Képzelj el egy erdőt, telis-tele fákkal.

Te éppen arra jársz, gyere. Közelebb.

Éveket szánj ránk, és akkor mesélhetsz:

egy ember a fák közé indul,

lassan jár, megérkezik.

Lecsatolja óráját, nincsen rajta szíj.

Leveszi a kabátját, nincs már rajta ing.

Kibújik a cipőből, mezítláb a szíve.

Csupasz a combja, a hasa,

csupasz a tüdeje.

Mélyre szív.

Lombok nőnek benne.

Csupasz a szél, és egyre boldogabb.

Benne érintik egymást a fák.

Ő lesz az érintés.

Földöntúli ráncok

az arcomon.

Csobánka Zsuzsa (1983)

Bog című első kötetét idén adta közre

a Szoba Kiadó.