A harmincéves Johnny Williamsnek – akinek nevében semmi nem utal a bőrszínére – addig volt könnyű dolga egydallasi alapkezelő céggel, amíg csak az önéletrajzát látták és telefonon beszéltek vele. Papírjaiból kiderült: a JP MorganChase bankháznál dolgozott, és a szintén jó nevű Chicagói Egyetemen szerzett üzleti diplomát. A HR-es alighanem kiszúrta Williams feketékre jellemző hanghordozását a vonal másik végén, de, mint mondta, az etnikai sokszínűség híve a munkahelyeken. Az állás reményében a fiatalember fel is adta New York-i lakását, és leköltözött szüleihez Texasba. Akkor érte a hideg zuhany, amikor először találkozott személyesen a cég más embereivel. – Fennakadt a szemük a plafonon, 45 másodpercig síri csönd volt – írta le Williams, mekkora megdöbbenést okozott, amikor bemutatkozott. Az állásból nem lett semmi.

Mások a nevüket próbálják szépítgetni. Bryan Jabbar Sykes például nem írja ki jellegzetesen afroamerikai középső nevét a cégeknek küldött önéletrajzában és levelezésében. – A Barry még elmegy: akár ír is lehetnék – nyilatkozta. CV-jének így is szépséghibája, hogy egy általában afroamerikai diákokat fogadó főiskolán végezte el a matematika szakot. (Érdemes megemlíteni: amikor a jelenlegi amerikai elnök húsz évvel ezelőtt bemutatkozott Michelle Robinsonnak, a chicagói ügyvédnő első gondolata is az volt: hogyan hívhatnak valakit ilyen idétlenül, hogy Obama? Ma First Ladyként ő is ezt a nevet viseli.)

Egy amerikai közgazdasági folyóiratban pár éve megjelent cikkből – amelynek címe Könynyebben felveszik-e Emily-t és Greget (ezek jellegzetesen fehér, illetve bőrszínsemleges keresztnevek), mint Lakishát és Jamalt? – az derül ki, hogy az „afro” névvel jelentkező álláskeresőket ugyanolyan önéletrajz esetében ötven százalékkal ritkábban hívják fel a cégek. Egy másik tanulmány azt igazolta, hogy nem csak a fehér, de a hispán és az ázsiai munkaadók is inkább fehéreket, míg a feketék feketéket vesznek fel szívesen.

A végeredmény: a feketék minden iskolázottsági kategóriában kevésbé sikeresek az erősen keresletfüggő amerikai munkaerőpiacon, amelyen átlagosan hat jelentkezőre jut egy állás. Csaknem kétszer olyan valószínű, hogy egy főiskolát végzett vagy középiskolát sem végzett fekete munkanélküli marad, mint fehér társa – a középiskolát befejezettek körében pedig már ez az arány másfélszeres.