Hosszú évek után döbbentem rá, hogy nem is fetát eszem. Betértem a sarki közértbe, hogy megvegyem a kedvenc dán sajtomat – amely ott állt ugyan a polcon, de már nem fetának hívták.

A budapesti kisboltba is begyűrűzött hát a keserves jogi küzdelem. Görögországnak húszévnyi csatározás után sikerült elérnie, hogy kitiltsák az európai üzletekből a tehéntejből készült (elsősorban német és dán) „hamisítványokat”. Aki ma fetát vesz, biztos lehet benne, hogy juhtejből vagy juhtej és kecsketej keverékéből, sajátos gyártási eljárással, Görögországban készült terméket visz haza.

S a kergemarhakór, madárinfluenza, száj- és körömfájás, dioxin vagy sertésinfluenza korában van-e annál fontosabb üzenet: amit eszel, megbízható helyről érkezett, és már a dédapáink is így gyártották. Persze ne tévedjünk, a történet nemcsak a vásárlók megnyugtatásáról, hanem a kőkemény profitról is szól. A védett eredetmegjelölésű élelmiszereket kellemes illatok és kellemetlen jogi eljárások lengik körül.

A pármai sonkát tilos Nagy-Britanniában szeletelni – mondta ki például az Európai Bíróság. Az éveken át tartó pereskedésben a sonkatermelők szövetsége, a Consorzio del Prosciutto di Parma aratott győzelmet a brit szupermarketlánc, az Asda felett. Nem elég, hogy a pármai sonkát kizárólag az Emilia-Romagna tartományban tenyésztett, meghatározott módon táplált sertésekből lehet gyártani, szeletelni és csomagolni is csak ott szabad.

De megreguláztak Európán kívüli gyártókat is. Egy nagy amerikai cég 1945 óta forgalmazott „Parmesan cheese” néven sajtot – amíg EU-védelmet nem kapott a parmezán, pontosabban a Parmigiano Reggiano. Ekkor a vállalat kénytelen volt nevet változtatni, hiszen parmezángyártásra ma már csak Észak-Olaszország egy bizonyos térségének körülbelül négyszáz sajtkészítője jogosult. S ugyanígy lett a népszerű California Champagne-ból California Sparkling Wine (habzóbor), mert valódi pezsgőnek csupán a franciaországi Champagne régió nedűje számít. Nem csoda, hogy a hoppon maradt amerikai, ázsiai vagy ausztrál gyártók csakis kereskedelmi korlátot látnak az EU eredetvédelmi rendszerében. És a jól hangzó márkanevekről nem szívesen mondanak le, mivel ezek – a tapasztalatok szerint – jelentősen növelik a forgalmat.

Élen jár Európa az élelmiszerek levédésében, amelyhez mindjárt három kategóriát is kitalált: oltalom alatt álló eredetmegjelölés, oltalom alatt álló földrajzi jelzés és hagyományos különleges termék. Az Európai Bizottság külön adatbázist is létrehozott (DOOR – Database of Origin and Registration), amelyben országonként vagy terméktípusonként ki lehet keresni, ki milyen élelemre kért – és kapott – uniós védelmet. (Az első három helyezett Olaszország 189, Franciaország 167 és Spanyolország 126 eledellel.) Összefut a nyál a szánkban, ha böngészni kezdjük az ínyencségek listáját a gyulai kolbásztól az elzászi mézen és a korzikai olívaolajon át az olasz gorgonzola sajtig.

A minőség=pénz egyenlet mindenhatóságát szintén az európaiak ismerték fel leghamarabb. Merthogy a termelők világszerte olcsóbban tudnak élelmiszert előállítani – így Európa legfeljebb minőségi árukkal rúghat labdába. Ezeket viszont kéretik nem hamisítani.

Trükkös dolog az ételek védelme. Bár a görög feta oltalom alatt álló eredetmegjelölést kapott, Feta nevű települést vagy régiót hiába is keresnénk a térképen. Dánia és Németország nem véletlenül érvelt azzal az Európai Bíróságon, hogy a feta általános (generikus) elnevezés, akárcsak a camembert: indokolatlan tehát védett márkanévvé tenni. A luxemburgi taláros testület végül mégis úgy ítélkezett, hogy a feta íze, színe és állaga szorosan összefügg a természetes (görög) környezettel és a helyi kultúrával. Igaz, a nem görögországi gyártók öt év haladékot kaptak (ez járt le 2007-ben).

Ám az EU-címke önmagában nem véd az utánzatoktól. Ha észreveszi is valaki, hogy hamisítványok bukkannak fel a piacon, hosszadalmas, intenzív és költséges jogi csata árán van csak esélye felülkerekedni. Kis vidéki közösségek aligha engedhetik meg maguknak, hogy éveken át – a végén akár az Európai Bíróságon – harcoljanak az igazukért.

Pedig ezzel sok pénzt veszítenek. És a megtévesztett fogyasztók is finom falatoktól esnek el – igaz, emiatt még senki sem fordult bírósághoz.

Védett magyarok