Megszólítok egy középkorú asszonyt, aki a posta előtt éppen eloldja a tárolóhoz láncolt biciklijét, hogy loptak-e már el tőle.

- Tőlem nem - feleli -, de a nagylányomtól kettőt is. Az első esetben ő volt a hibás, mert elfelejtette lezárni. Másodszorra össze volt lakatolva a bringája egy másikkal, fölemelték együtt a kettőt, és valószínűleg kocsira tették, úgy vitték el. Ha az első kerék erősen oda van zárva a tároló vasához, akkor a kereket otthagyják. Ha nézelődik egy kicsit Csongrádon, láthatja, hogy némelyik tárolóban csak kerekek állnak - a biciklit ellopták róluk.

- Meglett a lánya kerékpárja?

- Nem. Amikor lebukott egy tolvaj, behívtak bennünket a városgondnokságra, és mutattak vagy fél tucat megtalált biciklit - de az övé nem volt köztük. Nagyon szép új mountain bike volt mindkettő, a második nem volt két hónapos, amikor ellopták.

- Valaki nyilván megveszi a tolvajoktól a lopott bicikliket. Ön venne kéz alatt?

- Nem én. De azóta gyalog jár a lányom, mert nincs kéthavonta 30 ezer forintunk biciklire.

Tyukás Györgyöt egy másik tárolónál szólítom meg.

- Nekem régi, hagyományos biciklim van, az ilyenért nem kapkodnak a tolvajok, nemigen kapnának pénzt érte. De azért mindig lezárom, jobb a bajt megelőzni, mert alkalom szüli a tolvajt - mondja az ősz hajú férfi.

- Hány biciklitolvaj lehet Csongrádon? - kérdem a városi rendőrkapitányság vezetőjét, Rádi Norbert őrnagyot, és a bűnügyi osztály vezetőjét, Koncz József századost.

- Ezt nem lehet pontosan megmondani. Azóta is tűnnek el kerékpárok, amióta előzetesben van az a fiatalember, aki a gyanú szerint legalább 17 kerékpárt lopott el. Annyit tudunk biztosan, hogy évente 60-70 biciklilopást jelentenek be, de hogy mennyi lehet a látencia, arról nincs információnk - válaszolja a kapitányságvezető, és hozzáteszi: az elkövetők 40 százalékát megtalálják, az ellopott biciklik azonban ennél kisebb arányban kerülnek elő.

Így sem fölösleges bejelenteni az eltűnt biciklit. Koncz József megemlíti:

- Van olyan sértett, akinek már harmadszorra adtuk vissza ugyanazt a kerékpárt.

Nehéz tipizálni a biciklitolvajokat. Van olyan ember, aki, ha ellopják az ő járművét, haza sem megy gyalog, hanem amint bír, elköt egy másikat. Vannak alkalmi tolvajok, és vannak sorozatos elkövetők is. Utóbbiak rendszerint nem egyedül lopnak, orgazdákkal működnek együtt, nem ritkán más városba szállítják el a lopott bringákat. Télen nemigen lopnak kerékpárt, a "szezon" a jó idő megérkeztével, márciusban indul. Akkor kezdődött a júniusban házkutatással és letartóztatással véget ért sorozat is: a 22 éves elkövető egy tettestársával 17 kerékpárt lopott. Ennek az ügynek a kapcsán egy orgazdát is sikerült azonosítaniuk a nyomozóknak. A biciklik mindegyikét eladták, egyet sem sikerült közülük lefoglalni. Találtak azonban hat másik, ellopottként be nem jelentett kerékpárt - jelenleg azok tulajdonosait keresik a rendőrök. A részletekről azonban nem szívesen beszélnek.

- Most azt igyekszünk felderíteni, hogy kikből állt a felvásárló- vagy terjesztőhálózat. Sértené a nyomozás érdekeit, ha többet mondanánk. Ezúttal van rá esély, hogy kiderítsük, hová kerültek a kerékpárok.

A 17 eladott és a további 6 megtalált bicikli mindegyike 30-40 ezer forint közötti értéket képvisel. A sorozatelkövetők rendszerint más városban értékesítik a kerékpárokat, egyben vagy szétszerelve, és több jármű részeiből újra összerakva. Másutt alkatrészt is árusító üzleteknek, szervizeknek adják el őket. Nagyon olcsó biciklit nem érdemes lopni, nagyon drágát meg nem könnyű: egy félmilliós sportbringával nem szoktak csak úgy elugrani az ABC-be.

Használt kerékpárokat is áruló, javítást is vállaló szaküzletekben próbálok érdeklődni. Sokáig nem áll szóba velem senki, végül az egyik boltban egy eladó megígéri, mesél ezt-azt, ha nem írom le a nevét.

- Harmincezer forint alatt alig lehet új kerékpárt venni - az embereknek pedig egyre jobban meg kell nézniük, mennyit költenek. Ez generálja a keresletet a használt és a lopott biciklik iránt - mondja a férfi. - Hallottam, hogy másik városban egyes szaküzletek lopott kerékpárok jó állapotban lévő alkatrészeivel szerelik fel az újakat, az azokról leszerelt jobb kellékeket pedig alkatrészként eladják. Nyugat-Európából is hoznak be használt bringákat, semmiféle adat nincs, hogy honnan származnak. Egy ilyet tízezer forint körüli áron már boltban is lehet venni - de hogy lopták vagy lomtalanításból származik, azt senki sem tudja. A legtöbb lopott kerékpárt vásárokban vagy kéz alatt adják el. Például úgy, hogy panaszkodik egy károsult: ellopták a biciklijét. "Tudod, a haveromnak éppen van egy eladó" - ajánlgatja a seftelő. És az üzlet megköttetik.

