Az építőipari technikusok németül tanulnak
Budapesten egy építőipari szakképzőközpont van, a három iskolát tömörítő Építőipari TISZK (Térségi Integrált Szakképzőközpont). A legnagyobb problémájuk az, hogy kevés diák akarja ezt a szakmát megtanulni. Pedig az oktatási háttér megteremtésében igen jól állnak: a Társadalmi megújulás operatív program (Támop) keretében 220 millió forint uniós támogatást sikerült elnyerniük.
Megyesi Csilla, vezető Támop-projektmenedzser szerint a tanulók megnyerésében kulcsszerepet játszik a hatékony kommunikáció. Igényeikhez, szokásaikhoz igazodva, digitális felületeken igyekeznek elérni a fiatalokat. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) weboldalára például a hiányszakmákhoz kapcsolódó játékok is felkerülnek. – Kifejlesztünk egy digitális anyagot, amely animáció segítségével mutatja be például, hogyan áll össze egy épület az alapozástól a teljes befejezésig: a cél az, hogy lássák a diákok, mennyire színes, sokrétű ez a munka – magyarázza Megyesi Csilla.
A diákoknak az ösztöndíj is vonzó lehet: a hiányszakmák tanulói januártól kiemelt öszszegű szociális és tanulmányi ösztöndíjban részesülhetnek. A rendszer jobb teljesítményre ösztönözheti a diákokat és segítheti a rossz szociális hátterű tanulókat. Ám önmagában ez kevés – a hátrányos helyzetűek integrálására az intézményeknek egyelőre sem átfogó programjuk, sem anyagi forrásaik nincsenek.
A szakképzéshez a világlátás lehetősége is kedvet csinálhat: az iskolák a nemzetközi kapcsolatok kiaknázása révén szeretnék szélesíteni a diákok látókörét – miként a mesterlegények is külföldre indultak tapasztalatokat szerezni annak idején. Német és finn intézményekkel állnak kapcsolatban, így a diákok ezekben az országokban is kipróbálhatják magukat.
Ennek alapvető feltétele az idegennyelvi felkészítés; az egyes tagiskolákban lehetőség van német nyelvi ismereteket is átadó, két tannyelvű oktatásban részt venni, de elindultak angol nyelvi alapozóosztályok is, a technikusképzésben részt vevő diákok pedig szakmai idegen nyelvet tanulnak.
– Valóban van szaknyelvinémetóránk, de hetente csak egyszer 45 perc, és a tanárnő eredetileg nem szaknyelvi oktató – pontosítja a helyzetet Fejes Márton, aki az Ybl Miklós Építőipari Szakközépiskolában végez tavasszal, magasépítő technikusként. A kilencedikes kőműves és burkoló szakos Viola Bence viszont azt mondja, nekik hetente négy-öt németórájuk van. A végzés után mindketten Németországban szeretnének dolgozni, ahol az itthoni fizetség többszörösét megkeresnék, és – teszik hozzá – a munkájukat is jobban megbecsülik.
Az új típusú képzésben nagy szerepet kap a környezettudatos nevelés – az energiatakarékos, környezetbarát építészet már szerves része a tananyagnak, számos modulban jelen van.
Tavaly megváltozott a képzési rendszer, ezzel együtt csökkent a gyakorlati oktatás súlya. Az építőipari szakoktatásban ez komoly problémát jelent. Fejes Márton azt meséli, tanárai kreatívan, tananyagon kívül csempészik vissza a gyakorlati elemeket az oktatásba, így például órán kívül építkezések megfigyelésére viszik a diákokat.
A fejlesztések sikere elsősorban a tanárokon múlik, hiszen nekik kell alkalmazniuk az új tananyagokat, módszereket, ösztönözniük, nevelniük a tanulókat. – E téren hatalmas az ellentmondás – állítja Nyári István, tanműhelyvezető. – Miközben a tanároktól sokat várnak, munkájuk nincs megbecsülve. Egy szakoktató 80-85 ezer forintot keres havonta. Ezért kevés az oktató, az iskola lényegében mindenkit kénytelen felvenni, aki jelentkezik. Hiába várja a munkaerőpiac a pontos, lelkiismeretes, megbízható szakembereket, ha az őket képző legjobb tanárokat nem tudják az megtartani – teszi hozzá.
Egy győri felmérésből kiderült: miközben a térség fejlődését szakemberhiány akadályozza, gyengébb képességű tanulók is gimnáziumot végeznek. Ezért gimnáziumba már csak a legjobbakat veszik fel, a szakképzésre jelentkezők viszont jelentős ösztöndíjat kapnak az önkormányzattól és az ügy érdekében összefogó helyi cégektől. A vállalatok sokszor kénytelenek maguk gondoskodni a képzésről. Arra is van példa, hogy világcégek szakmákat honosítanak meg: Magyarországon például az járműgyártó szakma korábban hiányzott a hivatalos képzési jegyzékből. A győri Audi ezért a helyi Lukács Sándor szakképző iskolával fogott össze. A tanulók gyakorlati idejüket teljes egészében a gyárban töltik, s a társaság kötelezettséget vállal a végzett fiatalok foglalkoztatására. A motorvonatokat gyártó svájci Stadler szolnoki telepére is csak úgy jut elegendő hegesztő, hogy a helyi műszaki szakközép- és szakiskolával kötött együttműködés keretében – pályázati támogatásokból és szakképzési hozzájárulásokból – kialakítottak egy hegesztő mintabázist. Svájci mérnökök választották ki azt a húsz fiatalembert, akik később a hegesztés területén meghatározó munkavezetők lettek a Stadlernél. A jászberényi Elektorlux Kft. sem tud felvenni elegendő lakatost, villanyszerelőt, fémforgácsolót, szerszámkészítőt. Így a cégnek – részben önerőből – kell tennie valamit a megfelelő szakembergárda kialakításáért. (Tudósítóinktól)
