Debrecenben kortárs drámaírók is jelen voltak – játszott darabbal, érdeklődőként, említésekben, élő valójukban. Előkerült Kárpáti Péter neve, akinek műveit többen szeretnék bemutatni folyamatosan, vannak, akik meg is teszik. Háy Jánost ugyancsak emlegették, kezdődő miskolci munkái kapcsán például. A kortárs dráma és színház világába többszörösen illeszkedő szerző állandó vendége a harsányipalkonyai Ördögkatlan fesztiválnak. Két éve díszvendégként, s amúgy is folyamatosan visszatérő beszélgető- és alkotótársként van jelen ott változó összetételű csoportokban. Ezt az adottságát ismerte fel Kiss Csaba, aki Miskolcon hasonló szituációkba helyezné, mondta most Debrecenben – amellett természetesen, hogy igényt tart a darabjaira. Háy kiváló és sokat foglalkoztatott drámaíró. Bogyósgyümölcskertészéből és házasságon innen-túli szövegeiből Rátóti rendre emlékezetes egyszemélyes színházat produkál. Háy kellemesen elnosztalgiázik kamaszkori zenei próbálkozásairól irodalmi vénájú vagy csak jól szövegelő zenészekkel az augusztusonként az Ördögkatlan részeként megelevenedő villányi szoborparkban –hogy ne folyton a POSZT-ot tegyük meg déli összehasonlítási alapnak –, de a gitározás és éneklés, a novellaalap és a dalszövegek színházzá, sajnos, minden komponens jelenléte esetén sem lényegülnek feltétlenül. A majdnem popzenésszé váló gimnazista alakjának és inverzeinek (plusz más kombinációk) egybeszerkesztéséből s az imént említett feltételek együttállásából sem feltétlenül adódik jó eredmény, összefüggő és színvonalas darab, még ha drámaíró is a szerző. Dicséretes az igyekezet, s mintha minden valóban együtt lenne: tehetséges szerzők, a más adaptációban (s alapformájában különösen) meg is elevenedő szöveg erős történetei alapanyagként, de valamiért mégis diákszínjátszók lelkes próbálkozásához hasonlít a retrózás a szívszorító (és epikai közegében modern klasszikussá vált) bogyósgyümölcs-világba. A kaposváriak (az egyetem? a színház? mindkettő? nem derül ki egyértelműen) ugyanis elhozták ide Háy Lovasival készült musicaljét A kéz címmel, kíváncsian várom, nyári, szabadtéri környezetben milyen lesz a hatása. (Bérczes utalt rá, hogy többfelé hasznosítható produkciókban gondolkodik Kaposváron.) Az említett Ördögkatlanon láthattuk ugyancsak a nyáron A gyáva című előadást, ami kiemelkedő eseményévé lett a Deszkának is. Az egyes előadások utáni terapikus hatású megbeszélés, ami követte, a felvetett életbeli problémák esztétikai megoldásának gyógyító erejével, az arra való interpretatív visszautalással hat. A felolvasószínház is meglepő karriert fut be – fesztiválokon s azokon kívül, normál színházi környezetben szintén. Most itt „nyílt próbá”-nak keresztelték az egyiket, a születőfélben lévő darab bemutatását Jászai Mari életéből (Borbély Szilárd és Galambos Péter révén s az ő jelenlétükben).

Garaczi László személyesen tette tiszteletét Debrecenben, Szakonyi Károly és Spiró György úgyszintén – az idősebb nagy kortársak közül, s például Vörös István – válogatóként, moderátorként. Zalán Tibort, Tasnádi Istvánt, Egressy Zoltánt ugyancsak láthattuk a programokon. A 19. századi nagyságainkat drámai formában megmutató (Borbély tavaly reformkori témát dolgozott fel) vonulat folytatódik: Egressy jól követhető, s a közönség által a beszélgetésen éppen emiatt megdicsért darabot hozott Madách életéből, nőkkel való viaskodásairól Veszett éden címmel az egriek előadásában. Azt mondta a nézőknek: darabja igyekezett minden szereplője igazát képviselni. Ez a Madách-figurára azért kevéssé áll: mai viszonylatból szembetűnő, mennyire nem áll ki felesége mellett, anyjával szemben. Garaczitól a tavalyi Ovibrader után most a magyar identitást kereső A tizedik gént mutatták be a Deszkán, kevéssé kiérlelt előadásban (KoMa Társulat), ami után a koncepcióra, a darabra is visszakérdezünk. Ötletsziporkáit elismerve: inkoherens, zavaros szerkezetével és koreográfiájával nem tartozott sem a darab, sem a színpadravitel a kiemelkedőek közé. Túlmozgásai, gegjei a debreceni színpadon mindenesetre nem rendeződtek össze.

A bemutatott darabok többsége azonban jól állta a próbát, s ha nem is voltak előadás-elemző megbeszélések (ezt a hiányt pótolni kellene jövőre, minden másban nagyszerű volt most a Deszka), a színházlátott közönség kis csoportjainak belső közvéleménye újra megerősítette a határon túliak jelentős eredményeit. Sebestyén Aba rendezésében abszolút színházi élmény volt a Bányavirág: Székely Csaba darabja (amelyet több helyütt is játszanak most) a marosvásárhelyi színház és a Yorick stúdió előadásában. Minden porcikájában működő, a térrel, a zenével, a ritmussal összehangoltan bánó egész. Erős csapatmunka. S szenvedélyesen intellektuális monodrámával aratott „Bolyai János hitéről, gyötrelméről és szerelmeiről” nem múló tapsviharban kifejeződő közönségsikert ugyancsak Sebestyén Aba – Kocsis István szövegével, Török Viola rendezésében. Megrázó, ritka, megvalósult színházi pillanat: matematikából kibomló filozófiával varázsolni színpadi jelenlétet, eufórikus állapotot, célozni és éreztetni meg az üdvözülés térdimenzióját.