Még nem tudni, mit hoz az ötszörös büntetés
Az adótörvények módosítása keretében a rehabilitációs hozzájárulást a tavalyi 177 600 forintról erre az évre személyenként 964 500 forintra emelte az Országgyűlés. A fizetési kötelezettség a nemzetgazdaság valamennyi szektorában azokra a társaságokra vonatkozik, amelyek húsznál több embert alkalmaznak, s a csökkent képességű munkavállalók aránya nem éri el az átlagos létszám öt százalékát. Az összeget az öt százalékhoz hiányzó személyek után kell fizetni.
Néhány vállalat már jelezte igényét a munkaügyi központokban és a munkaközvetítőknél, több cég azonban egyelőre azt számolja, hogy jár jobban: befizeti a pénzt, vagy megtalálja annak a lehetőségét, hogy megváltozott munkaképességű embereket alkalmazzon.
–Sok vállalkozás majd az idei első, augusztusi járulékfizetésnél döbben rá, mekkora anyagi terhet ró önmagára, ha nem vesz fel kellő számban rokkantakat – mondják a Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesületének Látássérültek Nyugat-dunántúli Rehabilitációs Központjában. Ez a győri székhelyű centrum egy uniós program keretében térítés nélkül tanítja a látássérülteknek a közlekedést, a tájékozódást, a Braille-írást s a mindennapi élethez szükséges eszközök használatát. Információnk szerint Nyugat-Dunántúlon csaknem hatezer vak és gyengén látó lakik. Elhelyezkedési esélyeik igen rosszak. Ja nuár első felében még nem érzik a remélt változást, a munkaadók egyelőre nem keresik őket.
A munkaerő-közvetítéssel és -kölcsönzéssel foglalkozó Pannon Worknek azonban már vannak biztató tapasztalatai.
– Korábban nem mutatkozottigény a megváltozott munkaképességű emberek iránt, januárban azonban többeket el tudtunk helyezni – tájékoztat Kurdi Ferenc, a társaság értékesítési és marketingvezetője.
Szerinte a mozgáskorlátozottak vannak a legnehezebb helyzetben. A cégeknél ugyanis általában nincs speciális feljáró, és a munkaállomások jelentős részét is alaposan át kellene alakítani az igényikhez. Kurdi Ferenc úgy véli, a mozgáskorlátozottak számára a távmunkának a legjobbak az esélyei. Év elején sikerült egy tolószékes férfinak állást találniuk: otthonról, számítógépen dolgozik egy vállalkozásnak. A Pannon Work maga is alkalmaz mozgássérült munkavállalót.
Kurdi Ferenc összeismertetett egy negyvenkét esztendős asszonnyal, aki ápolónőként dolgozott a kórházban, amikor öt évvel ezelőtt rákot állapítottak meg nála, 2006-ban pedig százszázalékos rokkantnak nyilvánították. Huszonegy év munkaviszony után 56 ezer forint havi járandóságot kapott.
– A kemoterápia közben, három gyerekünk nevelése mellett elkezdtem tanulni – ad számot akaraterejéről. – Elvégeztem egy könyvelőtanfolyamot, de hiába, ezzel a szakmával sem kellettem sehová. A mostani munkahelyemen a tb-ügyintézést is megtanulom. A rokkantnyugdíj mellett minimálbért kapok, s emellett a lelkemnek és talán a kilátásaimnak is jót tesz, hogy ismét értelmes munkát végezhetek, mégpedig közösségben.
– Nem a szándékunkon múlik, hogy foglalkoztatunk-e megváltozott munkaképességű embereket – mondja Jancsó Péter, a győri Graboplast elnök-vezérigazgatója. – A technológiából adódóan csak betanított vagy ügyeleti munkakörben lehetséges az alkalmazásuk, a munka jellege nem ad módot arra, hogy részt vegyenek a termelésben. Minden lehetőséget kihasználunk, de nem tudjuk teljesíteni a törvényben előírtakat, így fizetnünk kell – teszi hozzá. Tanos Ádám, a társaság kommunikációs munkatársa úgy számol: rehabilitációs járandóságuk az idén 20 millió forinttal lesz több a tavalyinál.
– Minden módon támogatni kell sérült embertársainkat, és minden intézkedést, amely ezt segíti, üdvözlünk. A cégeket azonban nem büntetni, hanem motiválni kell a cél elérése érdekében – véli Takács János, az Electrolux vezérigazgatója, aki jelezte azt is, hogy nem minden iparág minden tevékenysége alkalmas a megváltozott munkaképességűek alkalmazására. Egyetért azzal, hogy a cégek járulék formájában segítsék a megfelelő munkaalkalmak létesítését, de átlátható módon ki kellene mutatni, hogy a vállalkozások által befizetett pénzt hogyan használták fel – tette hozzá.
Más társaságoknál nevük elhallgatását kérve arról beszéltek az illetékes vezetők: túlzott kockázatot vállalnának a súlyosan sérült emberek foglalkoztatásával. Attól tartanak, nincs teljes garancia arra, hogy vigyázni tudnak az esetenként speciális bánásmódot igénylő kollégákra. Ha pedig labilis egészségi állapotuk megromlik, vizsgálat, kártérítés következhet.
A több ezer embert foglalkoztató társaságok az idén akár száz-kétszázmillió forinttal is többet kényszerülnek fizetni rehabilitációs célokra, mint tavaly. A válságos időszakban ekkora pluszköltség egy részüket nehéz helyzetbe hozhatja.
Az ország egyik legjelentősebb exportőrét és legnagyobb foglalkoztatóját, az 5500 alkalmazottal működő Audi Hungaria Motor Kft.-t nyilván nem rendíti meg a többszörösére emelkedett hozzájárulás, de ők is megérzik a változást: ha nem tudnak 220 megváltozott munkaképességű embert elhelyezni, jelentős összeget kell befizetniük.
A társaság személyügyi vezetői már tavaly elkezdték felmérni a lehetőségeket, de nem egyszerű a dolguk. A német leányvállalat ugyanis csak szakembereket foglalkoztat, más autógyárakkal ellentétben nincsenek betanított munkásaik. Kevés feladatkör van, amelyet megváltozott munkaképességgel is el lehet látni. – Az Audi a csökkent munkaképességű emberek közül eddig elsősorban azoknak a foglalkoztatásáról gondoskodott, akik korábban is a társaság dolgozói voltak – válaszolta érdeklődésünkre Czechmeister Mónika, a társaság kommunikációs munkatársa. – Még vizsgáljuk, mit tehetünk annak érdekében, hogy a céghez korábban nem kötődött, megváltozott munkaképességű emberek számára is lehetőséget teremtsünk, de tevékenységünk jellege korlátozza lehetőségeinket. Hozzátette: a vállalat természetesen ezúttal is be fogja tartani a jogszabályokat.
Az érintettek sokat várnak a cégek erőteljes ösztönzésétől. Szakértők úgy vélik: aki teheti, átképzésen is részt venne az állásszerzés érdekében.
