Csicsóka
A napraforgók családjába tartozó évelő növény talajtól függően akár emelet magasra is megnőhet. Nyár végén virágzik, az őszi fagyokig fejlődik legértékesebb része: tövenként 10-15, tojásnyi, piszkosfehér gumó. Lédús, hersegő állaga inkább a retekre, mintsem krumplira emlékeztet, íze viszont kifejezetten édes. Kizárólag élettani szempontból hasznos, sőt, kifejezetten gyógyító hatású anyagok találhatók benne ideális összetételben.
A gumó rosttartalma ötszöröse a burgonyáénak, ezért gátolja a szénhidrátok felszívódását, enzimjeivel együtt gyorsítja az emésztést. Jelentős mennyiségű kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink mellett tartalmaz béta-karotint, niacint, B1-, B2- és C-vitamint. Gazdag létfontosságú aminosavakban: van benne lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán és aszparagin. Egyéb növényspecifikus anyagai a kolin, betain, szaponin, quercimeritrin (makkcukor).
A csicsóka gyógyerejének a kulcsa azonban nem a sok fitokompo nens, hanem egy vízben oldódó, nagyméretű, emészthetetlen szénhidrátrostanyag: az inulin. Ez teszi ki a gumók szárazanyag-tartalmának a felét, mintegy 10-15 százalékot. Az emésztőcsatornán áthaladva az inulin nem bomlik le, viszont gátolja a zsírok és szénhidrátok felszívódását, illetve egyes nyomelemek és ionok komplex képzését – ezáltal segíti az utóbbiak felszívódását. Az inulint jól hasznosítják a vastagbélben lévő hasznos Acidophilus baktériumok, ezért prebiotikus hatású. Édes és szénhidrát, lebontása mégsem igényel inzulint, ezért nem emeli a vércukorszintet. Az inulin mellett a csicsókában jelen lévő polifruktozánok – szinantrin és levulóz – és a belőlükkeletkező gyümölcscukor (fruktóz) is könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál.
A csicsóka ezért kiválóan alkalmas diabetikus készítmények előállítására, de magas élelmirost-tartalma miatt emésztési problémák, bélbetegségek, szív- és érrendszeri betegségek kezelésében, fogyókúrás diéta részeként is ajánlható.