- Aki olcsón vesz használt kerékpárt, tudja vajon, hogy valószínűleg lopásból származik? - kérdem.

- Legalábbis sejtik - válaszolja a boltos. - De nem érdekli őket. Kell nekik a gép, ennyit szánnak rá, megkapják, kész. Tudomásul veszik, hogy ilyen a világ.

Hogy kik lopnak biciklit? A boltos szerint változatos a skála. Lopnak például olyanok, akik megszokták, hogy kerékpárért nem adnak pénzt. Ők nem hordanak erővágót a kabátujjuk alatt, munkájuk rendszerint nincs, idejük viszont rengeteg. Leülnek a buszállomás mellé, kifigyelik, melyik kerékpárt nem zárták le, és amikor a gazdája fölszáll mondjuk a szentesi buszra, akkor fölülnek a gépre, és eltekernek vele. A bicajt átfestik, hogy a gazdája sem ismerne rá, aztán addig hajtják, míg ki nem dől. Vannak aztán pénztelen suhancok, akik alkatrészt, részegységet lopnak: villogót, ülést, kormányt, kilométer-számlálót - a saját járgányukra.

- Meg lehet-e védeni valamilyen zárral a kerékpárt a tolvajoktól?

- Nem. Nincs olyan zár, amit el ne lehetne vágni. Jön két ember egy furgonnal: amit bírnak, elvágnak, ha nem bírják, kikapják a kereket; ami mozdul, beteszik a kocsiba. Fél perc az egész.

- És ha van szemtanú?

- Hallott ön már autóriasztót vijjogni? Igen? És mit csinált? Ugye, hogy nem ment oda elkapni a tolvajt. És ha látja, hogy a posta előtt valaki vacakol a biciklizárral? Odamegy megkérdezni, hogy lopni tetszik-e, vagy csak beleszorult a kulcs?

A polgárőrök azon morfondíroznak: lehetne-e tolvajt fogni "csalikerékpárral"?

- Elhatároztuk, hogy kiteszünk valamelyik tárolóba egy próbakerékpárt: újat, csillogót. Távolabbról figyeljük, és ha jön a tolvaj, tetten érjük - meséli Nagypál Sándor polgárőrparancsnok. - De később gondolkodóba estünk: fennáll az a veszély, hogy ügyes a tolvaj, és a mi biciklinkkel is meglép, aztán nézhetünk.

- Meg lehet-e élni kerékpárlopásból? - kérdezem riportalanyaimtól. A válasz egyértelmű. Csak ebből nem. De aki biciklit lop, elvisz mást is. Mindent, amihez könynyű hozzáférni - mondják a rendőrök, s ezt erősíti meg a polgárőrparancsnok és a boltos is. A rendőrök tartózkodnak attól, hogy szociológiai hátteret adjanak a jelenségnek, de azt megerősítik, hogy a kisebb értékű lopások száma növekszik.

Nagypál Sándornak, a csongrádi polgárőrség vezetőjének viszont van véleménye a társadalmi háttérről is:

- Többen járnak biciklin, mint régen, mert abba nem kell benzin. Jó néhány embert ismerek, aki azért nyergelt át a kerékpárra, mert hitelbe vette az autót, aztán amikor nem tudta fizetni a törlesztést, visszavette tőle a bank a kocsit. Olyanok is vannak, akiknek már a háza is elúszott - ha kimegy a Szőlőhegyre, az ottani kunyhókban, szerszámos sufnikban találkozhat velük. Nincs munka, sokan a kocsmában töltik az idejüket. Ellopnak egy harmincezer forintos biciklit, eladják ötezerért, amit kapnak érte, azt még aznap elisszák, vagy beleszórják a játékautomatába.

A helyi rendőrkapitányság vezetői szerint az elkapott bringatolvaj fiatalember története tipikusnak mondható:

- Fiatal kora ellenére már ötször volt büntetve, mindannyiszor vagyon elleni bűncselekményekért - mondja a kapitányságvezető. - Megjavulhatott volna, de nem javult meg - a büntetés nem érte el célját. Ez egy tipikus bűnözői karrier kezdete.

- Mégis, mit mond egy ilyen ember, miért csinálja? - teszem fel a naiv kérdést.

- Akit elsőre megfogunk, az még magyarázkodik - saját magának is - válaszolja Koncz József bűnügyi osztályvezető. Aki már hatodjára kerül rendőrkézre, nem ad semmilyen magyarázatot. Elfogadta a bűnözői szerepet, azonosult vele. Mi sem magyarázzuk, miért nyomozunk ellene.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez mindig így volt-e, vagy mostanában súlyosbodik a helyzet. Többen az utóbbira tippelnek. Hogy mi ennek az oka? A legkarakteresebb választ a középkorú asszonytól kapom, akinek a lánya most gyalog jár, mert már két biciklit loptak el tőle:

- Vannak korok, amikor nem becsületesen könnyebb megélni, mint becsületesen. Talán most ilyen időket élünk...