Stieg Larsson: A lány, aki tűzzel játszik

Azokat is, akik egy pörgő cselekményű, letehetetlen kalandregényre vágytak, és azokat is, akik a nagyepikai hömpölygést kedvelik. Mi több: még az sem vágta falhoz a könyvet, akitől viszonylag távol áll a regény világképe - A tetovált lány olyan hitelesen tudósít a "megalázottak és megszomorítottak" életéről, a családon belüli erőszak vétlen áldozatainak mindennapjairól, olyan érzékletes képet rajzol a politikával összefonódó gazdasági bűnözés természetéről, hogy az olvasó nem tud nem azonosulni a regény kimondott-kimondatlan ítéletével a modern kapitalista társadalmak működése felett.

Az új regény, A lány, aki a tűzzel játszik első száz-százötven oldala után világossá válik: Larssonnak sikerült megismételnie a bravúrt. (Ám ez sajnos az új fordítóról már nem mondható el: Torma Péter érzékelhetően gyengébb munkát végzett, mint Péteri Vanda, aki az első regényt ültette át magyar nyelvre.) A második kötetben továbbra is a rámenős tényfeltáró újságíró, Mikael Blomkvist, és az erősen szociopata, de káprázatos deduktív képességekkel megáldott komputerzseni, Lisbeth Salander kalandjait követhetjük nyomon. A regény ott veszi fel a fonalat, ahol A tetovált lány elejtette - hogy aztán az előző kötet végén nyitva hagyott kérdések gondos megválaszolása, valamint egy rövid kitérő (Salander kalandja Grenada szigetén) beiktatása után egy teljesen új, félelmetesen pergő történet kellős közepén találjuk magunkat. A két főhős sorsa ismét keresztezi egymást: Blomkvist egy tényfeltáró újságíró és egy kriminológus halálának ügyében nyomoz (mindketten a Svédországba érkező, fiatalkorú prostituáltak ügyében végeztek kutatásokat, s készültek leleplező anyagot közzé tenni) - ám a gyilkossággal magát Salandert gyanúsítják, aki elrejtőzik, s szintén nyomozni kezd. Blomkvist egyszerre kutatja a gyilkosok nyomait s Salanderét, miközben a rendőrség is ugyanezt teszi; és e hármas (egymást segítő és hátráltató) nyomozás során egyre rémületesebb titkokra derül fény a lány múltjával kapcsolatban.

A lány, aki a tűzzel játszik első pillantásra nem sokat tesz hozzá A tetovált lányhoz: nem mélyíti el a figurák ábrázolását, nem módosítja az első regény társadalomképét, nem szolgál érdemi elbeszéléstechnikai újdonsággal. (Sőt, aki a második kötettel kezdi az olvasást, talán nem is fogja érteni, mire fel a nagy lelkesedés.) Ez azonban nem véletlen: A lány, aki a tűzzel játszik egy eredetileg tíz kötetesre tervezett, minden apró részletében tökéletesen átgondolt, monumentális regényfolyam második darabja. És ha már a happy endről örökre lecsúsztunk, hiszen a szerző korai halála miatt csupán az első három rész készülhetett el, a harmadik kötet megjelenésére remélhetőleg nem kell sokat várnunk.

Animus, 528 oldal, 3490 forint