A Kritika című folyóirat legújabb, 2011. november–decemberi számában cikk jelent meg Kontra Miklós tollából „A KSH a nyelvi genocidiumot segíti – 2011-ben is” címmel. Szerzője nyelvész, egyetemi tanár, aki nem kevesebbet állít, minthogy a Központi Statisztikai Hivatal a most lezárult népszámlálás során, a hazai kisebbségek adatainak kérdezésekor „nyelvi népirtást” követett el. Tette ezt azzal, hogy a kérdőíven az anyanyelvre és a családi, baráti közösségben használt nyelvre vonatkozó kérdéseknél az előnyomtatott válaszlehetőségek között az összevont „cigány (romani, beás)” választ szerepeltette. Kontra Miklósnak igaza van, amennyiben a beás a román nyelv egy archaikus nyelvjárása, viszont a romani (cigány) nyelv az indoeurópai nyelvcsalád másik ágába tartozik. A két nyelv tehát más-más nyelvcsalád tagja, de ebből a tényből nem következik, hogy a KSH „nyelvi népirtást” hajtott volna végre, „láthatatlanná” téve a beásokat.

Ellenkezőleg. A népszámlálás kiemelt célkitűzése, hogy a valóságot tükröző képet alkosson napjaink Magyarországának színes nemzetiségi viszonyairól. Ennek érdekében a KSH a kisebbségi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel közösen indította a Soknemzetiségű Magyarország és a kifejezetten a roma lakosságot célzó Ide tartozunk! kampányokat. A nemzetiségi, nyelvi sokféleség feltárását szolgálta az is, hogy a népszámlálási kérdőíveket 18 nyelven állították elő, köztük romani és beás nyelven is. A kérdőív kérdéseit szakértőkkel konzultálva fogalmazták meg. A legutóbbi, 2001. évi népszámlálás eredményei nem indokolták, hogy az előnyomtatott válaszlehetőségek között megkülönböztessék a romani és a beás nyelvet, azonban mindkét kérdésnél lehetőséget adtak egyéb nyelvek feltüntetésére is, ahová a romani és a beás válasz is bejegyezhető volt. A kérdőív internetes kitöltése során a további nyelveket egy kimerítő listából lehetett kiválasztani, amelyben természetesen a romani és a beás válaszlehetőség külön szerepelt. A kérdőívek feldolgozáshoz készült kódutasításból is látható, hogy ezek a válaszok majd eltérő kódszámmal kerülnek elszámolásra, így a romani és a beás választ adók száma egyaránt kimutatható lesz. Aki igazán érdeklődik a 2001. vagy a 2011. évi népszámlálás eredményei után, a közzétett kiadványokon túl is juthat információkhoz, az adatvédelmi szabályok keretei között. Így mivel külön kóddal szerepelnek, természetesen az is tudható, hányan vallották magukat beás anyanyelvűnek.

A nyelvi „genocidium” fogalma a legsúlyosabb nyelvi diszkriminációt takarja, „annak a megtiltását, hogy egy csoport a mindennapi érintkezésben vagy az iskolában nyelvét használhassa, vagy hogy a könyvnyomtatás, illetve kiadványterjesztés a csoport nyelvén történjék.” A magyarországi cigányoknak senki nem tiltja meg, hogy használják a nyelvüket. Igaz, az oktatás nálunk magyarul folyik, de romani vagy beás tannyelvű iskolák sehol a világon nincsenek. Viszont a cigányok által beszélt nyelveken megjelenő kiadványok állami támogatásban részesülnek. Kontra Miklós egy cikkében azt állítja, hogy „a hazai cigány népesség egy része tannyelvi diszkrimináció áldozata, s ebből következően válik munkanélkülivé.” Ez a kijelentése legalább olyan abszurd, mint az, hogy nyelvi asszimilációt azonosítja a „nyelvi genocídiummal”. A tisztesség azt kívánja, hogy Kontra Miklós kérjen elnézést azoktól a munkájukat lelkiismeretesen, körültekintéssel és empatikusan végző statisztikusoktól, akiket igaztalanul illetett súlyos váddal.

A KSH számára kimondottan fontos a nemzetiségi, nyelvi kötődés adatainak pontos felvétele és a hiteles eredmények bemutatása. Munkatársai a leghatározottabban visszautasítják még a gondolatát is annak, hogy bármiféle genocidiummal hozzák őket összefüggésbe.

A szerző a KSH munkatársa