Angyalosi Gergely, E. Csorba Csilla, Kulcsár Szabó Ernő, Tverdota György (szerk.): Nyugat népe

A címlap, a címfelirat, az embléma - Beck Ö. Fülöp híres emlékérme -: mind-mind roppant figyelemre méltó adalékokat árul el arról, mit is gondoltak a folyóirat szerkesztői és szerzői a nyugati és a magyar kultúra viszonyáról, a magyar kultúra modernizálásáról.

A Nyugatot Eisemann tanulmánya nevezi a modernitás médiumának, így vagy úgy azonban, a kötet legtöbb tanulmánya reflektál a lapnak a magyar irodalom és kultúra modernizálásában játszott kiemelkedő szerepére.

A folyóirat és a kulturális modernizáció viszonya pedig korántsem mondható ellentmondásmentesnek. Kulcsár Szabó Ernő a kötet bevezető tanulmányában, a lap kultúrafogalmát szemügyre véve, például, a meghatározó szerkesztők pozíciója között fedez föl ellentétet: eszerint míg Ignotus kritikusan szemléli és meghaladandónak gondolja a kulturális hagyományt, addig Babits igenlően viszonyul hozzá és az önmegértés elengedhetetlen feltételének tekinti. Schein Gábor pedig - hogy egy másik példát is fölvillantsunk - lap korai évfolyamainak Budapest-képét vallatóra fogva, hasonlóképpen érdekes ellentmondásra talál: a modern nagyvárosi irodalom orgánumaként számon tartott lap a kritikáiban valóban jellegzetesen a modernizmus mellett foglal állást, szépirodalmi anyagában ellenben gyakran a modernizmussal ellentétes beállítottságot mutat. Amit tehát mi, az utódok, egy évszázad távolából problémátlan egységnek látunk, az valójában inkább az ellentmondások egységének mondható.

Az ellentmondások egységét fölmutató kötet, a beszédes című Nyugat népe - mondjuk el végre róla - a Nyugat-centenárium fő eseményének, a Petőfi Irodalmi Múzeum tavaly őszi, nagyszabású konferenciájának anyagát teszi elénk. Röviden szólva: a vállalkozás egészében is, részleteiben is kiemelkedően érdekes könyvet eredményezett. A kötet tanulmányai sokféle - elképzelhető és szinte elképzelhetetlen - szempontból elemzik Nyugatot: különféle korszakok, tendenciák, szerkesztők, szerzők és művek felől lapozzák föl és olvassák újra a jeles lapot. Összefoglaló nagymonográfia, ugye, máig nem született róla: ez a tanulmánykötet most sokat pótolni képes ebből a nem létező szintézisből.

A Nyugat persze nem egyszerűen az egyik hazai folyóirat a többi között, aki Nyugatról beszél hát, annak természetesen nem valamiféle szűk sajtótörténeti kutatások eredményeit kell közzétennie. Mint az egyik kötetszerkesztő, Tverdota György fogalmazza az utószóban: a Nyugatot tanulmányozni voltaképpen, nem túlzás, önmegértésünk dolga. A Nyugat az irodalmi modernség emblematikus orgánumaként az egész magyar kultúra modernizációjának egyik jelképe is. Amikor vele foglalkozunk, saját megtett utunkkal is szükségképp számot vetünk: önmagunkkal is óhatatlanul szembenézünk tehát.

PIM, 439 oldal, 2800 forint