A hallgatók negyede csupán a záróvizsgáját követően kezdi el az álláskeresést, s ennek során a leghitelesebb információszerzésnek azt tartják, ha személyesen léphetnek kapcsolatba az adott vállalattal. Érdekes viszont, hogy a válság következtében megugrott azon pályakezdők száma, akik úgy vélik: az első ledolgozott évet követően nem számíthatnak fizetésemelésre.

Noha amérnökhallgatók számára sokkal fontosabb szempont a választás során, hogy az adott cég hosszú távon biztos munkahelyet biztosítson számukra, mindkét csoport szemében kiemelten fontos a jó munkahelyi légkör. Számít az előrejutási lehetőség is: a közgazdászok nyolcvan, míg a mérnökök hetven százaléka már nem sokkal munkába állását követően szeretne középvezető lenni, s általános vélemény a körükben, hogy erre négy és fél éven belül módjuk is nyílik.

Az ambíciókhoz nem minden esetben párosulnak képességek: míg a közgazdászhallgatók hatvan százaléka beszél két idegen nyelvet, addig a műszaki területre készülőknek csak harmada. Mindezt tetézi, hogy sok esetben a tehetséges jelöltek sem beszélik jól az angolt, annak ellenére, hogy mind a műszaki, mind a gazdasági pályán ez ma már alapkövetelmény. Noha a közgazdászhallgatók nyelvtudását jobbnak mérte a kutatás, mégis a mérnökpályakezdők szemében fontosabb az, hogy a vállalat adjon lehetőséget külföldi munkavállalásra.

Ami a fizetési vágyakat illeti, általánosságban igaz, hogy a hölgyek szerényebb elvárásokkal mennek interjúkra, mint a férfiak. Különbséget lehet felfedezni aszerint, ki milyen felsőoktatási intézményből érkezik: a műszaki pályán a Semmelweis, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem végzőseinek a legmagasabbak az elvárásaik, nettó 180 ezer forintot meghaladó fizetési igénnyel, míg a gazdasági pályán a Corvinus Egyetem végzősei között 177 ezer forintos fizetési igényt mértek.