Tavaly még semmilyen megkötés nem volt: mindazok, akiknek legfeljebb öt évük volt az irányadó – 62 év – nyugdíjkorhatárig, korengedményes nyugdíjba mehettek, ha ennek a költségét munkaadójuk állta. Így a legkésőbb 1952-ben születtetek – természetesen a korkedvezményes munkakörben dolgozókra más évszámok vonatkoznak – bejelentési kötelezettség nélkül szerződést köthettek alkalmazójukkal.

Az idén viszont kezdetét vette a korhatáremelés, ezért azok –, illetve munkáltatójuk –, akik idén élnének a korengedményes nyugdíj lehetőségével, már legkorábban 57 és fél éves koruktól kaphatják az ellátást. Jó hír viszont az 1953-ben születetteknek, hogy az idén még ők is 57 évesen jogosultak a korengedményes nyugdíjra, jóllehet az ő öregségi nyugdíjkorhatáruk már 63 év.

Azoknak, akik megfelelnek a feltételeknek, és a munkáltatójuk a múlt év végéig megkötötte velük a szerződést – amelyet február 15-ig postázott is a nyugdíjbiztosítónak – a korábbi szabályoknak megfelelően számolják ki az ellátást. Mindazoknál viszont, akikkel a munkaadó ebben az évben köt szerződést, szükség van a munkaügyi központ igazolására arról, hogy a megállapodás megkötését 30 nappal megelőzően náluk is bejelentette a cég a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó szándékot.

A korengedményes ellátás megállapításának szabályai hasonlók, mint az előre hozott nyugdíj esetén: tehát legalább 37 év szolgálati idő kell hozzá, a „teljes” nyugdíj feltétele pedig 40 év szolgálati idő.

A korengedményes nyugdíj megítélésének feltétele, hogy a munkáltató a folyósítás megkezdése előtt egy összegben befizesse a nyugdíjalapba azt az összeget – és postázásának költségeit –, amelyet volt munkavállalója ellátás címén az előre hozott nyugdíjra jogosító kor eléréséig kap majd. Ez azt jelenti, hogy az 1952-ben és 1953-ban született férfiak esetében – a nőkre még más időpontok vonatkoznak – 60,5 illetve 61 éves korig kell kifizetni nyugdíjuk összegét. Itt is van egy kivétel: azok nyugdíjazásakor, akik 42 év szolgálati időt tudnak maguk mögött, a munkáltató is kap annyi kedvezményt, hogy volt alkalmazottjának „csak” 60 éves koráig kell kifizetnie az ellátását.

Az előre hozott nyugdíj szabályai – a tavaly elfogadott korhatáremelés dacára – az 1950-ben született férfiakra és az 1952–1953-ban született nőkre nézve nem változnak. Ők a korábbi feltételek alapján kérhetik járadékukat, ha van legalább 37 év szolgálati idejük –azzal a kikötéssel, hogy munkaviszonyban, biztosítási jogviszonyban nem állhatnak. Így azok, akik legalább 40 év szolgálati idővel rendelkeznek, csökkentés nélküli nyugdíjra jogosultak, a többieknek viszont alacsonyabb nyugdíjjal kell számolniuk, mint ha –ugyanazokkal a jogosultságokkal – a korhatár betöltését követően állapítanák meg ellátásukat.

Jövő évtől – az említett kivételektől eltekintve – az előre hozott nyugdíj mellett döntők, vagy az erre kényszerülők minden esetben csökkentett ellátásra számíthatnak. Azoknál, akiket az irányadó nyugdíjkorhatártól kevesebb mint egy év választ el, a csökkentés havi 0,3 százalék, efölött havi négy százalék, de a csökkentés nem lehet több, mint összesen 8,4 százalék. Ez az 1952–1954 között született férfiak és az 1959 előtt született nők számára jelent kedvezményt. Ők ugyanis még az irányadó nyugdíjkor előtt két és fél-három évvel elmehetnek előre hozott nyugdíjba, míg a náluk fiatalabbaknak ez a lehetőség a korhatár betöltése előtt maximum két évvel nyílik meg. A kedvezményezett korcsoportba tartozó férfiaknál további kikötés, hogy legalább 42 év munkaviszonnyal rendelkezzenek, a nőkre viszont az általános szabályok vonatkoznak, tehát 37 év szolgálati idő elegendő.

Ez azt jelenti, hogy például egy 1954-ben született nő 60 és fél évesen elmehet előre hozott nyugdíjba, míg az, aki négy évvel később született, 62 és fél évesen kérheti a járadékát.

Vannak, akik alig várják a percet, hogy eljöjjön a nyugdíjba vonulás napja, amikor az ember felszabadul a napi robot alól. Mások – akik korainak érzik a megérdemelt pihenést – nehezen találják helyüket, mert szívesen folytatnák. Az évtizedek alatt megszerzett tudás nem vész el a munkaviszony megszűnésével: léteznek testhez álló feladatok, bár manapság, amikor a fiatalabbaknak is állásgondjaik vannak, nehezebb rájuk találni.

A nyugdíjasokat nem kezeli egyenrangúan a munkaerőpiac – mondja Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke. Becslése szerint a magyar nyugdíjasok tíz százaléka dolgozik rész- vagy teljes munkaidőben.

További tíz százalékra tehetők azok, akik időszakosan találnak munkát, elfoglaltságot. Holott ez a generáció nagyon sok hasznos tudással bír, viszont a legtöbb helyen megkívánt számítógépes és nyelvtudás már nem az erősségük. Nehéz versenyezniük a fiatalabbakkal, a munkanélküliekkel vagy gyesről visszatérőkkel. Bár már Magyarországon sem ritka törekvés, hogy egy-egy cég a fiatalabbak friss tudását és az idősebbek tapasztalatait, lojalitását ötvözi. Sajnos gyakoribb, hogy a nyugdíjasok kisegítő munkákat vállalnak, részt vesznek a családi vállalkozásban, gyerekekre vigyáznak vagy takarítanak.

A közhiedelemmel ellentétben a nyugdíjasok nem digitális analfabéták – mondja Kerényi Péter, az öreganénikéd.hu internetes portál főszerkesztője. – Sokan interneteznek otthon, új ismereteket, kapcsolatokat találnak. Mi nem teszünk különbséget aktív és inaktív ember között, hanem a tevékeny emberekhez szólunk, és tevékenységre biztatunk mindenkit. Az öreganénikéd.hu népszerűségét jelzi, hogy ezzel a névvel klubok alakultak országszerte. Győrben, ahol először hoztak létre ilyen klubot, ingyen lehet számítógépes ismereteket és nyelvet tanulni, sok más program mellett. Másutt táncolni is járhatnak a tagok.