A budapesti Gödör Klub tetején fiatalok ücsörögnek. Megszokott látvány, a belvárosi park zöldje odavonzza őket, italoznak, beszélgetnek, olvasnak, zenét hallgatnak, tanulnak, bringáznak, deszkáznak, nyújtóznak, nappal élvezik a napsütést, esténként a programokat, a kellemes időtöltéshez több se kell.

Ezúttal valami gyanús volt. Tizenvalahányan ültek a Gödör Klub bejárata fölött libasorban, ahonnan máskor lezavarnak a biztonságiak mindenkit. Egymáshoz nem szóltak. Viszont látványosan olvasták egytől egyig ugyanazt, hogy az ember szinte késztetést érzett, hogy odamenjen, és megkérdezze, mi az ami ennyire érdekes?

Nem véletlen. Ez volt a cél. Amit láttam, az a Blaha Lujza téren tett jojójátékos flash mob után egy újabb rendhagyó performansz, mely a 100 legszegényebb magyar és a könyvbemutató dicsérete némi gerillamarketing melegággyal. Kíváncsi voltam a koncepcióra, ezért megszólítottam a tériszony legkisebb veszélye nélkül elérhető tagját a sornak.

Oravecz Ágnes az előítéletek és társadalmi sztereotípiák ellen küzdő Kurt Lewin Alapítványnál dolgozik irodavezetőként. Sokat tett azért, hogy norvég pályázati pénzből elkészülhessen a 100 legszegényebb, mely ez esetben nem egy százas lista, itt a címnek elsősorban a figyelemfelkeltés a célja.

„A szegénység relatív fogalom, aminek nagyon sok arca van. A teljesség igénye nélkül így kerülhetett a könyvön belül egy témakörbe a cigánysoron élő nélkülöző család és a kisnyugdíjas, az éhbérért feketén dolgozó munkás és a prostituált, a családon belüli erőszak áldozatai és a menekültek, vagy a szabadságvesztésre ítéltek és a mozgássérültek. Próbáltunk olyan párhuzamokat vonni, amelyek ledönthetik az előítéleteket, és felhívják a figyelmet az egymásról való- és az öngondoskodásra. Nagyon sokan kerülnek úgy szegény sorba, hogy középosztálybeli sorsot élnek, aztán egy elhibázott lépés, egy baleset, egy rossz kapcsolat, egy felelőtlen banki hitel őket is letaszítja azok közé, akik generációk óta a társadalom peremén élnek.”

Illés Márton, a könyv szerkesztője hozzátette, hogy ez a párhuzam pont a közös problémák miatt képes közelebb hozni azokat a „szegényeket”, akiktől inkább el szoktuk határolni magunkat. „Ha mindig azt hangsúlyozzuk, hogy valaki kerekes székes, roma, hajléktalan, és ezért kell tisztelni vagy tolerálni, az sokszor ellenkező hatást vált ki. Ha viszont megmutatjuk, hogy bárki ugyanúgy elvesztheti a látását, munkáját egyik napról a másikra, hogy bárkinek születhet hiperaktív gyereke, vagy lehet belőle meleg, akkor picit közelebb kerül az ember ahhoz, hogy már nem olyan egyszerű ez a probléma, és azt érdekünkben áll megismerni.”
A kiadvány nem egy újság melléklete, és újságárusoknál sem lesz kapható. A 100 legszegényebbet könyvesboltban lehet megvásárolni, az ebből származó bevételt pedig a projekt további működésére, népszerűsítésére, és a civilek bevonására fordítják. A könyv elsődleges célcsoportja a középosztálybeli fiatalság, akik még nem csúsztak le, képesek segíteni a rászorulóknak, és másodlagosan persze mindenki, mert az összeállítás mint ismeretközlő anyag is hiánypótló.

A könyvbemutatóra szeptember 19-én kerül sor 19 órától a Gödör Klubban. A szervezők színes és laza programokkal készülnek, lesz filmvetítés, játék, beszélgetés, egy dj keveri a zenét, a szereplők és alkotók elmesélnek néhány személyes történetet, valamint a kiadványban szereplő fotókból nyílik egy kiállítás a galéria teraszán, mely szeptember végéig lesz látható. Az est házigazdája Hajós András, aki a kiadvány ötletgazdája.

Magyar tanya udvarán játszó gyerekek ahol még villanyvilágítás sincs