Tokió, a repetázó ázsiai gigaváros
Tervezett időpont: július 29.-augusztus 14.
Mottó: Egyesítsük kultúráinkat!
Küldöttségvezető: Hatojama Jukio kormányfő
Bár Tokió nem nevezhető a kandidálók legesélyesebbjének - elsősorban azért, mert nehezen elképzelhető, hogy a pekingi játékokat követően nyolc évvel ismét az ázsiai kontinens kap rendezési lehetőséget -, azért a japánokat nem szabad leírni. Ellenben ők leírják, hogy a távolságokat illetően a történelem "legtömörebb" olimpiájának adnának otthont: a létesítmények 97 százaléka a százezresre tervezett, kifejezetten a játékokra épülő Olimpiai stadiontól legfeljebb 8 km-re épülne, 70 százaléka pedig legföljebb 10 percnyire lenne a sportolói falutól. Amúgy a tervezett 34 helyszínből 23 máris készen áll.
Mindennek dacára főhet a fejük a szervezőknek, hiszen egy év eleji felmérés arról tanúskodott, hogy a lakosságnak mindössze 55 százaléka pártfogolja a rendezést. Igaz, a NOB szemlebizottságának tavaszi látogatása nyomán lényegesen megnőtt a népszerűségi mutató - s ezt, persze, nem győzik hangsúlyozni a japánok pályázati bizottságát irányítók. (Nemrégiben négyszázezren gyűltek össze a főváros központjában, hogy személyes megjelenésükkel támogassák az aspirálást.) Hogy a kormány mennyire szívügyének tekinti a játékokat, azt jelzi: a kabinet máris négymilliárd dollárt különített el az esetleges infrastrukturális fejlesztésekre.
Noha a kassza kétségkívül tele van, akad, amit nem lehet pénzen megvásárolni. Ilyen, például, a klíma. Márpedig a július végi, augusztus eleji tokiói időjárás, a különlegesen fülledt levegő feltehetően nem növeli a rokonszenvindexet.
A japán pályázatnak - kicsi a világ... - magyar vonatkozása is van: a legutóbbi olimpiák szervezőbizottságainak mindegyikében tevékeny szerepet vállaló Vajda László a 2016-os jelentkezők közül Tokió kandidadúráját próbálja előmozdítani.
Tokió kampányarcai közül kettőt feltétlenül meg kell említeni: az olimpiai aranyérmes mellúszó, Kitadzsima Koszuke mellett a kalapácsvető Murofusi Kodzsi dob be mindent azért, hogy a kandidatúra mellé állítsa a döntéshozókat. Hogy utóbbi mennyire jó választás, az - a szakág jelenlegi "kötéltáncos" pozícióját elnézve - legalábbis kérdéses. Elvégre könnyen megeshet, hogy 2016-ban fel sem kell állítani a kalapácsosok ketrecét...