az összehasonlíthatóságot és átjárhatóságot, így természetesen a mobilitást is célzó, egész Európában bevezetett új, többciklusú képzési rendszernek is nevezett oktatási forma lényege, hogy minden hallgató előbb egy három-, három és fél éves alapképzésben vesz részt. Ezután a hallgató az alapdiplomával a zsebében kilép a munkaerőpiacra, vagy pedig bekapcsolódik az általában kétéves mesterképzésbe. A harmadik ciklust a doktori fokozat megszerzése jelenti.

A legégetőbb alapprobléma az, hogy az alapdiplomával nemigen lehet mit kezdeni, mesterszakra viszont tavaly például, legalábbis itt, Magyarországon, megdöbbentően kevesen jelentkeztek. A második oktatási szintre alig valamivel több mint 17 ezren pályáztak, holott támogatott képzésben is több mint 21 ezer hely volt. És közülük is csak 12 ezret vettek föl.

Pokorni Zoltán, az egykori Fidesz-kormány oktatási minisztere, aki annak idején aláírta Magyarország Bologna-csatlakozását, lapunknak azt mondta: a csatlakozás szükségessége nem volt kétséges, a rendszer bevezetése azonban – döntően az átgondolatlanság miatt – félrecsúszott. Magyar Bálint, a folyamat elindítója, volt szabad demokrata oktatásitárca-vezető úgy látja, hogy Bolognának egész egyszerűen nincs alternatívája.

Álláskínálat a lépcsősor tetején a Műegyetemen