Csuporné Angyal Zsuzsa a hazai fazekasszakma egyik meghatározó alakja. Több könyvet írt a mesterségről, szakmai vezetője a fazekasok érdekképviseletét is ellátó Dr. Kresz Mária Alapítványnak, elismert népi iparművész, tanár. Hírneve, szakmai életútja ellenére néhány hete mégis úgy döntött, átmenetileg bezárja műhelyét, felfüggeszti vállalkozását. Forgalma olyannyira vissza esett, hogy egyszemélyes cégének bevételei már a havi költségeket sem fedezik.

Helyzete korántsem egyedülálló: országszerte egyre több fazekasmester dönt úgy, vagy fontolgatja, hogy anyagi okok miatt átmenetileg felhagy szakmájával. Egy hat évtizeden át a korongozásból élő Pest megyében élő mester például nemrégiben határozott arról, hogy éjjel-nappali élelmiszerüzletté alakítja műhelyét.

Csuporné Angyal Zsuzsa mindenekelőtt a kínai árudömpinggel magyarázza a becslések szerint mintegy négyszáz aktív, saját műhellyel rendelkező hazai fazekas egyre rosszabb helyzetét. Szerinte a keletről érkező, üzemekben, gépekkel előállított, jobbára silány minőségű termékek olyan áron kerülnek a hazai áruházak, üzletek polcaira, amellyel képtelenek felvenni a versenyt. Mint mondja, kezdetben csak az egyszerű kaspók, tányérok piacát vesztették el a kínai termékek megjelenése miatt, a hozzáértést igénylő tálak, fazekak, csuprok előállításából, értékesítéséből egy ideig még talpon tudtak maradni a gerencsérek.

Csakhogy az utóbbi években már ezek a termékek is megérkeztek keletről.

– Hallottam olyan esetről, hogy egy kínai üzletember felkeresett egy neves fazekasmestert. Első ajánlata évi több ezer darabos megrendelésről szólt. Miután készpénzért vásárolt a mester minden egyes termékéből egy darabot, egyszerűen nyoma veszett – a nagy üzletből nem lett semmi.

Néhány hónap múlva a mester egy kínai üzletben szembesült azzal, hogy rászedték. A tőle megvásárolt áruk valójában csak mintaként, sablonként szolgáltak, azok alapján Kínában tizedáron állították elő, öntötték formába a tálakat, kancsókat, edényeket, és persze fillérekért árultak itthon – magyarázza Csuporné Angyal Zsuzsa.

A szakember szerint a kínai árudömping után a gazdasági krízis mért újabb csapást a szakmára. Mint mondja, az elmúlt két évtizedben, ha évről évre kevesebben is, de mindig akadtak olyan vásárlók, akik hajlandók voltak fizetni a minőségi termékekért. A válság miatt azonban ez a réteg mára elsorvadt. Ennek igazolásául azt említi: az ismertebb mestereknek néhány éve még nem kellett vásárokba, piacokra járniuk, vevőik a műhelyükben keresték fel őket.

– Ma viszont már senki nemengedheti meg magának azt a luxust, hogy otthon várja a vásárlókat. Igaz – teszi hozzá –, ma már a vásárokban is főként csak nézelődők, érdeklődők vannak, mert az embereknek nincs pénzük a minőségi, valóban kézzel előállított, népi hagyományok alapján készült, díszített fazekasportékára.

Csuti Tibor, zalaegerszegi fazekas, népi iparművész, a népművészet ifjú mestere mindezt azzal egészíti ki:

– A rendszerváltás utániévekben sorra indították a fazekasokat képző tanfolyamokat. Ezeket gyakorta a munkaügyi központ támogatta azért, hogy állástalanokat képezzenek át, s juttassanak megélhetést biztosító szakmához. Mindez oda vezetett, hogy az egyre szűkülő piacon sokáig nem csökkent a fazekasok száma, így mind élesebb konkurenciaharc alakult ki a hazai mesterek között.

Elég elmenni egy vásárba, nyomban szembeötlik, hogy egymást érik a portékájukat kínáló fazekasok. Miközben lassan az egész szakma veszélybe kerül, a még talpon maradt hazai fazekasok egymással kénytelenek versengeni.

Sötétnek látják a szakma jövőjét a fazekasokról híres őrségi Magyarszombatfán is, ahol mind a mai napig több mint egy tucat család megélhetését biztosítja ez a mesterség. – Kis túlzással azt mondhatnám, erőszakkal kell betessékelni a műhelybe az erre járó turistákat, hogy valami forgalmunk legyen. Az utóbbi években olyan drasztikusan visszaesett a kereslet, hogy lassan már a létünk kerül veszélybe – vázolja a helyzetet Papp Vilmos. A Vas megyei faluban élő fazekasmester állítja: az is nagy könnyebbséget jelentene a szakmának, ha az őstermelőkhöz hasonlóan ők is kapnának némi adókedvezményt.

– Eddig azonban – teszihozzá – hiába kérték, indítványozták ezt. Pedig szerinte nem lenne indokolatlan ez a támogatás: ők ugyanis amellett, hogyvállalkozók, hagyományőrzők is. A szakmát sújtó nehézségek nemcsak egyegy mester egzisztenciáját, hanem a fazekasság jövőjét, a hagyományok továbbélését is veszélyeztetik.

Bár a megkérdezett fazekasmesterek kivétel nélkül bíznak benne, hogy a gazdasági válság múltán, a fellendüléssel az ő helyzetük is javulhat, abban is egyetértenek: ha a szakma nem kap segítséget, a ma még dolgozó mintegy négyszáz fazekas közül sokan nem lesznek már talpon mire végre elkezd bővülni a piac.

Kézi munka – bizonytalan megélhetés