1916: Verdun, egymillió halott és sebesült
Kenyér, zsír és cukor - jegyre. Szabályozzák, hogy az újságok mennyi papírt használhatnak. Tiltott a húsvéti tojásfestés. 1916: az egyik legkeményebb év az első világháború Európájában.
A monarchia csapatai súlyos harcokat vívnak az olaszok ellen az Isonzo-nál. Itt van előretörés, az orosz fronton nincs. Románia belépése megoldhatatlan probléma a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia számára. Az Antant titkos szerződésben Romániának ígéri Erdélyt. Közben Magyarországon Ferenc József halála után színre lép az utolsó király, IV. Károly (1915. december 30.), s népszerű ugyan Kálmán Imre nagyoperettje, a Csárdáskirálynő, a katonák számára nyilvánvaló, hogy nem táncmulatságba, hanem önpusztító háborúba masíroznak.
A szövetségesek és a németek állóháborút vívnak. A német terv: Verdunnél kell a franciáknak elvérezniük. Egy halott német jutna öt halott franciára. Azt gondolják, megéri a kockázat.
1916. február 21. Ezer német üteg lövi a francia vonalakat. Eddig sosem látott pusztítás kezdődik. Minden másodpercben meghalt egy ember. Döbbenetes képek járják be a világsajtót.
A németek hisznek a győzelemben. De halálra győzik magukat. Philippe Pétain is a háború megszállottja. Április 9-i napiparancsában azt mondja: Bátorság, bátorság, elkapjuk őket. Verdunt bármi áron megtartom.
Májusban már százezer halottat tartanak nyilván mindkét oldalon. A propaganda dicső győzelmekről tudósít, de aki ott van, tudja, hogy Verdun: csontmalom. Jön a lángszóró, a legújabb tömegpusztító fegyver. Gáztámadások mindkét oldalon.
A végelszámolás fél év múlva: egymillió halott és sebesült. A frontvonalak pedig ugyanott, mint annak előtte.