A szalámitól az E-Bacchusig
A 2006-ban megújult szabályozás fő célja, hogy a bizonyos földrajzi területhez kötődő termékeket jobban megkülönböztethetővé tegye a piacon, és ezáltal piaci előnyt biztosítson számukra – tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés”, illetve az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” megjelöléseket vagy az ezekhez kapcsolódó szimbólumokat. Ez valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, és így a termék nagyobb bizalmat élvez – állítja Gyaraky Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője.
A földrajzi árujelző kifejezés két kategóriát takar: az eredetmegjelölést és a földrajzi jelzést, amelyek alapesetben egy földrajzi egység nevéből és egy mezőgazdasági termék vagy élelmiszer nevéből állnak. A két fogalom közötti különbség abban van, hogy míg az eredetmegjelölés esetén a termék előállítás minden lépésének a meghatározott földrajzi területen kell történnie, addig a földrajzi jelzés esetén elegendő, ha a termék előállításának egyetlen lépése történik az adott földrajzi területen.
Magyarország 2004 októbere óta tizenkét termék dokumentációját nyújtotta be az Európai Bizottsághoz. Ezek: budapesti téliszalámi, szegedi (téli)szalámi, csabai kolbász, gyulai kolbász, kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, szegedi fűszerpaprika-őrlemény, gönci kajszibarack, hajdúsági torma, makói (vörös)hagyma, szőregi rózsatő, alföldi kamillavirágzat, magyar szürkemarha-hús. Az első, oltalmat elnyerő magyar termék a szegedi szalámi – vagy szegedi téliszalámi – lett. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába 2007. december 14-én jegyezték be. A budapesti téliszalámi földrajzi jelzés 2009. április 21-én, a hajdúsági torma eredetmegjelölés 2009. október 21-én, a makói (vörös)hagyma pedig november 5-én került be a nyilvántartásba.
A legrégebben a Pick Szeged Zrt. tulajdonában lévő szalámi lépett az oltalom alatt álló termékek közé. Ám Kovács László vezérigazgatótól megtudtuk, hogy ebből eddig nem sok hasznot húztak. Merthogy nem erre, hanem a Pick nevet viselő termékeik marketingjére, piaci bevezetésére költöttek. A vezérigazgató szerint a magyarázat egyszerű: a védjegy megszerzésének procedúrája – a bejelentéstől a bejegyzésig – négy-öt évig tartott, és ezalatt inkább a cég nevét is viselő termékre költöttek.
Gyaraky Zoltán hozzáteszi, hogy a bejegyzést és a közzétételt az Európai Bizottságnál megelőzi a bejegyzési kérelem tartalmának vizsgálata, valamint a többi tagállamnak biztosított észrevételezési lehetőség. De ez 2006 óta (egy szabálymódosítás után) már együttesen legfeljebb másfél évet vehet igénybe. A magyar kérelmek ügyében nem volt ellenvélemény.
A szeszes italokra vonatkozó védelmi eljárás kissé bonyolult – magyarázza Piros László, a Magyar Pálinka Lovagrend nagymestere. A szeszes italok földrajzi árujelzői re más szabályok vonatkoznak. A tagállami és közösségi oltalmi rendszer egymás mellett, egymással párhuzamosan működhet. Mivel a nemzeti iparjogvédelmi oltalmak lajstromozása a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) hatáskörébe tartozik, a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalma esetében először a nemzeti oltalom iránti kérelmet kell benyújtani az MSZH-hoz, a közösségi földrajziárujelzőoltalmat pedig a nemzeti oltalom alapján lehet igényelni. A közösségi oltalmat a kérelmező az MSZH-ban, a nemzeti oltalom iránti kérelem elbírálásának szakaszában, vagy azután, a nemzeti oltalom alapján az FVM-ben kezdeményezheti. A termék közösségi követelményeknek is megfelelő dokumentációját az FVM továbbítja az Európai Bizottsághoz.
EU-csatlakozásunk óta öt, meghatározott földrajzi területen előállított pálinka került – a közösség egész területére kiterjedő – földrajzi árujelző oltalom alá. A „gyümölcspálinka” és „törkölypálinka” elnevezés és termékcsalád, valamint az italok elkészítésének technológiája tavaly május 19-e is oltalmat élvez az Európai Unióban. De ezenkívül a szatmári szilvapálinka, a szabolcsi almapálinka, a kecskeméti barackpálinka, a békési szilvapálinka és a gönci barackpálinka külön védelem alatt áll.
2007-ben az újfehértói meggypálinka, 2008-ban pedig a göcseji körtepálinka és tavaly a pannonhalmi törköly került be az MSZH által vezetett nemzeti lajstromba; ezek a termékek közösségi oltalmat még nem élveznek. Piros László elmondja azt is, hogy a pálinkáknak előbb határainkon belül kell a népszerűségüket növelni, csak ezután érdemes külföldön is próbálkozni. A nemzetközi megjelenéshez a pálinkafőző vállalkozásoknak meg kell erősödniük, többek között fel kell készülniük a nagyobb készletek raktározására, ami a folyamatos piaci jelenléthez szükséges. 2004-ben Magyarországon – a vendéglátást és a kiskereskedelmi forgalmazást beleértve – közforgalomba 800 ezer hektoliterfok pálinka került, 2008-ban már 1,650 millió hektoliterfok. Egy másfajta statisztika szerint a fogyasztás növekedése nyomán tavaly már a fogalomba hozott égetett szeszek harmada pálinka volt. A nagymester örvendetesnek nevezte, hogy a minőségi gyümölcs- és törkölypálinka elsősorban a „no name” import és a hazai szeszektől hódított el részesedést, úgy, hogy közben a szeszes italok piaca nem bővült.
A borpiaci reform keretében alapvetően megváltoztak a borok eredetvédelmi szabályai. Az Európai Bizottság által összeállított elektronikus (E-Bacchus) nyilvántartás tartalmazza a jelenleg már közösségi oltalom alatt álló magyar bor eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket.
